Mivel még nem csúszott bele a napi ritmusom az éjszakába, így hát korán kelek, mindemellett a héten gyönyörű napos reggelek voltak (keddet kivéve, amikor úgy sem megyek az egyetemre). Így kell fel itt a nap. Először ezüst,
aztán arany.
Ezért elkezdtem nyújtani a reggeli sétát a kikötőbe. Végigjárom a botanikus kertet, majd az operaháznál lyukadok és onnan megyek vissza a kikötőhöz. Íme a reggeli napfényben a botanikus kert.
MEg sok más érdekességet is lehet látni. Pl. aláássák az operaházat. Majd utána nézek, hogy tényleg le akarják-e rombolni, mert akkor azt megnézem. De alighanem csak bővítik.
Meg valamelyik ügyes komp megtolhatta az ütközőket, mert erősen próbálták napokig helyreállítani. Gumifából lesz a jó ütköző.
Hát igen, tessék elforgatni a fejeket, lusta vagyok már ilyenkor estefelé...
A nagyfene ráérésnek meg a bambulásnak persze az az eredménye, hogy az utolsó két- háromszáz métert már futva teszem meg, hogy le ne késsem a hajót...
Aztán visszafelé az egyetemről séta a Parramatta partján.
majd megint érdekes fény-árnyék játék
Aztán megint egy hosszú séta mindkét félszigetet alaposan körbejárva, és véget is ér a nap.
