Hát ügyintézésben nem világbajnokok az ausztrálok, vagy nem reprezentatív az UWS. Irodát kaptam rögtön, de kiderült, hogy be van zárva. Kulcsot nem adtak hozzá. 3 nap múlva került kulcs, de miután bejutottam kiderült az irodáról, hogy valaki telepakolta dobozokkal.

Laptop még nincs, mert késik az Apple-től a gép. Kértem addig egyet, mondta a sysadmin, hogy válasszak nyugodtan.  Szóval most van egy csúcsmodell laptopom. Kár hogy 2007-es évjárat.

De a legszebb a könyvtár volt. Frissen aktivált azonosító kártyával bementem, kiválasztottam egy könyvet frissen induló kutatáshoz. A kölcsönzőgép visszautasította a kártyát, szóval odamentem a pulthoz. Ott azt mondták, hogy a rendszer sajnos nem tud semmit a kártyáról, mondom új, mondják még nincs összekapcsolva, mondom hát igen, úgy látszik. Aztán csendben maradtam, de valami lehetett az arcomra írva, mert némi tanakodás után megkaptam a könyvet.

Az ominózus könyvtár épülete.

Ezeket a visszásságokat azért hangsúlyoztam ki, mert Kovásznai Gergő Ausztriából ellenkező tapasztalatokról számolt be. Ennyit tesz két betű különbség.  Amúgy a dolgok jól mennek, kedd szerda már matekról beszéltünk, csütörtökön egy hallgató projektbeszámolóját bíráltuk, gondolom jól kiijesztettem a lelket a srácból a javaslataimmal.. még ezt lehetne csinálni, meg még ezt lekódolni, s akkor milyen jó lesz. Ma meg a biológus és környezettanos kollégák jöttek át előadásokat tartani, hogy miket lehetne együtt csinálni. No, ez ismerős volt, pont ezt csináltuk Egerben is.

 Emellett nagyon vagány a munkába járás. Munkába hajózás. Erről persze külön fogok írni, de még nem fedeztem fel minden aspektusát. Ízelítőül itt egy kép.

Jön a macskabusz, vagy vizibusz, vagy vizimacska (rivercat), mindegy, lényeg hogy helyben fordul és belenyomódok az ülésbe amikor gyorsít.