Vagy én vagyok acélból, vagy működik a stratégia: rögtön áttérni a helyi időre. Vicceltem azzal, hogy ha reggel negyed 6-ra megérkezek, akkor 8-ra már be tudok menni dolgozni. Mondjuk 11 lett belőle, de így történt. Először adminisztrációval próbálkoztunk, aztán áttértünk matekra, és így este fél 8-ra értem haza. Ekkor még a beígért üdvözlő vacsora, szóval 10 lett mire ágyba kerültem. No, ekkor volt kérdéses, hogy hullafáradtan át fogom-e virrasztani az éjszakát, de nem, aludtam vagy 10 órát egyfolytában. Hurrá! Következő nap is 10-kor feküdtem, de már 6-kor keltem (na ja, 8 óra alvás elég is). Délután rámtör egy kis fáradtság, de ennyi. Azt írja a wikipédia, hogy a napfény segít átállítani belső órát. No napfényből itt nincs hiány, felhőt még nem láttam mióta itt vagyok. Hétvégére mond zivatarokat, hát kíváncsian várom...