Hát ez volt életem egyértelműen legrosszabb éve. Ezen az sem változtat, hogy az év második felére sikerült valamelyest egyenesbe rántani a dolgokat, vagy inkább kicsit visszakerülni a sodorvonalba, passzív szemlélőként végignézni, hogy ártatlan tréfák (ld. elmegyek a világ végére) hogyan váltják magukat valóra. Valamint az sem menti meg az évet, hogy 2011 prímszám.
No, de ez egy napfényes blog, így helye nincs a kesergésnek, csak a legjobb dolgok kerülhetnek bele, szóval íme, 2011 top hits, the best of the worst...
Nemhiába ástam az alapot, hordtam tufát, ytongot, áztattam gerendát kontaktméregben 40 fokban tetőtől talpig beöltözve. Tizenakárhány évvel később a Madárkút út 12 életmentő menedékhely lett. Így térüljön meg mindenkinek a befektetett erőfeszítése! ;)
Gyakori félreértés tágabb baráti körben, ha valaki pl. meglátja az "in Sydney" skype státuszt, hogy na látom nem sokáig bírtad Magyarországon. Erről szó nincs, teljesen elégedett voltam egy a Bükk és a Tisza-tó közé záródó univerzummal, mondtam eleget utaztam akár már le is lehet állni a csavargással. Ez így is volt 8 hónapig, de hát aztán más okokból mégis kicsi lett ez a világ, és akkor elindult az utazások sora. Egy hét Angliában a dán "nagymamánál", aztán Párizs, aztán újra Skócia (megszegvén azt az alapszabályt hogy köztem és a tudomány között egyirányú a pénzforgalom), utána pedig dél, ahol lendületből folytatódott a csavargás. Szóval úgy vagyok ezzel a letelepedéssel/csavargással mint nagyapám kedvenc viccében a suszter, aki az inasát megfegyelmezendő elhajítja a kaptafát, de az inas fürge, elugrik és a kaptafa telibe találja az anyóst. "No, hát így is jó!"
Ugyanígy semmi gond nem volt a munkával, fősulival. Én szerettem csinálni, hogy a hallgatók mennyire élvezték, az más kérdés persze. Szervezhettünk jó algebra konferenciát, jöttek a tudós haverok a brit szigetekről, haladt a munka. Sikersztori. Valamint a szakest amikor a kollégákkal nyomtak a beatet, vagy a rockot, vagy mit és a saját hallgatóink tomboltak rá... no hát ez elég ritka élmény... Pontosabban egyedi, sehol máshol nem láttam még ilyet.
Ezekre a fenti kijelentésekre némi árnyékot vet, hogy az ünnepek körüli magyarországi események (melyek még az ausztrál napilapokba is bekerültek) alapján a szívfájdalom elől menekülő önkéntes száműzetésben élő romantikus figurából (ami nem vagyok, de egy ilyen image-t nem állok neki lerombolni) gyakorlatilag politikai menekültté avanzsáltam ausztrál barátaim szemében (ami megint nem vagyok persze, de hát az ausztráliai magyarokról eleve van egy ilyen kép, így ez hamar asszociáliódik).
Bár teljesen a sors műve volt (na jó nem, Google irányítja a világot), nehéz elképzelni Sydney-nél jobb helyet a világ másik végén landoláshoz. Teljesen víz körül szerveződő (ha eddig még nem derült volna ki a blogból, lehet hajóval tömegközlekedni), barátságos nagyváros ez, ahol kifejezetten élvezem a városi életet, amit pl. mondjuk Londonban teljesen elképzelhetetlennek tartanék. Van sok új barát (no nem mintha a régiekkel bármi baj lenne :), a kollégák jó fejek, egy új matematikai kutatóközpont formálódik az egyetemen belül, szóval egyelőre felszálló ágon van az intézmény, az én két évem alatt garantáltan nem lesz vele gebasz. A kommunikáció Európával kicsit problémás, ez a 10 óra különbség kicsit odaver a dolgoknak, főleg James-szel Skóciában nehéz összehozni a skype videóhívást.
Lényeg, itt minden ok, miattam nem kell aggódni, a kaja jó.. Hal, saláta, gyümölcs minden mennyiségben.. Most van az őszibarack szezon! A mangó már-már ehetetlenül édes. Infláció is van, csak hogy otthonosabb legyen az ország, emelkedett is a kompjegy ára, de még mindig megéri.. :) Szóval, ha semmi nagy fordulat nem következik be, akkor 2012, bár nem prím, de minden bizonnyal jó lesz...
Otthonra viszont kívánok változást, jobbra fordulást 2012-re!
Valamint Boldog Új Évet kíván a lentalant.blog.hu stábja is! Hegedűló hangmérnök és Shaun grafikus...
From 20011 DEC AU |