Még egy pár nap az új Ubuntuig (ez a banner szerintem nem megy), és szombat délutánra volt meghirdetve Sydneyben a release gathering. Regisztráltam. Könyvesbolt-kávézó az Oxford Streeten (semmi köze a londonihoz). Elmentem, sehol senki. Leültem olvasgatni, hozták a forró csokit. Sehol senki. Ekkor már világos volt, hogy nem ez lesz a legnagyobb horderejű linux-esemény ez évben. Aztán jött egy fickó (a szervező) aki végre kiszúrta a pólómat. Mondta, hogy meglepődött, hogy van itt egyáltalán valaki.  No mindegy, megörültünk egymásnak, meg is beszéltük mennyire összeomlós volt az idei béta, stb.

Aztán megjelent még egy fickó két elsőgenerációs ázsiai-keverék lánykával, majd a kisebbikkel elrohant wc-t keresni. No, hát ülünk szemben a kiscsajjal, hülye helyzet, valljuk be, de hát korhatár nincs, szóval csak feltettük a nyilvánvaló kérdést: "Na, és várod már az új kiadást?" - legnagyobb meglepetésünkre teljasen képben volt s elmondta, hogy sajnos át kellett térnie windowsra, mert az iskolában azt követelik, és se a tanár, se a többi diák nem tudja, hogy mi a linux, nagyon sajnálja, de ilyen a világ. Hm...ilyen egy informatikus lánygyermek... Aztán visszajött az apja, meg jött még egy fickó és így végigbeszéltük az informatika mai helyzetét. Meg aztán csoportkép...

Egyébként íme a találkozó tárgya, bár nagy változást nem jelent, mert már az első alfára frissítettem még a nyáron, sőt Sir Lajos is Oneiric-kel skypol a madárkút útról.