Life down under

Salamander Bay

 Fingal Bay

Fingal Spit

Tomaree Head

Shoal Bay

Tea Gardens

Kyoto Sangyo egyetem, kilátás a menzáról.

Hegyi falu a vonatablakból Kurama felé.

Arashiyama, a folyó.

Bambusz dögivel.

Helyijárat.

A híres zen sziklakert...

..valamint a császári palota.

ez utóbbi jóval puccosabb, de hát császárnak lenni nehezebb meló volt mint a kavicslesés.

Osaka vára.

Fölfelé a Takao hegyre.

A túra után lehet bakancsot mosni. A vödröt, kefét, vizet a vasútállomás biztosítja.

Japán a tüneményes vasútvonalak országa, ez pl. világmásodik hegymászásból (Hakone). Csak éppen minden vonal más cég, és a vonalak nem alkotnak hálózatot, szóval Japán a döbbenetesen rossz vasúthálózat országa is.

Találós kérdés: Mire lehet használni egy még füstölgő vulkánt?

Megoldás: tojásfőzésre.

Tízszeres áron lehet eladni a feketére főtt tojást a hülye turistának. :)

Hotel WC, cipőben nem lehet bemenni, de adnak papucsot.

HA már WC, itt egy zseniális megoldás: a tartály feltöltésénél kezet lehet mosni.

Valamint az abszolút nyerő: tatami szoba. Még a tévével is elviselhető (főleg hogy még mindig nem értem mit beszélnek benne). A sarokban az két egymásra rakott fotel lábak nélkül.

Na ez az amire 12 éve nem volt pénz. Megy mint a golyó, pontos, kényelmes, halk. Az erőket is úgy kijátszották, hogy nem érezni semmit, csak az íven les az ember, hogy nézmá' errefelé de hülyén ferdén építkeznek.

Bizony ez a cukipofa járgány lezavarná a Sydney-Melbourne távot 4 óra alatt. A 12 helyett.

Nozomi volt a nyerő nekünk. Igen, kevesebb mint 10 percenként jön egy.

Fuji-san.

Olyan mint a repülőn, csak nagyobb az ablak, több a hely meg a látnivaló.

Íme Tokió egy része a Roppongi toronyházból. Ami magasabb kicsivel mint a régebbi Tokió torony.Kötelező turistafotó az 52. emeleten.

A város másik irányban elterülő része, háttérben a felhők fölé magasodó Fuji-val.

12 év után újra Japán, egy régi álom teljesül ismét. Az út megvan egy éjszaka alatt, így kora reggel értünk Naritára. Az első nap a helyiérdekű vasútvonalak felfedézésével telt. Bár Tokiótól nincs messze, de a vidéki közlekedés bizony lassú. Egy völgyben eldugott temető felkeresése volt a cél - az após akivel soha nem találkoztam.

Aztán vissza a reptérre, majd onnan busz, Unimori-ba, ami Tokió másik oldalán van, Yokohama mellett. Tokió átszelése nem semmi látvány volt. Sydney ehhez képest falu. Fénykép egyelőre nincs, a látvány eléggé lefoglalt.

Van viszont kép a vacsora előételéről, az ajándékba kapott Totoróval.

A szaké is nekem volt szánva, de a pocakos Totoró ütősebb. :)

Japán tudásom az továbbra is vetekszik egy 3 éves gyerekével, egyedül így ezért kaland bárminek az elintézése. A nyelvi nehézségeken kívül nem sok minden történt a második nap, mivel ez a bevásárlásnak volt szánva. Meg a rokonlátogatásoknak. Van két mondat, amit elmondok, annyival annyi. Utólag persze megkérdezem, hogy ezek kik voltak.

Második vacsora sushi-sashimi, jó kis nyershal/polip gyűjtemény.

A sushi-t magam hajtogatom.

A holnapi program Tokió, vasárnap meg puskagolyóvonat Kiotóba.

Szó szerint, a ház mellett lévő parkban rendeztek kiállítást.

Mindenféle komment nélkül, íme egy pár alkotás.

Hétvégi filmnézés, Mátrix. Az a rész amikor Morpheus megállítja a tréning programot, én is megállítottam  a filmet - há nézmá' ez meg a szökőkút a Martin Place-nél.

-Miért lenne az, bárhol lehet ilyen szökőkút?

De én csak kötöttem az ebet a karóhoz, mondván hogy zenéltem ott, volt alkalmam megjegyezni a részleteket. Visszatekertük a filmet, és tényleg, amíg sétálnak, Neo fejénél bevillan a Commonwealth bank logója, bár próbálták a részleteket nem mutatni. Ezzel eldőlt a kérdés: a Mátrix városi jeleneteit Sydney-ben forgatták. A hidat is lehet látni részben. Még azt a részt is ahol lakunk, bár integetni nem sok értelme lett volna, tekintve, hogy 15 évvel ezelőtt forgatták a filmet.

Gondoltam szép lesz ha a helikoptert Ryoko irodájába zúzzák majd be, de azt az épületet megkímélték. :)

Ezen a tényen felbuzdulva, hogy a belváros az már a Mátrix, meg az új családi biztosítást felhasználva, el is határoztam, hogy elmegyek fogorvoshoz. Ha nincs kanál, akkor a fájdalom is csak illúzió. Hát ez nem egészen így volt. Az évek során lerakódott fogkő letisztítása nem volt egyszerű. Mondta a fogorvos, hogy lehet nem fogja tudni az egészet letisztítani, majd eldől mennyire bírom a fájdalmat. Végülis úgy döntött, hogy jól bírom. No mindegy ez is megvan. Így legalább nem kell attól tartni, hogy majd utazás közben kap el valami fogfájás aztán majd magyarázhatom tátott szájjal japánul, hogy nem az fáj, hanem a másik...

Bevásárlókocsi. Ez errefelé divat, persze nem ezért vettük, hanem mert hasznos holmi. Az esőmenő színe nem direkt lett hozzávéve, de ha divat, akkor divat. Múlt héten volt egy pár esős nap, de hideg nem lett.

Két kookaburra az erkélyen. Lényegesen csendesebb filozofikus madarak mint a lórik.

Amiga 500 vinyóvol. 25 éve ez csak álom volt. Anthony adta, mert ki akarta dobni. Használni nem tudom mert monitor az nincs hozzá, de akkor is felraktam az asztalra. Jól mutat.

Múlt hétvégén felköltöztünk a hatodikra. Az értékrendet jól mutatja, hogy az első dolog ami rendbe lett rakva, az a könyvespolc volt, megelőzve a számítógépet,

miközben a lakás többi része még így nézett ki.

Kicsit nagyobb rálátás van a vízre, bár a papagájfa messzebb került. Valamit valamiért.

Az ágynak viszont jót tett a hurcolkodás. Egy évig agyaltam, hogy miért lejt az egyik fele. Hát mert rosszul volt összerakva. Az egyik oldalon magasabbra volt csavarozva a tartólemez. Mivel nem fért ki az ajtón, szét kellett szedni, és így kiderült a turpisság.

A felesleges izgalmak elkerülése végett íme a végeredmény: egy hét múlva költözünk, de csak két lakással jobbra és feljebb.

Hétfőn jött a telefonhívás az ingatlanügynöktől, hogy a tulaj nem akarja meghosszabítani a szerződést, így márciusig ki kell költöznünk. Vagyis mivel márciusban Japánban leszünk, így már februárig  kell új helyet találni költözést megszervezni, lebonyolítani.

Hát ez annyira nem tetszett, persze legálisan nincs vele semmi baj. De azért az udvariasság keretei között kiadtam  a mérget arról, hogy az egyik fő szempont volt a beköltözéskor a minimum 2 éves bérlet.

Szó szót követett, aztán végülis a tulaj előállt egy igen konstrutív megoldással, így házon belül megoldjuk a hurcolkodást. A másik lakásban a fa nem fogja tovább blokkolni a kilátást.

Hát nem ez volt a legjobb hét, de most már rendben van. Lényegesen jobb blogot írni mint a dögmelegben lakást keresgélni.

Erről jut eszembe. Van egy városrész Rhodes névvel. Új építésű lakótelep tokkal vonóval, folyóparttal. Lakások olcsón. Tetszett, de gyanús volt. Kicsit rákerestem és kiderült, hogy az a terület a világ egyik legnagyobb környezeti szennyezése volt. Itt gyártották a napalmot Vietnamba, meg egyéb vegyi finomságokat. Szép folyópart, de az iszap tele van ólommal, higannyal, dioxinnal. Ezért nem úszkál arrafelé senki. Ezt a tervet rögtön dobtuk.

No, de hogy legyen kép is, íme egy másik történet ami baj volt de jóra fordult. Múlt szombaton áthajóztam a másik oldalra, hogy Ryokoval meg egy itt turistáskodó házaspárral Hokkaidóról találkozzak. Csak épp a bérletemet felejtettem otthon. Odafelé kifizettem a jegyet, de visszafelé inkább átgyalogoltam a hídon. Ha már így, akkor csináltam egy pár fotót.

Így kell kikötni egy óceánjárót.

A hídfőről.

A híres Manly komp. Dízelmotorjának hangja a "fütyül a pizsama" helyi megfelelője. Este 10 után megy az éjszakai kikötőbe, ami velünk szemben van.

Sztenderd fotó: Circular Quay és a belváros.

Kedvenc hajótípusom, nem a leggyorsabb de jó kis harapós mozgású katamarán.

Névnap alkalmából nővérem felköszöntött, meg aztán otthonról is jött email, mondván, hogy ittak az egészségemre. No, hát ez nekem eszembe nem jutott volna. Angolszász területeken ezt a szokást nem ismerik, "My name day.. Your what?", japánoknál sem divat. De ha ittak az egészségemre, akkor gondoltam én meg iszok a nővérem egészségére, akinek meg születésnapja van. Az unicumot az ukrán kolléga adta, aki Pesten járt, de nem szereti (mármint az unicumot).

Ünneplésre egyébként is van ok. Tegnap ért véget egy majdnem két éves küzdelem, hogy kiszámoljuk hány transzformációs félcsoport van 4 állapottal. 132 millió meg egy pár ezer. De nem a szám a lényeg, hanem a helytállás és hogy mi jól küzdöttünk a fokozódó nemzetközi helyzetben! :)

Meg az idő is nagyon jó, felhős és hűvös. A helyiek ki vannak akadva, de én élvezem!

December 26 az itt ugye Boxing Day, ami karácsony utáni vásárlási rohamot jelent. A jelentős árcsökkentés miatt fogyasztók zombi-hordái lepik el a belvárost. Verekedés nem volt tudtommal, de a tömeg láttán az ember arra gondol, hogy mi lenne ha ezek az emberek nem olcsón akarnak cipőt venni, hanem mondjuk éhesek. No, az már nem lenne ilyen szép.

A kép nem adja vissza a tömeghatást, de hát ez karácsony másnapja.

Nyilván eszem ágában nem lenne ebben részt venni, de hát a házasélet, ugye. Persze nem volt nehéz megtalálni  a nekem való részt, 20% kedvezmény könyvekre az itt nagyon nyerő, így már csak eszméletlen drága.

Dec. 31. Ha már tömeg, akkor ugye tűzijáték. Sejthető volt ez persze, de gyakorlatilag beköltöztünk az egyik legfrekventáltabb tűzijáték központba. North-Sydney már kora reggel háborús övezetté alakult.

A fegyveres erők is megkapták az eligazítást.

Amire szükség is volt, hiszen már délelőtt tele volt a park.

Az utcát lezárták épp a házunknál. Az alkohol is tiltva volt.

És a motozáshoz is sor állt.Amely sorba délután mi is belefutottunk hazafelé jövet a hagyományos japán baráti főzőcskézésből. Próbálkoztunk a biztonsági őrrel, hogy mi itt lakunk. Na ja, nevetett, meg ez a pár tízezer ember is mind itt lakik, ha rajtuk múlik. Beálltam a sorba, mivel elég mérges voltam, csak pár perc után jöttem rá a megoldásra. Vissza a biztonsági őrhöz. Mondtam én itt maradok az összes cuccal. A feleségem bemegy, és kihoz bármit, az útlevéltől kezdve a WC-keféig, ami alkalmas annak bizonyítására, hogy itt lakunk. Belement.

Később édes kárörömmel néztem az erkélyről ahogy a trükkös fiatalok sziklafalon felmászva a bozóton áttörve megrökönyödve tapasztalták, hogy a biztonsági kapu, talán nem véltelenül arréb van.

Persze a tömeget is leellenőriztük.

Van aki már előző este leteríti a pokrócot, és védi a területét egész nap. A mobil-WC melletti táborveréshez csak gratulálni tudok.

Az erkélyünk nem a hídra néz, de az erkélyről így is látni a show 40%-át, és nem kell könyökölni érte.

No, hát boldog új évet akkor! :)

Hétvégén elég meleg volt. Az még hagyján, de olyan párás volt a levegő, hogy a tűző napon nem száradt meg a kitett törülköző. Így talán érthető, hogy nem a karácsonyfa díszítés a fő program errefelé. Bár látni a házakon falra mászó télapófigurákat. Teljes téli menetfelszerelésben ez kicsit vicces.

Szerencsére a forróság elmúlt. Most 22 fok van, felhős és esik. Rendesen tél, mármint Sydney-tél. Havazni persze nem havazik. Ahogy hallom, otthon sem. Hetek óta először kellett hosszú nadrágot felvenni az erkély-vacsorához.
 Ez a kis hűsölés igen jó karácsonyi ajándék. :)

Átalakítják az irodánkat, illetve az egész szintet, hogy még többen beférjenek az új matematikai kutatóközpontba. Na ja, a hely az kisebb lesz, de én már a terveken belőttem az ablak melletti asztalt. Majd valamikor február elején lesz belőle valami. Addig meg mindenkinek kellett találni valamilyen átmeneti helyet. Nekem a technikusi iroda jutott.

Az asztal szereléshez való, magasított, de szerencsére a forgószék sem az az alacsony fajta.
 A hely szelleméhez illően gyorsan lekaptam az oldallemezt a gépről, meg lenyúltam egy tekerhető monitort.

Szóval jó kis ideiglenes iroda ez, de gyakorlatilag mindenki elutazott valahova, aki esetleg ott van az egyetemen, azt nem tudom hol van, szóval a könyvtárból való könyvszerzésen kívül nincs nagy motiváció, hogy az egyetemre menjek, inkább itthon dolgozok. Paradox módon ez hoszabb munkaidőt jelent, de most már van olyan meleg, hogy jobb inkább az árnyékban maradni.

Estefelé, vagy ha felhős az idő, akkor megéri behajózni a városba. A mostani kedvencem a matcha-latte, ami gyakorlatilag zöld tea tejjel. Hát na igen, ez van annyira vad, mint ahogy hangzik. Japán találmány, ami terjed errefelé. Kicsit olyan mintha az ember egy szénakazalba harapna bele, csak ez folyik. De nagyon jó, és van jégkrém formában is.

Megkaptuk végre a vízumot. Rekordgyorsan, kevesebb mint 5 hónap alatt.Az egész belekerült vagy 6500 dollárba, családi kedvezménnyel (kb. 1.3M HUF). Sebaj, így már ausztrál lakosok vagyunk, ami nem keverendő persze az állampolgársággal. Mindenesetre most már szabadon utazhatunk kontinensek között is. Egyelőre nincs betervezve semmilyen út, de múlt héten újra Melbourne-ben jártunk. Nekem konferencia, Ryoko meg úgy intézte, hogy Melbourne-ben tudjon dolgozni. Szerdán levonatoztunk, aztán két nap munka, szombaton meg vissza. Én újra vonatoztam, de ő mondta, hogy neki abból elég volt. OK, mondtam, akkor verseny. Vonat a repülő ellen.

Reggel elbúcsúztunk mintha valami távolsági kapcsolatban élnénk és én 8:30-kor felszálltam a vonatra. Ryoko megreggelizett majd levonatozott Brighton-ba. Ez az angliai tengerparti város nosztalgikus ausztrál változata, ami a melbourne-i helyi közlekedéssel elérhető.  A CBD így néz ki onnan.

A név kötelez, íme az angol tengerparti kunyhók déli változata:

Mindeközben én olvasgattam a vonaton és néztem a kengurukat. A repülőnek menetrend szerint 17:40-kor kellett felszállnia, mivel Jetstar volt, ezért volt esély a késésre. Egészen este hétig vezettem a versenyben. Az XPT késés nélkül ereszkedett le a hegyekből. Elértem Campbelltown-t amikor is jött az üzenet, hogy a gép is leszállt. Bukta.

Ryoko 19:52-kor otthon volt, én csak 20:30-ra értem haza. Viszont már kész volt a vacsora, és a "Na és hány kengurut láttál a repülőből?" kérdésre nulla volt a válasz.

Csütörtök este, hazafelé menet. MacMahons Point, North Sydney. Kispolszki. Ausztráliában. Könnyűfém felnikkel...

Pokoli tüzek után özönvíz. De legalább a víztározók feltöltődnek.

November eleje, újra konferencia a tazmán egyetemen csütörtök-péntek, de már hétfőn lementem, hogy egy kis félcsoport-elmélet munkára.

UTAS reklám.

Legális falfirka a tanszéken.

A beagle még mindig a reptéren dolgozik.

Hobart, kilátás a hotel ablakból.

Kilátás az ideiglenes iroda ablakból.

Mobil halárusok a kikötőben...

...csak apálykor kicsit mélyre kell hajolni.

A hegyről lejövő víz iható.

Hó a Wellington hegyen.

A tavalyelőtti kép megismétlése. Itthonhagytam az esőkabátot, de kaptam kölcsönbe egy pirosat.

Sydney reptér, pihentagy-dizájn: ajándékba kapjuk a csomagot.

A tüzet végülis eloltották, vagyis pontosabban elégették, mert végső nekikeseredésükben ellentüzekkel próbálkoztak. A stratégia működött.

Az elmúlt hetek, meg a közetkezők egészen November végéig elég zsúfoltak, mindenki majd akkor megy nyári szünetre. Addig viszont sok a munka.  Jövő hét az Tazmánia, a biológiai konferencia amit elméleti fizikusok szerveznek és matematikusok tartanak előadásokat.  Tavaly kihagytam, de most ott leszek hétfőtől szombatig.

Változott a komp menetrend, rosszabb lett egy kicsit, de nagyban nem befolyásolja az élményt. Hirdették egy hónapra előre, hogy október 20-tól nagy változások lesznek.  Én inkább a finomhangolásban hiszek, de így is jó.

Sikerült végre összeütni az adóbevallást. Nagy előrelépés, hogy a szoftver már Mac-re is elérhető, nem kell külön számítógépet szerezni az adóbevalláshoz. Mivel az elmúlt év már teljes volt, így nem sok pénz jön vissza, viszont a munkához kapcsolódó költségeket el lehet számolni. Szóval a karbon-laptop meg a böszme monitor az 30%-al olcsóbb.

Ja, a zombitámadás a könyvesboltban. :)

Délután négykor sötétbe borult az ég. Meleg tavaszi nap van erős széllel. Erdőtűz van Lithgow-nál, ez több mint 100 km-re van Sydneytől, de füst eltakarja Sydneyt. A felhőradar a füstöt is detektálja, így pontosan látszik hol van a tűz.

Sydney OK, ha esetleg otthonra is eljutna a híre a tűznek.

Mindenesetre ma nem szűrítunk ruhát az erkélyen.

Egy hét után kivonultak a fegyveres erők a városból.

A szombati bevásárláshoz továbbra is áthajózunk Manlybe. Most hogy már meleg van, nem csak a kompozás élmény, hanem lehet fürdeni is. Valamelyik figura az én vagyok a vízben. Volt amikor próbáltam integetni, de pont akkor jött az addig hiába várt nagy hullám. Na most ez hátat fordítva először egy óriási nyakleves formájában érkezik, majd az ember benyel vagy fél liter vizet csukott szájon keresztül, s aztán fejjel a homokban végzi. Szóval jobb a hullámot meglovagolni.

Időjárást említve, elég változékony. Egyik nap 39, másik nap 23. Eső, aztán sivatagi száraz szél. Az erkélyre kitett farmer fél óra alatt megszáradt. A vasárnapi túra évadzáró volt.  Látván, hogy mennyi olaj/gyanta van a fákban, meg a forró szél, hát itt bizony erdőtüzet nemigen lehet túlélni.

A meleg idő tetszik a goannáknak (vagy varánusz vagy mi). Ebből a méteres gyíkból nem egyet láttunk. Elég nyugodt állat ez, de jobb nem zargatni. Tipikus baleset: mindig van a csapatban egy bátor aki a jobb fotó kedvéért megpiszkálja, amíg a többiek távolról nézik. A goanna tud szaladni, és tipikus menenkülés a fára mászás. Viszont minden vertikális dolgot fának néz. Egy álló ember jó fának tűnik, ezért mindig egy kibic az áldozat.

Ma este nagy tűzijáték volt. Időben annyival nem vagyunk előrébb, még nincs szilveszter. Az ausztrál haditengerészet lett 100 éves , így a szokásosnál több hadihajó van a kikötőkben.

Ígérték, hogy ez lesz az eddigi legnagyobb tűzijáték, s hogy a történelemben először a hadihajókról is lőnek majd rakétákat. Na ja, onnan van mit lőni, de mi az hogy a történelemben először?!?!

Az akció egyharmada látszott az erkélyről is. Így kiülve, teát iszogatva még én is élveztem a dolgot. Végtelenül jobb mint taposni a tömegben.

Ez Melbourne-től nyugatra van, 2-3 órányira. Az I. világháborúból visszatért katonák szórakoztatására találták ki ezt a feladatot: útépítés sziklás parton. A Mad Maxet is itt forgatták.

Ez a 12 apostol nevű sziklaformáció. Nagyon jól néz ki, csak éppen az összes turistabusz egyszerre érkezik meg. Nem nagyon voltam oda a szervezett útért, de Melbourne-ből 1 nap alatt másképp nem ment volna a dolog. De itt elszakadt az ékszíj, több száz túrista gyakorlatilag csak azzal volt elfgoglalva, hogy kikönyököljön egy kis helyet a fotónak amin csak ő van rajta, meg a szikla. Valahogy a szikla megnézéséről meg elfeledkeztek...

No, itt sem lesz túl sokáig járkálás...

Ez pedig a leszakadt London Bridge. Sztori: pár éve még át lehetett sétálni rajta. Egy fickó meg egy nő egy délután át is gyalogolt, leültek a túlvégén piknikhez. Nagy robaj, puff a híd leszakadt. Ijedelem, partról mentőakció. Sikerült is keríteni egy helikoptert, egy tévécsatorna segített. De hát akkor már nyilván kamerát is küldtek, és ment az élő közvetítés a sikeres mentésről. Hol a bukta? A piknik egy titkos találka volt, a nő nem a feleség...

Így nézhetett ki eredetileg, mögénk nem tengert, hanem boltívet kell elképzelni.

Gyerekkori álom teljesült ezzel az úttal, vonaton ágyban aludni. Este 8:40-kor indul és reggel 7:35-re van Melbourne-ben. Messze is van, meg nem is gyors a vonat. Amolyan választás előtti ígéretként elhangzott a gyorsvasút építése, hogy 3 órás legyen az út. Egyelőre arra sincs pénz, hogy a földet megvegyék annak a folyosónak min keresztül lehet lőni egy puskagolyó vonatot. Meg kormányváltás is volt hétvégén, szóval a vonatozós romantika marad egy darabig. :)

Azért jól küzd ez a dízelmozdony, elöl-hátul egy, hegynek föl völgynek le.

És továbbra is baromi jó nevű állomások vannak: dzsuní, kutamandra, vagavaga és A Szikla nevű hely.

Két emberre jut egy fülke. Ryoko aludt fent, én lent. Az ágy jó, de hát csak vonat ez. Szerintem gyakori éjszaka beszélgetés lehet ez:

- Alszol?

- mhmhm....

- Nem cserélünk? Szerintem itt fent jobban leng..

- Á dehogy, itt lent is mozog...

4 emberre jut egy zuhanyfülke/WC. Lehajtható mosdó, a felhajtás öblít. A WC hasonló elven működik, nem teljesen világos, hogy mindenre alkalmas-e.

Mobil internet hol volt hol nem volt. De inkább nem mint igen.

A reggeli a fülkébe jött. Zacskóban a pirítós meg forró csoki.

Aztán az ember felöltözik, a vonat begördül az állomásra, és kezdődik a nap a belvárosban.  Mindenki kérdezi, hogy miért nem repültünk... Hát mert ez összehasonlíthatatlanul jobb...