No, elkezdtem a hallgató okítást itt Ausztráliában. Ehhez persze utaznom kell 55 km-t mert az óráimat a Kingswood campusra tették. De semmi panasz, egyrészt megengedték hogy óráim legyenek, aztán megkaptam a diszkrét matekot, aki az előadást tartja gyakorlatilag mindent előkészít (feladatsor részletes megoldásokkal minden hétre) így nekem már csak a showműsor részét kell a szemináriumon hozzátenni, plusz még fizetnek is az órákért, szóval az utazás miatt már nem vinnyogtam.
Ha nem a Sir Lajos féle túrákon edződtem volna, akkor ezt a Sir-özést bizony furcsának találnám, de így mi sem természetesebb. Bár volt egy srác, aki miután felhívtam a figyelmét egy hibára, azt mondta: "No worries mate! No worries..." - gondolom ő lehet itt a vidéki.
Van egy Szilagyi nevű hallgató is. Kérdeztem magyar-e, mondta igen. Mivel azonban az ékezet hiányzik, gondoltam nem lenne sikeres a magyarra váltás.
Nem javul a nemek aránya. A 60 hallgatóból egyetlenegy lány.
Az a veszély, hogy a vonaton a hallgatókba ütközök nem fenyeget. Mind kocsival járnak. Egyébként az első benyomás egész jó, dolgoztak az órán. Mondtam nekik, hogy ez az igazi programozás. Elhitték.
A vonattal szerencsém volt, állítólag Sydney lebénult a durva esők, áradások miatt. De nyugaton gyönyörű napsütés volt.
Mindez volt ma délután. Este pedig ismét hajólesés. Két napig itt volt Sydney-ben a Queen Mary 2. Ez egy akkora böhöm hajó, hogy csak farral tudott beállni a Circular Quay-re. A kompokon ki volt plakátolva, hogy csütörtök este különjáratot indítanak amiről lehet nézni a QM2 indulását. Ami egy megkomponált esemény. Naplemente után, amikor a város fényei kigyulladnak és mindezt raádásul teliholdra időzítve. Már-már pofátlan luxus-stíl. Külön lejattolni a révkalauzoknak az esti műszakért. Gondolom a dagályt is úgy intézték... És az arcátlan hedonizmust az istenek is értékelték, hisz akármilyen rossz idő is volt egész nap, estére gyönyörűen kitisztult az ég.
Valami gubanc azért volt az indulásnál, mert egy órát állt úgy a hajó, hogy az orrát elengedték, de a fara még ki volt kötve. Először két kis révkalauz küzdött, de ezek olyan picik voltak a QM2-höz képest, hogy először észre sem lehetett venni őket. Aztán jött kettő abból a fajtából, aminek olyan orgonaszerű kéményrendszere van. Az egyik elkapott egy kötelet az orrnál, a másik a farnál és elkezdték kihúzni oldalra. NB42 tapasztalataim után el tudom képzelni, hogy milyen lehet amikor egy ilyen révkalauz hajó (gyakrolatilag egy-merő-dízelmotor az egész) nekifeszül ennek az úszó városnak. Ha már dícséret, akkor a kötelet sem árt megemlíteni. Szóval kihúzták oldalra, no ekkor kezdett a maga erejéből elindulni a QM2 (a füst alapján már egy félórával előtte felpörgették a motorokat).
Ekkor jött a hajókürt. Ugye hárommal kell jelezni az indulást, ezt a QM2 négyzetre emelte. Valamint nem mondom, hogy hangos, inkább mindent megrengető. Aztán masszív 3 másodperces visszhang a felhőkarcolókról. Nem elég hogy kint volt vagy ezer ember, az egész városnak hallania kell hogy a QM2 most indul.
Még az operaház ablaki is tele voltak nézelődőkkel. Elképzelem, hogy megy az előadás aztán megszólal a hajókürt és színész néző mind ablakhoz rohannak és rátapadnak mint óvodások a játékbolt kirakatüvegére.
Lassan indult, de hamar felgyorsult a nagy hajó. Az öblöt elhagyva az izom vontatókat már feszes kötélen húzta maga után. Feltételezem van rádiókapcsolat és a vontató túl tudja gyorsulni a nagyot, különben ha megfeledkeznek róluk, akkor Új-zélandig elhúzza őket mire azok el tudják vágni a kötelet.
Hát ez volt a ma esti program. Hajólesés. Lehet kattant vagyok, de legalább nem vagyok egyedül ezzel. Íme egy fénykép, de az öregedő kamera nem nagyon tud az esti fényviszonyokkal megbirkózni.
