Régi jó (keskeny)hajós szokás, hogy ha valami baj van, akkor az ember először teát főz, leül és szép lassan megissza, és akkorra már látszik a megoldás. Kivéve persze ha süllyed a hajó a teáskannával együtt. Ez esetben segítségért kiáltás és az úszás megengedett és logikus tevékenységek.
No, hát hajó nincs, és így nem is süllyed, ellenben van egy lakás ami így néz ki:
A megfelelő reakció tehát ez:
Ahonnan szemmel lehet tartani a kikötő hajóforgalmát meg a közelgő zuhét.
Jó kis áprilisi tréfa volt az IKEA részéről, hogy az ágy utolsó részét, a keresztlécek méretét elnézték. Egyszerűen beesik a keretbe. Írtam a vevőszolgálatnak, jön a telefonhívás, semmi gond, vigyem be és kicserélik. Ez a "vigyem be" nem nagyon tetszett. Mondom mesélek akkor egy történetet: "ágyat meg sok minden mást akartunk venni, de a sok alkatrész összegyűjtése kissé bonyolultnak tűnt, ezért 40 dollárért "profira" bíztuk a dolgot. Akinek szintén meghaladta a képességeit a számkód ellenőrzése. Ezért most a hálószobában van egy bazi nagy ágykeret elfoglalva a szoba közepét, mi meg már egy hete alszunk a földön a sarokban. No, tényleg én vigyem be leceket??". Jól van, azt mondja, kiszállítják.
A pakolásnak, bútorösszeszerelésnek nézője is akadt. Egy szivárványlóri. Szép kis madár, állítólag szép-kis-madár mércével mérve sem túl okos. Barátkozásról, etetésről szó sem lehet persze, nehogy idehozza az erkélyre mind a 600 barátját... Amúgy vagány.