Sydneyben már rohadt meleg van. Rövid gatya póló, és elég elmenni a metróig, máris szakad rólam a víz. Délután menetrendszerűen megérkezik a Nagy Déli Odavágó (Southernly Buster), ami egy marhanagy vihar délről, villámmal, és igen sűrű esőfüggönnyel (eltűnnek pl. a felhőkarcolók). Kedden ezt erkélyről végignéztem, de gondoltam fasza lesz ez repülőről másnap. No, ezt tisztelik a repülők, és nem is szállnak fel addig, illetve messziről kerülik.
Ja, repülő. Minden kedves barátomat felkérek a JetStar (fapados Qantas) légitársaság bojkottálására. Ezt Európából nem lesz nehéz megtenni. Tegnap még tépelődtem, hogy hozzam-e a hegedűt vagy nem, megnéztem a honlapot, ott ok volt a kis hangszerre. Ennek ellenére becheckeltették. Vitatkoztam, mondván hogy nem hozom magammal ha ez van. Mondták hogy vegyek ülőhelyet a csellónak. De hát ez egy hegedű. Mondom, hogy direkt megnéztem a honlapot, mondják hogy új szabályozás van, mutatja is a manager a kinyomtatott lapot, mondom, hogy ez az info hol van?!?! Hát még nincs kirakva a honlapra... Na mondtam, hogy akkor ezt itt hagyjuk abba, csak annyit mondjon, hogy mi a módja a hivatalos panasznak.... Egyébként a becheckelős lány mikor a főnöke már elment azt mondta, hogy nekem van igazam, és megköszönte hogy nem kezdtem el kiabálni (hm.. ezek szerint az ausztrálok üvöltöznek ha meg kell válni a hegedűjöktől). Hát mondom, repültem már egy tucat légitársasággal, puccos pados mindegy, nem volt gond. Hát, mondja a csaj, dolgozott már vagy egy tucat légitársaságnak, de ez tényleg ritkaszar. Egyébként úgy tűnik a hegedű túlélte, bár most este már nem akarok neki odahúzni.
Repülőút. Andrew-val ültem, mellettünk meg igy indiai nő. Pontosabban, észak-indiai. Guarati. Pakisztán melletti. De valójában kenyai, merthogy ott született. Így gyerekként, szuahélit, angolt és guaratit tanult. Aztán anyja azt mondta neki, hogy akkor utazhat egy országba, ha megtanulja annak nyelvét (mielőtt odamegy!). Így tanult meg németül, franciául. Aztán Liverpoolban szerzett diplomát, járt ki Londonból a St Albans-i piacra, élt Berkhamstedben (ahol befagyott a hajó) (wow - random találkozás a világ másik felén és egy csomó közös ismerős hely)... És most Hobartba utazott, hogy találkozzon férjével, aki olasz de az anyja magyar, és a francia haditengerészetnél dolgozik. És követi a feleség a férjét a kikötőkbe, és így találkoznak... Rámutatok Andrew-ra, na ő ausztrál, én meg magyar vagyok, de hát részünkről semmi extra.. :)
Hobart reptér. A sármellékinél egy picivel kisebb. Már esteledett, így Tazmániából sokat nem láttam, de erdővel borított szelíd dombok látszottak. Reptéri kisbusz. Hotel, nem, bed and breakfast házinénivel, aki nem tudta a wifi jelszavát. Aztán egy gyors vacsora a görög fish and chipsesnél (hát igen, mire ide eljut az európai hatás, hát addigra kicsit furcsán keverednek a dolgok.) Aztán még egy sörre bementünk valami pub-szerűségbe, happy hour volt szóval tele volt egyetemistával, mi meg egy kancsó sör mellett beszélgettünk a vallás eredetéről (4.5%-os volt a sör), és megegyeztünk, hogy a matematikai problémák sokkal egyszerűbbek...
ennyi mára...
