Hamarosan szeptember, mármint tanév értelemben, hisz a szemeszter itt március elején kezdődik. Megkaptam a diszkrét matekot! Hurrá! Csütörtök délután, 3 óra egymás után.

Ezt hallván Suzanne azt mondja gúnyolódva: "Egy egész délután egy héten! Nem semmi..." Hát mondom mivel ez egy kutatói állás, ennél többet nem lehet, meg az egész kint van Penrith-ben, szóval utazással rá fog menni egy nap. Aztán eszembe jut, hogy mit mentegetőzök én itt, és a következő mondattal lezártam a vitát:  "Akinek azt mondják az iskolában, hogy menjen el lakni egy félévre Párizsba vagy Prágába, vagy ha akar akkor vissza Afrikába, kapni fogja a teljes fizetését, csak vegye már ki azt a hat hónap szabadságot, no, az nekem ne szóljon be."

Közben a három kinyírt virágból kettő feltámadt. Mint utóbb kiderült, ezek őshonos növények voltak. Ezeknél normális, hogy egy bozóttűz után újra növekedésnek indulnak. Tehát a hiányos locsolást amolyan lassú bozóttűznek fogták fel, és újra kizöldültek.

Könyvmoly kollégák. Andrew és James hasonlóan nagy könyvfogyasztók, tegnap volt is egy jelenet. Vittem vissza egy könyvet (Letters to a Young Mathematician) a könyvtárba, Andrew jött velem, hogy ő rögtön kikölcsönzi. Így is történt, mire a gép kinyomtatta a nyugtát a kölcsönzésről, megjelent oldalról James, meglátta a könyvet és azt mondta ő is ezt kereste.

Nagy olvasásban vagyok, de persze a könyvvásárlás tiltott dolog a Kindle ötletével még mindig nem sikerült megbarátkoznom, no de erről majd külön.