Ez nem az a Newcastle. Nem 'upon Tyne', hanem itt van Sydneytől két és fél órás vonatútra. Persze nem kimondottan túrista célpont. Azért is mentem mindig csak félútig (Cowan, Berowra, Brooklyn). Csütörtök reggel azonban nekivágtam  a teljes útnak. Az utazás apropója, hogy összeraktunk egy matematikai konstrukciót, amiről 10 évig azt hittük, hogy régi. De aztán csak kibukott, hogy akárkivel beszéltem nem volt világos nekik. Az iráni kollégám, akivel csütörtökön szoktunk összejönni egy kis együtt gondolkodásra, fogalmazta legőszintébben, amikor is ránézett a definícióra és azt mondta "What the f**k is this?!?!" Szóval a dolog újnak tűnik, ezért próbálok minél több matematikussal beszélgetni, hátha már látták valahol. Az összausztrál konferenciáról ismerős arcok közül kiválasztottam egy csoportelmélészt, aki ráadásul igen vicces figura... (mint utóbb kiderült mindig is színész akart lenni).

Szóval írtam egy emailt Murray Eldernek a newcastle-i egyetemről, hogy ráér-e egy beszélgetésre, ha igen mikor. Jött is a válasz:"Jó ötlet, gyere csütörtökön, akkor lesz egy szeminárium is, utána vacsora, maradj péntekig a hotelt fizetem."

"Ööö" - mondtam - "jó! Bankot raboltál, hoteltulajdonos vagy, esetleg megmaradt pályázati pénz?" Válasz helyett a hotelfoglalás visszaigazolása jött. Adott útbaigazítást is, Broadmeadownál leszállni, 226-os busz, és a Maths Stop megállónál leszállni. Erről azt hittem vicc, de nem.

Valamint a kampusz is nagyon vagány. Nem parkosított, hanem beleépítették az erdőbe.

Tetszett a az oktatásjelző fény is.

11-re értem oda. Du. 4-ig tárgyaltuk a csoportok szorzatait, aztán volt a tanszéki szeminárium. Aztán bor és sajt, meg sör, meg szendvicsek. Ok, a szendvics az valami más eseményről maradt. De a bor és a sajt sztenderd. Annyira, hogy van saját címkézett boruk.

Lehet, hogy ez kell az erős matek tanszékhez??

Este elfoglaltam a  hotelszobát. Ami hatalmas plusz ilyen fura kategóriás, mert konyha meg mosógép is volt benne.

Aztán elmentünk vacsorázni. Utólag láttam, hogy egy Eurobar nevű helyen ettünk. Kérdeztem is, hogy mitől európai... "Hát pizzát ettünk, az nem elég?"

Másnap reggel még összefutottunk még egy beszélgetésre, aztán Murray ment az egyetemre, én meg elindultam vissza Sydneybe. Íme a reggeli nyomott arcok.

Indulás előtt fotóztam még egy pár vicces táblát. Ezek a vidéki kisvárosi ausztrál vasútállomások tüneményesek. A kijelző energiatakarékos.

Ez meg egy figyelmeztetés, hogy a visszefelé úton nem minden kocsiból lehet kiszállni. Rövid a peron.

Valamint láttam bozóttüzet is a vonatból. Pedig még nem is száraz az idő.

Szóval jó kis látogatás volt ez. November végén megyek ismét, akkor egy matematikai vizuálizációs konferenciára. December elején meg Murray szervez egy csoportelméleti találkozót, amire már le is foglalt a hotelszobákat egy szörfös parton. :)