Múlt vasárnap volt egy barbecue meghívásom, nem teljesen az a a zene-ételért-italért, merthogy batyus buli volt. Bár hegedülés is volt. Helyszín, Balmain, az a félsziget ami a felhőkarcolók másik oldalán van. Kertesházas városrész. A házigazda Eva, magyar származású. Hogy honnan ismerem? No a történet innentől érdekes. Hát valójában ő egy majdnem-főbérlő. Amikor szobát kerestem akkor kétfelé emaileztem, Eva és Suzanne. Aztán megnéztem a kompmenetrendet és eldőlt, Potts Point, Suzanne. De az ismeretség addigra megvolt a másik oldalon is. Még otthonról, megígértem, hogy ha Sydneybe érek, akkor megiszunk egy kávét valahol. Így is lett, októberben meghívott egy beszélgetésre, vittem a szárazfát is. Jó beszélgetés volt, most készül nyugdíjba menni, és délebbre egy vendégházat nyitni. Jó terv.
Szóval múlt vasárnap, tematikus kertiparti: manónak kellett öltözni. Én maradtam a jelmez helyett a hegedűnél. Csak egy egyszerűbb manójelmez (ezt mertem kiragadni a nemnyilvános albumból):
Volt egy pár vendég (főleg a francia közösségből) meg családtagok. Érdekesek voltak az ismerkedős párbeszédek, mikor ugye megkérdezték, hogy én ki vagyok. Hát én vagyok a majdnem albérlő. De volt az enyémnél jobb történet is: "Én csak két hétre jöttem Ausztráliába. Harminc éve."
