Yikes! Pierre is olvassa a blogot! Még a múlt hét elején az a vád ért, hogy nincs is olvasója. Szandra, új jövevény Sydneyben, szerencsét próbálni jött magyar, állította, hogy forgalom alapján ő az egyetlen olvasó. Persze miután ráakadt az oldalra. Így a magyarul is beszélő magyar ismerősök száma egyről kettőre emelkedett!

Erről jut eszembe. Azt mindig is bírtam idegen földön, hogy az ember végigsétálhat az utcán úgy, hogy garantáltan senki sem ismeri fel. Nem mintha bujkálnom kellene, de ez egyfajta szabadságérzés, ja valami filozofikus marhaság lehet ez. No, ez már Sydneyben nincs. Csütörtökön mentem tanítani, szállok át a Town Hall-nál, ahol belefutottam Zsófiba (az 1. magyarul beszélő magyar ismerős)...

 Szóval blog. A linuxos forgalmat egyértelműen anya generálja. Ja meg Sir Lajos, neki is hagytam egy gépet erre a célra. Ő tuti olvassa, mivel már csak akkor mer felhívni, ha elolvasta. Párszor letoltam, miután eleinte felhívott, megkérdezte, hogy mi újság... "Hát Sir, minek írom akkor a blogot?!?" De most már így kezdődik minden beszélgetés: "Nagyszerű jó <itt némi bizonytalanság, ki kell számolni ugye>t! Most olvastam a blogot..." :)

Az évszakok valóban fordítva vannak. Ezt nem csak otthonról lehet bebukni, hanem itt is. Nekem még mindig gondot. Pl. ha nyári egyetemi kurzusokról beszélnek, akkor az még nem most van, hanem majd év végén lesz. De az első telepesek is beszívták ezt. Idejöttek, volt eső bőven, írták haza, hogy ez aztán nagyon jó hely, itt nyáron sincs szárazság. Csak hát az itt tél volt...

Már egyébként van annyira hideg, hogy néha bezárom az erkélyajtót. Fűteni nem kell. Ez egyébként szerencsés, mert nincs semmiféle fűtés a lakásban.  Biztos ami biztos, Suzanne rendelt nekem takarót. Igazi tazmán gyapjú és azt mondta, hogy pingvinek hozták fel a csomagot (ez utóbbit nem hittem el). A színt is nagy gonddal választotta ki. Vérvörös. Mondom mér' ez? Hát mert volt kommunista országból jöttem. No ilyen az amikor egy történelem tanár vásárol, miután megnézte a Tanú-t.