Life down under

A lejáró útlevélnek és a vízumhosszabbításnak köszönhetően a következő öt hónapban nem hagyhatom el az országot. Pontosabban elmenni el tudnék, csak a visszaút lenne nehézkes. Persze meg lehetne oldani egy másik vízummal. Ámde bármennyire is segítőkészek a bevándorlási hivatalnál, csak úgy hobbiból az ember nem áll neki vízumot igényelni.

Kontinensfogság. Az idei japán út így törölve. Sebaj, maradnak a "belföldi" utak. Az összausztrál matek konferencia az éppen Sydney-ben lesz, 15 percre a lakástól. Ez nem nagy út.  Úgy néz ki, hogy lesz egy tazmán út novemberben. És még egy Melbourne út. Ez holnap este. Vonattal. Hálókocsival.. Este 8:40-kor indul innen és csütörtökön reggel 7:35-re ér oda. Ryoko elmegy dolgozni a melbourne-i irodába, én meg elmegyek a La Trobe egyetemre előadást tartani. Aztán péntek délelőtt ő elmegy Monet képeket nézegetni, én meg még mindig egyetem, majd délután városnézés vagy mi.
 Szombaton Great Ocean Road. Aztán vasárnap vissza a nappali vonattal. Ez a terv.

Tehát ott tartottam, hogy a halpiac felé menet volt a portugál karavella. Ebédidőre oda is értünk.

Itt mindenki megtalálhatja kedvenc tengeri herkentyűjét. Szó szerint mindenki.

Viccet mellőzve, van itt minden ehető vízi-cucc. Gyengébb idegzetűek gyönyörködhetnek a lazac húsában.

Valamint a szépen sorbarkott kagylókban.

Merészebbek felmérhetik a polip és tintahal kínálatot.

Szerintem az ízeltlábú szekcióhoz kell a legkitanultabb tengeri gasztronómia ízlés.

Valamint megoldódott egy régebbi rejtély, hogy miért olyan nagy szelet a grillezett kardhal. Hát mert az egész kardhal elég nagy. Íme torzóban.

Mindenestre finom. Még ha az embernek szembe is kell néznie ragadozó mivoltával. Vasárnapi ebéd ismét itt.

A halpiac felé menet akadtunk rá erre a portugál karavella másolatra. Nem volt nehéz észrevenni. Ez a forma, meg a szurokfekete valahogy nem annyira divat manapság.

Jól körbejártuk...

Aztán számomra nem volt kérdés, hogy megnézzük belülről is. Ryoko nem volt biztos ebben, de mondtam, hogy 5 dollár semmi egy gyerekkori álom beteljesüléséért. Ha tilos lenne is fellógnánk. :)

Aztán belátta, hogy valóban különleges hajóféle ez. Teljesen fából készült. S nincs belül semmi egyenes vonal. Kicsit mintha valami szerves növekedés eredménye lenne.

Vajon a tűzhelyet használják is vagy csak a hitelesség kedvéért tették be?

Propellere persze ennek is van, de másképp nem engednék vízre.

De nagyon formás vízi alkalmatosság ez.

Kicsit utánanézve kiderül, hogy a hajó járt már Tazmániában is, és saját lábon, vagy mi, jött fel Sydney-be. Hobbiprojekt. Hulladékfából készült, összesen 20 000 dollárból, amiből talán lehet venni egy új autót, esetleg.

No, ha valaki ausztrál állatokat akar látni egy rakáson, akkor ide kell mennie. Ezt még a skót vendég James javasolta, vagyis inkább követelte, mert a melbourne-i konferencián beígérték kirándulásra a kengurut, de csak egy törpe erszényesmókust láttunk elsuhanni az alkonyatban. Roppant cuki, de megy mint a golyó, az angol neve beszédesebb: sugar glider. Szóval last-minute programként ausztrál vicces állatok voltak soron. James innen ment a reptérre.

Kacsacsőrű emlős az pont nincs, de van kékcsőrű kacsa.

Aztán a látogató megpillant egy wallaby-t...

...mindjárt nagy izgalom, hű maradj csendben! hamar a kamerát, fotót gyorsan..

Persze fölösleges az izgalom. Wallaby, az van bőven, és piszokul nem zavarja őket látogatók rohama.

Íme itt egy nagyobb csapat.

Kenguru is volt, de atom másnapos volt.

A koala az nem egy cuki teremtmény.

De aludni az tud.

Krokodil.

Igen, az egy nyuszi a krokodil szájában. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért nem volt nyúl a nyúlketrecben.

A vombat leginkább egy szőrös malacra hasonlít.

Az emu elég ijesztő valami. Némi bizonytalanság leolvasható James arckifejezéséről.

Valamint további minikenguru-féle teremtmények:

Melbourne, mint minden nagyváros, folyamatosan épül. Ezt minden reggel 7-től alaposan megfigyelhettem a hotelszoba ablakából. Ez némileg kötelező program volt, mert az építkezés zajjal jár.

De itt nem csak építkeznek, hanem elég viccesen építkeznek. Kezdésnek itt van pl. ez a tüskés épület.

De a legtöbb gondolkodnivalót ez az üvegépület adta.

Ezek az üveglapok forgathatóak, bár ablaknak nem nevezném ezeket.

Fura ablakok, Federation Square, egy régebbi fotón.

Konferencia közben volt egy óra szabad idő, így bele tudtunk zsúfolni a programba egy kis városnézést. Szó szerint város-nézés, a magasból, az Eureka toronyból.

Íme a látvány.

88. emelet.

A vicces dolog a tervezők részéről, hogy a padló nem egyenes, az ember megbotlik és orral az üvegre bukik, mely üvegfal egyébként kifelé hajlik.

A viccelődést ipari méretekben is űzik, de azért külön fizetni kell. Az ember beszáll egy minden-oldal-üveg dobozba, és ez a mechanika...

...szépen kitekeri az embert ide:

Over the edge - így hirdetik. Kihagytuk, mert várni kellett, meg miután kimentünk az erkélyre, éreztem valamit gyomortájékon ami azt mondta, hogy nem kell ezt túlzásba vinni.

Így kávét sem ittunk, pedig arra is van lehetőség.

Nem ez a legfelső emelet, gondolom drága lakások vannak felette, de ha gazdag se vágynék arra, hogy a kilencvenedik emeleten lakjak.

Az elmúlt három hetet szakmailag de amúgy sztorizgatósan összefoglaló blogbejegyzés itten:

http://compsemi.wordpress.com/2013/07/24/computing-partition-monoids-3-weeks-down-under/

Ez persze csak angolul, de ez kötelező (egyetemi marketing), így ezt kellett először megírni.

Újra Sydney-ben amúgy...

Most éppen Melbourne-ben vagyok, univerzális algebra konferencia. Az előző két hét nagy rohanás volt. Vendégkutatóként itt van James Skóciából. Vele dolgoztunk, plusz előző héten nekem kategóriaelméleti konferencia Sydney-ben. Délelőtt konferencia, délután munka a két James-szel, este meg előadás írogatás.

Szombat délelőtt volt idő egy kis túrázásra, a skót vasember megközelítésében a 4 és fél órás utat lezavartuk 2 óra alatt. Erről van egy két fotó, meg egy Sydney CBD vacsoráról, meg több minden másról is, szóval Ausztrália skót szemmel.

A címmel ellentétben ezek nem melbourne-i képek. Azt majd később.

Először is volt 3 hét a világ onnansó felén. Sok munkával telt a látogatás, így a szép napi bontású blogposztok helyett csak pár fotóra futotta az időből.

Rövid hazai látogatás alatt sikerült összeszedni egy rendesebb megfázást, ami elég lassan múlt el. Így az itteni hűvös időjárást (itt most tél van) eddig nem nagyon tudtam élvezni. A bajból végülis a japán cuki vizilovaknak? szánt gargarizáló lötty húzott ki. Éljen soká a japán gyógyszeripar!

Az évszak miatt gyakoriak lettek a lóritámadások. Lehet picivel nehezebb kaját találniuk, így kicsit gátlástalanabb lett a kunyerálásuk.

Bár mindkettőnket lenyomott a betegség, de a múlt szombati programot nem hagyhattuk ki. Esküvő. Ez megvan 15 perc alatt és 500 dollárba kerül... :)

A monorail-teszt kicsit kevés lett volna, ezért múzeumlátogatással kötöttük egybe. A tengerészeti múzeum belső kiállításai érdekesek, de a fő attrakciót természetesen az igazi hajók jelentik. Ezeken önkéntes múzeumbarátok kalauzolják a népet. Ez gondolom olcsóbb a múzeumnak, meg szórakoztatóbb a látogatónak. Az önkéntesek ui. lelkesek, a magyarázatok is színesebbek kicsit a megszokottnál.

Az első hajó a James Craig nevű vitorlás volt.

A raktérben kiállítás volt hajó témájú festményekkel.

Pótvitorlák.

Szállás.

A már említett anekdotázgató idegenvezető.

A második hajó Cook kapitány hajója, az HMS Endeavour volt. Pontosabban annak másolata. Ez itt a kormányrúd.

Ez meg a tudós lakosztálya.

Ez az a fedélzet, ahol fel lehet állni, meg könyvespolc is van.

Amúgy így kell közlekedni.

Megkérdeztem, és van benne dízelmotor. Különben nem engednék be egyetlen nemzetközi kikötőbe se.

Utoljára hagytuk a tengeralattjárót, HMAS Onslow-t.

Torpedó.

Kilátás nem nagyon van.

Műszerek, kijelzők viszont vannak dögivel. Ezt kell nézni.

Dízel!

Légszűrő. Értelemszerűen a motort csak a felszínen járatták. Akkumulátortöltésre.

A hadihajót kihagytuk. Olyat láttunk eleget a haditámaszponton.

Mivel hamarosan leáll, ezért már éppen ideje volt kipróbálni a monorailt. Az összvonalas bérlet erre nem jó, ez lehetett az oka, hogy idáig húzódott ez az ügy. Nagyon vagányul néz ki a dolog.

De miután mentünk vele egy kört, nem a búcsúzás miatti fájdalom, hanem az értetlen csodálkozás volt a fő motívum. Hogy a francba húzott ez ki 25 évet?!?! Kicsi, ritkán jár és kicsi területet fed le. Szerintem csak túristák használták legfeljebb egyszer. Nem kár érte.

Idén majdnem megfeledkeztem róla. De nem csak én. Andrew-val csütörtökre megbeszéltünk egy találkozót, majd később mindketten írtunk egy emailt, hogy mégsem, mert Anzac. Így nagy túra nem lett szervezve, csak ketten jártunk egyet Berowra környékén, de egy új útvonalon. Belőttem, hogy az ösvény nagy része tengerszinten van, így nem lesz fárasztó. No, hát az igaz, hogy szintben volt, de folyamatosan oldalazni kellett, mert elég meredeken esik bele a tengerbe a hegyoldal. Szóval jó kis túra volt ez.

Íme fotók:

Most nem találkoztunk semmiféle sárkánnyal, csak óriáshangyákkal.

Viszont a vízijárművek rendesen kirajzottak a kikötőkből.

Emlékszik még valaki erre a célkitűzésre? A komppal hullámlovaglás részre gondolok. No, tegnap ez is megvolt végre. Röviden: tényleg ilyen. Kapaszkodni kell az ülésbe, és tényleg belefúrja az orrát a vízbe.

Szóval mint mondottam, bevásárlás ügyileg nem a legjobb helyen lakunk, ezért alternatív megoldásokon gondolkodtam. Nem abszolút távolságban gondolkodok, hanem inkább próbálok élvezhető utat csinálni a bevásárlásból. Pl. felülünk egy kompra és elmegyünk a Circular Quay-hez. Aztán ott felülünk a Manly kompra mert Manlyben van egy ALDI a kikötőben. Időben és távolságban ez persze abszolút nonszensz, de a hajózás nem elvesztegetett idő. Tudatalatt persze nyilván dolgozott bennem, hogy ha vacak idő van, akkor talán lesznek hullámok.

Odafelé menet láttam hogy kiírták az ajtóra, hogy a külső fedélzet zárva. Biztató. Csalódás volt ezután látni, hogy az ajtó mégis nyitva volt, és az utasok kimentek. Aztán mikor a nyílt részhez értünk, akkor jött egy matróz aki azt mondta, hogy most már mindenki befele... És valóban.

Ez persze a szembe közlekedő komp. Senki ne várjon egyenes képet mert ekkora már a mi hajónk is táncolt. A gyerekek sikoltoznak, a felnőttek meg bizonytalan hűhákat kiáltanak, mert nem tudni ugye hogy a másik hajó miatt kell-e aggódni, aminek az első harmada teljesen levegőben van, vagy inkább amiatt, hogy az egyik ablakon kinézve csak víz látszik a másikon meg csak a szürke égbolt.

Persze a vaktában kattingatott képek nem adják vissza az élményt.

Keljfeljancsi hajó.

Aztán megebédeltünk, sétáltunk egyet a parton. A pecások fura népek, mindig is mondtam.

A bevásárlás is megvolt, a nap is kisütött. Gondoltam akkor hánykolódás már nem lesz. Tévedtem. Nem csak én persze. Sütött  a nap, az utasok szépen kiültek a fedélzetre. Aztán jött a matróz, hogy itt egy percben belül víz lesz. Ezt lassan akaródzott a népnek megérteni, így az első fröcsi (oszlató vízágyú-szerű) bőrig áztatott vagy tíz embert. Ez persze már világos beszéd volt mindenkinek.

Próbáltam fényképezni, kinyitottam egy oldalsó ablakot, de ömlött be rajta a víz.

Az élmény vidámparkszerű. Látja az ember, hogy távolodik a víz, emelkedik az orr, aztán a elindul a zuhanás és kapaszkodni kell az ülésbe aztán jön a vízsugár. Nagyon király. És ez tömegközlekedési eszköz. :)

Vasárnap végre volt idő egy kis délutáni sétára. Van egy park a ház mellett kezdésnek.

Ezután van egy kikötő mindenféle érdekes hajóval. Itt van pl. egy trimarán. Ilyet utoljára csak a Kincs ami nincs-ben láttam.

Aztán a kis öböl másik oldalán egy parkká átalakított néhai olajfinomító. A kikötő stégjét úgy hagyták ahogy volt, íme így pusztulnak le a vastag fatörzsek a tengervízben.

Az öböl másik bejárásának egyik célja volt, hogy rálássunk a házra, imígyen kontextusba helyezve azt. Zöldes-szürke emeletes ház, a hídtól balra, csak a teteje látszik a fák közt.

Továbbra sem vagyunk messze a belvárostól, de kicsit olyan mintha falura költöztünk volna.

Ez pedig itt North Sydney, ahogy az öböl felé magasodik. Főleg elektronikai cégeknek van itt bázisuk.

Persze van a környéknek hátránya is. Bevásárlás szempontjából lényegesen rosszabb mint Potts Point volt. Csak drága és vacak IGA van a jól megszokott Woolworths helyett, de hát nem lehet minden tökéletes.

Alakul a lakás belső rendje, például a "Science Lab" már egész használható.

De a legnagyobb előrelépést természetesen az ágy összerakása jelentette, miután az IKEA végre kiszállította a megfelelő alkatrészt. Némi tanakodás, tologatás kellett ahhoz, hogy eldöntsük hova kerüljön az ágy, de így utólag úgy tűnik, hogy igazából csak egy lehetőség volt: az ablak mellé. Ezért:

Nem volt tervezve, de az ágy pont az ablak magasságába került. Ez fekvő helyzetből is igen jó kilátást biztosít kikötőkre.

Meg naplemente után  a csillagokra.

Óraállítás miatt most épp akkor világosodik, amikor kelni szoktam, így a sötétítővel most nem kell játszadozni.

Régi jó (keskeny)hajós szokás, hogy ha valami baj van, akkor az ember először teát főz, leül és szép lassan megissza, és akkorra már látszik a megoldás. Kivéve persze ha süllyed a hajó a teáskannával együtt. Ez esetben segítségért kiáltás és az úszás megengedett és logikus tevékenységek.

No, hát hajó nincs, és így nem is süllyed, ellenben van egy lakás ami így néz ki:

A megfelelő reakció tehát ez:

Ahonnan szemmel lehet tartani a kikötő hajóforgalmát meg a közelgő zuhét.

Jó kis áprilisi tréfa volt az IKEA részéről, hogy az ágy utolsó részét, a keresztlécek méretét elnézték. Egyszerűen beesik a keretbe. Írtam a vevőszolgálatnak, jön a telefonhívás, semmi gond, vigyem be és kicserélik. Ez a "vigyem be" nem nagyon tetszett. Mondom mesélek akkor egy történetet: "ágyat meg sok minden mást akartunk venni, de a sok alkatrész összegyűjtése kissé bonyolultnak tűnt, ezért 40 dollárért "profira" bíztuk a dolgot. Akinek szintén meghaladta a képességeit a számkód ellenőrzése. Ezért most a hálószobában van egy bazi nagy ágykeret elfoglalva a szoba közepét, mi meg már egy hete alszunk a földön a sarokban. No, tényleg én vigyem be leceket??". Jól van, azt mondja, kiszállítják.

A pakolásnak, bútorösszeszerelésnek nézője is akadt. Egy szivárványlóri. Szép kis madár, állítólag szép-kis-madár mércével mérve sem túl okos. Barátkozásról, etetésről szó sem lehet persze, nehogy idehozza az erkélyre mind a 600 barátját... Amúgy vagány.

Az üres lakásnak egy előnye és egy hátránya van. Először is, mivel üres, ezért lehet bele pakolni. Aztán mivel üres, ezért kell bele pakolni. Ez utóbbi problémát itt délen is az IKEÁban lehet megoldani. Kicsi a globalizált világ. OK, vannak helyi cégek is, de az árak kb. négyszeresek.

Mindig is csodálkoztam, amikor hallottam emberektől, hogy egy egész napot ott töltenek. No hát most megértettem. 7 óra alatt sikerült elintézni mindent. Ebből egy óra ebéd meg egy óra matek (hát igen, erre szükség volt, hogy ne billenjek ki a mentális egyensúlyomból) amíg Ryoko összeszedte az apróságokat. Olcsóság, lapraszereltség, mindezzel együtt is kiütéssel győzött az IKEA a bankkártyámmal szemben. A végén Ryoko kérdezte, hogy kaphat-e egy jégkrémet. Mondtam neki, hogy van 5 dollár a pénztárcámban, annyiból bármit. :)

Visszatérve a Sir Lajos kérdésére. A nem-medence az szintén dizájnelem. Nem-szökő de kivilágítható szökőkút.

Költözés. A dolog ugye úgy kezdődött, hogy Ryoko albérlete befuccsolt, és így átmenetileg beköltözött hozzám, amíg találunk valami más helyett. Az A-terv is ez volt, de így ez gyorsítottan történt. Csütörtökön vettem át az új kulcsokat, most hétvégén cuccolunk át + IKEA + ilyenek. Jövőhét keddig. Ekkor fogom visszaadni Suzanne-nek a régi kulcsokat. 1 év 8 hónap lett az eredetileg tervezett 4 hétből. Nagyon vagány hely volt ez pazar kilátással, szaunával, medencével. Igaz, az utca végén ott volt a King's Cross, ami itt éjszakai mulatóhelyeket, bordélyházakat, fél-legális belövőhelyet, néha egy-egy halálesetet jelent, de arrafelé viszonylag ritkán jártam. Kicsit közelebb a házhoz meg a hátizsákos túristaszállók sorakoznak meg a nagyon jó kajáldák.A ThaiPower volt a kedvenc. Beszélő név.  Ezek után pedig teljesen csendes az utca.

Búcsúzásképp itt egy kép magáról az épületkomplexumról.

A barna épület az, mi az első torony aljában laktunk. Az idő végre már ősziesre fordult. Már csak 25 fok van napközben.

S még egy pár kép az épület belső udvaráról.

Nem ez az úszómedence.

Dizájnelem kockák. A lakás fakerítés imitáció mögött van. A Victoria Street felől ez földszint, amúgy meg a 9. emelet. Trükkös sziklafalra építkezés.

Ezzel az ázsiai nyelvtörővel próbálok életet lehelni a blogba. Az európai út olyan sűrű volt, főleg a vége. James lejött Skóciából, aztán akkora tempóban nyomtuk az ipart, hogy utána másfél hónapba telt kicsit lelassulni. No, de legyen itt egy pár fotó a februári születésnap ünneplésről. Az iráni kollégám barátnője koreai. Neki volt az ötlete ez. Ha valaki azt mondaná, hogy ez nem nagy kaland, annak íme egy fotó a dalok listájáról.

Persze az irányító konzolon voltak angol feliratok is.

Nagy derültséget okozott például amikor megtaláltam a taps gombot. Persze titkoltam az új felfedezést és csak akkor nyomtam meg amikor valaki nagyon nem tudta a szöveget vagy dallamot. Ez okozott némi kavarodást. :)

Idobe telt persze mire sikerult ismeros dalt talalni. Megtudtam pl. hogy ifjúkorom nagy romantikus dala valójában politikai töltetű. Valamint némely pop sláger szövege kevesebb mondanivalót tartalmaz mint egy ovis mondóka. Van annak is haszna, ha az ember nem tud angolul.

Remek szórakozás volt ez, de amúgy elég szörnyű a hely. Alighanem kicsit megtolják digitálisan amit az ember belenyekereg a mikrofonba.. csakhogy mindenki jól érezze magát.. Egynek jó volt.

Amúgy minden ok. Végre találtunk helyet, március végén költözünk. A híd másik végén, vízközeli, parkmelletti házban. De erről majd bővebben.

...mert egyelőre többr enem futja. A még Angliában elkezdődött hajtás nem ért véget. Talán szerdától már jobb lesz.

• Visszajöttünk Sydneybe, már lassan két hete.
• Jetlag semmi. Most esti érkezés volt. Zuhany, vacsora, fogmosás aztán alvás. Továbbra sem látom a problémát.
• Ryoko főbérlője aki szintén albérlő még decemberben Spanyolországba utazott. Eddig ok. Ám januártól kezdve elfelejtette fizetni a lakbért, így most már kilakoltatás van soron. Ez múlt héten derült ki. Terveztük a költözést, de ez most gyorsítottan történik. Átemenetileg Ryoko beköltözik hozzám, az én cuccom meg az egyetemre (ez a motívum valahogy mindig előkerül ;)
• Múlt héten helybe jött a konferencia. Fotók itten.
• Nyár van.

No, most ennyi... vissza cikkíráshoz.

A hőhullámok után végre egy kis hűsölés az északi féltekén. A következő 3 hétben nincs lentalant blog, helyette upabove itten.

Circular Quay továbbra is az egyik legjobb kilátással rendelkező metróállomás. A kilátást csak a beérkező szerelvény zavarja. "Ja, hogy itt a vonatom..." :)

De mindig van valami extra, pl. van most ez a nagy kerek fényes fémes valami.. görbe tükör.. hm.. kinenk is? hát az égieknek..

A hajóút másik végén meg egy reklám kuriózum, bár inkább csak újdonság, gondolom hamarosan ez lesz a norma. Szóval a marketing célja, hogy eladjon valami terméket. Hagyományosan van ugye a plakát, ami kedvet csinál, hogy majd legközelebb a boltban megvedd a terméket. No ezt sikerült rövidre zárni a parramatta-i buszmegállóban. Okostelefonnal kódleolvasás, és már szállítják is..

De most kis rohanás, pakolás, búcsúvacsora van, mert holnap kezdődik a Sydney-Singapore-London térugrás...

Péntek. Andrew, a főnök, hirtelen előkerült a semmiből (szabadság), szóval a hosszú szünet után végre történt valami az egyetemen. Aztán kora este találkozó a 3 majomban, ahol végre átadtam Szandrának a málnás deszkát, majd  egy félóra alatt, hihetetlen adathordozó arzenállal felszerelkezve a szándékolt adatcsere helyett sikerült hazavágnunk egy linux rendszerlemezt. De nem bántuk, mert közben nekem ugyanennyi idő alatt sikerült bedöntenem 1.2 liter cidert (ja meleg van és szomjaztam), de minimális hatása volt mert bármilyen testbe kerülő folyadék azonnal kiizzadásra kerül, így nem volt ideje az alkoholnak eljutni az agyig...

De mellébeszélek.. Ez volt az entrée.. :)

A kenyérsütőről akartam szólani. Hónapokkal ezelőtt eldöntött kölcsönös karácsonyi ajándék érkezett meg tegnap. Pöpec jappán pék-készülék. Elsőre persze készre kevert mixet raktam bele, az ismerkedés jegyében, de némi félreértés miatt sikerült túllőnöm az élesztő adagot, így kicsit lufi-kenyér sikeredett.

Viszont roppant finom volt. Ha vágni nem is nagyon lehetett, úgy egyszerűen téptük az előrehozott családi vacsorán, csütörtökön.  Az első sütés igen jól sikerült, így fényes jövőt jósolok ennek a mini pékségnek.

Háromszoros hurrá!!! Ez nagyon vagány cucc... Végre valami a számítástechnikában, ami mosolyra fakaszt. Pindur-komputer eredetileg oktatási célokra. Pont arra a problémára választ adva, amiről én is beszéltem már. Az eredeti cél az volt, hogy a gyerekek kezébe adni valamit, amivel kísérletezhetnek, és esetleg a programozást is megszeretik. Ez volt az eredeti terv, csak azzal nem számoltak, hogy először ki kell szolgálni azt a kb. egymillió felnőttet, aki megmaradt gyereknek és rögtön felismerte, hogy ezzel rengeteg jó dolgot lehet csinálni.

Az előrendelésről lecsúsztam anno, kb. 5 perc alatt elment az első pár ezer darab. Én augusztusban rendeltem, december elején meg is kaptam mind a kettőt.

Izé... ja, szóval kettőt... Gondolván, hogy kettő több mint egy... :) Persze, rögtön lett értelme a két gépnek, hisz az egyiket Szandrának adtam (ígértem) még a vízumünneplő péntek estén. Mikor is? Hát szeptemberben... Annak a sok tüskének ő biztos talál majd valami jó felhasználási módot...

No de mire is jó ez? Hát pl. fut rajta egy bár karcsú de teljes Linux.

Miközben csak egyszerűen USB-ről kapja a tápot. Ha van áram megy, ha nincs nem. Őszinte hardverelem ez, nem cifrázza túl a működést.

No nem mintha nem lenne körülöttem elég linuxos gép. De ha más disztribúciót rak az ember az SD kártyára, akkor hirtelen van egy médialejátszója.

Tegnap le is teszteltük. Suzanne-nel megnéztük a Moszkva teret. A film tetszett neki. Abban nem vagyok biztos, hogy sokat hozzátett az ő élményéhez, hogy ezen a csepp kütyün néztük. Mindenesetre én roppant elégedett voltam. :)

http://www.raspberrypi.org/

Nem mindenkori rekord, de dobogós ez a hőmérséklet. Este 10-kor még mindig 37. Dögmeleg volt ma.

Ennek megfelelően, bár nem teljesen világos számomra az ok-okozati összefüggés, de sok helyen erdőtűz. Ha Sydneyben nem is, de Newcastle környékén pl. van tűz.

Állítólag holnapra majdnem 20 fokot fog esni a hőmérséklet. Mondjuk van honnan.

Az idén mintha nem jönnének azok a jó kis déli viharok, helyette van észak-nyugati szél a sivatagból.  Mindegy. 9 nap és északi félteke hűsölés! :)