Megkaptuk végre a vízumot. Rekordgyorsan, kevesebb mint 5 hónap alatt.Az egész belekerült vagy 6500 dollárba, családi kedvezménnyel (kb. 1.3M HUF). Sebaj, így már ausztrál lakosok vagyunk, ami nem keverendő persze az állampolgársággal. Mindenesetre most már szabadon utazhatunk kontinensek között is. Egyelőre nincs betervezve semmilyen út, de múlt héten újra Melbourne-ben jártunk. Nekem konferencia, Ryoko meg úgy intézte, hogy Melbourne-ben tudjon dolgozni. Szerdán levonatoztunk, aztán két nap munka, szombaton meg vissza. Én újra vonatoztam, de ő mondta, hogy neki abból elég volt. OK, mondtam, akkor verseny. Vonat a repülő ellen.
Reggel elbúcsúztunk mintha valami távolsági kapcsolatban élnénk és én 8:30-kor felszálltam a vonatra. Ryoko megreggelizett majd levonatozott Brighton-ba. Ez az angliai tengerparti város nosztalgikus ausztrál változata, ami a melbourne-i helyi közlekedéssel elérhető. A CBD így néz ki onnan.
A név kötelez, íme az angol tengerparti kunyhók déli változata:
Mindeközben én olvasgattam a vonaton és néztem a kengurukat. A repülőnek menetrend szerint 17:40-kor kellett felszállnia, mivel Jetstar volt, ezért volt esély a késésre. Egészen este hétig vezettem a versenyben. Az XPT késés nélkül ereszkedett le a hegyekből. Elértem Campbelltown-t amikor is jött az üzenet, hogy a gép is leszállt. Bukta.
Ryoko 19:52-kor otthon volt, én csak 20:30-ra értem haza. Viszont már kész volt a vacsora, és a "Na és hány kengurut láttál a repülőből?" kérdésre nulla volt a válasz.