Három napig esett az eső. Egyfolytában. La Nina, az El Nino ellentettje. Mondjuk jobb ez mint a szárazság, erdőtűz meg porvihar. Kitaláltam, hogy miután elállt az eső, milyen jó lesz majd akkor napfelkeltét nézni. A helyszín adódott, Bondi Beach. Ez a világhírű szörfös partja Sydney-nek. Ha a National Geographic ausztrál tengerpartot mutat sok emberrel meg állandóan dolgozó partiőrséggel, no akkor az Bondi. Elég nagy a tömeg ott, szóval én nem éreztem nagy késztetést arra, hogy odamenjek, de kezdett már kellemetlen lenni, mikor kiderül egy beszélgetés során, hogy itt vagyok már egy fél éve és meg ott nem jártam.
Izgatott lettem a tervtől, így már 4:30-kor felébredtem. Hát reggel 5-kor a Kings Crossnál még nagy élet van, kb. ekkor kezdenek jönni kifelé az emberek a bárokból s szinte minden kajálda nyitva van. Mivel metrópótló buszok voltak ma, kb. csak 6-ra értem ki a partra. No hát ott is nagyüzem van már ilyenkor. A szörfösök már kint vannak, a rengeteg homokban futó, meg evezősök is.
 |
| From 2012 02 AU |
A napfelkelte persze bukta volt, mert a tenger felett még mindig felhős volt az ég. De ott voltak ezek az érdekes evezősök. Így állnak a vízben, fogják a hajót és várják, hogy ne jöjjön hullám. Akkor a kormányos elordítja magát, erre az evezősök beugranak és tiszta erőből elkezdenek evezni, miközben a kormányos próbál nem lemaradni. Ha minden ok, akkor már ugratnak is a következő hullámon. A nyílt vizen már sima az út, de úgy tűnik a vízreszállás az izgalmas, mert hamar visszajönnek.
 |
| From 2012 02 AU |
Emmán pecás! Mindig is tudtam hogy a horgászok nem az az ideges nép, de extra nyugalom (meg damil) kell ahhoz hogy valaki így kiálljon az óceán fölé...
 |
| From 2012 02 AU |
Az ösvény jórészt a kertek végében vezetett, általában lekerítve a sziklafal felől, hogy le ne zuhanjon az ember.
 |
| From 2012 02 AU |
Úgy tűnik veteményes helyett itt a teniszpálya a menő.
 |
| From 2012 02 AU |
A terasz medencével is egy gyakori motívum, mind magán, mind panel kiszerelésben.
 |
| From 2012 02 AU |
 |
| From 2012 02 AU |
Kilencre értem a Watson öbölhöz, ahol rá kellett jönnöm, hogy egy órát várni kell a legelső kompig. Sebaj, szinte teljesen véletlenül nálam volt Humphrey 'Finite Reflection Groups' című könyve, így hamar eltelt az idő.
