Ööö, izé... Szóval ott kezdődött, hogy januárban abbahagytam hírek olvasását. Ez persze információs vákuumot hozott létre (az ember, főleg meg a tudós ember kiváncsiságra van szelektálva), szóval pótcselekvésként múltba tekintve régi C64-es játékokat és demókat kezdtem nézegetni. No, ez nosztalgikus érzelmek gátszakadását eredményezte. A mostani gépeket használni lehet, de szeretni már nem. Hiába gyorsabb sok ezerszer, hiába a retina felbontású grafika, túró mind a C64-hez képest.
Ez a nosztalgikus szál összefűződött a számítógép-történelem olvasmányaimmal, és ebből már következett a következő kaland: 8-bites számítógép építése. Íme az eredmény:
From Arduino, Gameduino |
Apró szépséghiba, hogy nem működik. :] Pontosabban nem hajlandó kommunikálni USB-n keresztül. Át kéne nézni a kábeleket, de viccesen olyan színűeket nem adtak a készlethez, amelyek a kapcsolási rajzon vannak. Mindegy, az volt az elképzelésem, hogy ha össze bírok rakni egyet, akkor engedélyezek magamnak egy rendes Arduinot is. Ja, így hívják ezeket mikrokontroller boardokat. Alapvetően a robotikában meg mindenféle vagány barkács projektekben használják ezeket.
Ezen a kikötésen fordítottam egyet, mondván, hogy addig úgy sem tudom összerakni darabokból, amíg nem láttam egészben működni. No, szóval vettem egyet, s akkor már ráadásként egy grafikus pajzsot is, így már lehet retró programozni!
From Arduino, Gameduino |
Vidéki motoros szóhasználattal élve "Pöc-röff!", ha áramot kap már fut is rajta a feltöltött program. Kár hogy Suzanne TV-je túl kényes, azt mondta érvénytelen a jel, így kénytelen vagyok a full HD-s monitoron használni. Kicsit hülyén néz ki rajta a 400x300 pixel...