Válaszbejegyzés Vágó Csabi kérésére.
Ok, de mit is csinálok itt valójában? Már hogy a hajózáson, az úszáson, szaunázáson, hegedülésen kívül...Már hogy munka vagy mi. Aki ismer, az tudja, hogy a munka meg a hobbi nálam egybeesik, szóval csinálom, amit csinálok, aztán néha innen jön a fizetés, néha meg onnan, vagy egyszerűen sehonnan. Pl. tavaly Aug. 31 és Szept. 20 között volt egy kis munkanélküli állapot (szigorúan csak jogi értelemben persze). Többen kérdezték, hogy mit csinálok ennyi szabadsággal. Hát ez a gondolat meg sem fordult a fejemben.
No de a világnézeti bevezető után némi kicsit konkrétabban:
- Pályázatírás. Ennek van most a szezonja. Itt mindenki pályázatot ír, ha van rá szüksége ha nincs. Elvárják. Andrewnak 2013 végéig van ARC ösztöndíja (kb. ez az otthoni OTKA ha van még ilyen, vagy a királyságban az EPSRC), közvetve én is ebből vagyok fizetve, de ettől függetlenül neki már írni kell az újat. Elismerendő, hogy az egyetem minden támogatást megad. Követel, de adja az eszközt. Pl. említettem párszor a pályázatíró szakkört (ahol egyszer nem jött a kávé meg a kaja). Ennek lényege, hogy egy délelőtt összejönnek azok akik az egyetemen belül pályázatot írnak, elolvassuk egymás műveit és véleményezzük őket. Igen, a kémikus bírálja az orvos pályázatát, a szociológus a kémikusét, mindenki támad mindenkit. Mi ennek az értelme? Naiv gondolat, hogy a pályázatot majd szakértők fogják elbírálni. Legtöbb esetben már kiszóródik mielőtt elér hozzájuk. Ha valaki olvassa ezt a Leányka útról, hát csak ajánlani tudom ezt a módszert. Persze a pályázatírás nem igazán a hobbim, de úgy kell ezt felfogni, hogy az ember munkatervet csinál, és akkor már mindjárt érdekes, hisz magáról a dologról van szó. Meg hát pénzről van szó. Az egyetem pénzt akar adni egy matematikai kutatóközpont (ezek vagyunk mi a Subway meg a menza felett) létrehozására, de meg kell mondanunk, hogy mire költjük majd. Házon belül is pályázunk, így megy ez.
- Programozás. Ennek a következő a forgatókönyve. Andrewnak van valami sejtése egy matematikai probléma megoldására, papíron megnézi az első tíz esetet, és bizakodik. Erre én mondom, hogy holnapra megnézem neki a következő 10 millió esetet. Írok rá egy programot, ami szépen ledarálja ezeket és generál valami szép összefoglaló ábrát, mint pl. ez (tökmindegy mi ez, csak szemléltetésként).
Erre Andrew ránéz és ekkor két eset lehetséges. Vagy azt mondja, remek, látszik a mintázat, ebből már akkor van egy tétel, ráadásul látszik a bizonyítás is. Esetleg kibukik egy ellenpélda, és akkor "Nebazd mán! Há de mér?" - és akkor kezdődik az egész elölről. Persze ő kicsit szebben fejezi ki magát, de a lényeg ez. - Tanítás. Hát mivel szemeszter közben ez még nem volt (ugye most itt nyár van). Rögtön második nap találkoztam egy szakdolgozóval, de abból kiijesztettem a lelket is, úgyhogy nem engedtek többet a közelébe. Nem mondtam én semmi rosszat, sőt mondtam hogy ez nagyon jó, és még ezt is, meg ezt is, meg még azt is lehetne csinálni.
- Matematikai nyomozás. No ez a legjobb. Überfasza. A probléma biológiai. Vannak a baktériumok, ezek sokan vannak és sokfélék és gyorsan változik a génállományuk is. Nagyon macerás megmondani, hogy most akkor melyek tartoznak egy fajba. Még nehezebb megrajzolni a leszármazási fát. A baktérium genomját lehet algebrailag modellezni (előjeles permutáció), no innentől már matek. A feladat megtalálni azokat az algebrai eredményeket melyek segíthetnek baktérium-ügyben. Ez ízig-vérig detektív munka. Könyveket kell olvasni. Szerencsére úgy tűnik jó érzékem van ahhoz, hogy olyan könyveket vegyek amik előbb vagy utóbb kritikus fontosságúakká válnak. Ebből a szempontból az évek alatt összegyűjtött matematikai könyvtáram kiváló! Aprócska gebasz, hogy az egész Magyarországon van. Így itt az egyetemi könyvtárból kellett megszereznem ugyanazokat könyveket. Szerencsére Andrew és Volker ízlése hasonló, így sok könyv megvan. Szóval olvasni sok matekot, megérteni tételeket, átrágni bizonyításokat, aztán felismerni, hogy no ez az a dolog ami nekünk kell, csak másképp hívják. Lévén egyedül vagyok itthon, most már alaposan le van fedve a padló könyvekkel és cikkekkel. A homologikus algebra a nappaliban, a tükrözési csoportokról szóló könyv a szobában, a Hamilton-utakról szóló cikk... No az hol is van? Aha, megvan az a konyhában van, a szóproblémáról szóló meg a kishátizsákban mivel levittem a medencéhez, amíg a szauna melegedett. Nem mennék bele a részletekbe, csak a legfrissebb fordulatba. A baktériumoktól eljutottam az algebrán keresztül a hiperbolikus geometriág (Hofi átka lehet ez, mármint Hoffmann Miki, nem a humorista), mert hogy ott van a válasz a problémáinkra. Escher újra!
Lehet, hogy kívülről nagyon unalmasnak tűnik amit csinálok, ez a sok könyv, meg papír, meg gép előtt üldögélés, meg a sok tea... De nem az. :)
