Hát hó itt nem esett. Most van az, hogy nyitott erkélyajtónál takaró nélkül lehet nagyon jót aludni. Szerencsére nyugatra néz a lakás így csak délután süt ide a nap, valamint azért jön a hűvös levegő az óceán felől, szóval egyelőre elég kellemes, 30 fok körül tetőzik. Majd a január lesz nagyon durva, állítólag.
Szóval karácsony. Kérdeztem Suzanne-t hogy ez itt hogyan zajlik. Hát összejön a család, beszélgetés néha veszekedéssel-kibéküléssel fűszerezve, ajándékozás, és nagy mennyiségű étel elfogyasztása. No mondom, akkor nem most fog leteríteni a kulturális sokk. Sok a közös motívum.
A szenteste az itt nem számít különösen, Anthony volt itt este, előrehozván a szokásos vasárnapi vacsorát. Marokkói halpörkölt? volt kuszkusszal. Ha nem is halászlé, de legalább halétel. Mind elfogyott.
 |
| From 20011 DEC AU |
A mai ebéd volt tehát a főprogram. Mivel csak egy család volt jelen így nem volt semmi atrocitás (Suzanne férjének a családja volt némileg inkompitabilis) a szokásos anti/pro-amerika vitán kívül. Ami az eseményt különlegessé tette, hogy a matriarcha, a 92 éves nagymama is jelen volt. Ő az aki mindent irányít telefonon keresztül mosmani lakásából. Naponta átlag ötször telefonál. Amikor megérkeztem, akkor azt a tanácsot adta Suzanne-nak, hogy a magyarok forrófejűek, szóval mindent csináljon úgy, ahogy én akarom és ne ellenkezzen velem semmiben. (Vajon kikkel találkozhatott magyarokkal???) Aztán küldött nekem egy üveg lekvárt, hogy az majd megszelidít. Hm... Ezt Suzanne sem értette teljesen. Valamint kikötötte, hogy Suzanne következő partnerét ő akarja kiválasztani, mert a másodikkal nem volt teljesen elégedett. Megrendelte a karácsonyi hegedűmuzsikát, ezért a "csendes éj" bekerült a repertoárba. Felvettem a fekete nadrágot, fehér inget. Egyet hoztam, hogy ha zenélni kell, akkor legyen. Kérdeztem Suzanne-t hogy megfelelő-e szerelés, mondta jó, de azért cipőt vegyek hozzá...
Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam a családfővel. Így tehát nem meglepő, hogy szorgalmasan porszívóztam Anthony meg kifényesítette a családi ezüstöt. A szobámat is rendbe tettem. A szőnyeg komoly dícséretet kapott, a zenével is elégedett volt, de így sem úsztam meg a leminősítést: az ágy nem volt bevetve. De végül így is megkaptam az ajándékomat.
 |
| From 20011 DEC AU |
 |
| From 20011 DEC AU |
 |
| From 20011 DEC AU |
 |
| From 20011 DEC AU |
Ajándékozás az ebéd után volt. Kaptam egy 2012-es nemzeti galériás naptárat valamint egy állatkerti belépőt. Így hamarosan lesznek kacsacsőrű emlős fotók. Én Suzanne-nak Terry Pratchett "Wyrd Sisters"-ét vettem meg, amiért megkaptam életem egyik leg-, hm.. legvagányabb karácsonyi ajándék-reakcióját: "Oh, bugger!" - "Ó, hitvány gazember!".. :) Ugyanis azon a szeptember 22-i reggelen, amikor megérkeztem az első tíz mondat között ott volt, hogy "Láttam a honlapodon hogy sok Terry Pratchettet olvasol, de majd itt kapsz rendes olvasnivalót is..." Mondanom se kell, hogy ezt kihívásnak vettem, és azóta nekiálltam a teljes Korongvilág sorozatnak és folyamatosan idézek illetve felolvasok a regényekből.
 |
| From 20011 DEC AU |
No aztán elmentek a vendégek négy óra körül. Ledőltem, hogy olvasok egy kicsit, aztán fél nyolckor ébredtem. Ekkor már újra hangolni kellett, mert Suzanne szerzett estére zenészmunkát (ezt a kajáért italért hegedülök fajtát). Pár szinttel lejjeb a "karácsonyi árvák" jöttek össze. Elhúztam a nótájukat, volt nagy táncolás, de hamar belefáradtak, mert hát az ugrabugráláshoz meleg van. No, hát ez volt itt a karácsony.
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
