Na végre! Egy teljes napos igazi taposós túra a vadonban. Egyetemi ihletettségű nemzetközi csapattal vágtunk neki. Libanoni, kínai, kolumbiai, bosnyák, horvát, ukrán és hát egy magyar. Nagyon kellemes maga a túra, az ösvény jól kitaposott, jelölni nem kell, mert csak egy van. Vadcsapás nincs, ösvényről letérni lehetetlen bozótvágó nélkül. Viszont úgy indul a nap, hogy le a katlanba kb. 450 métert. Aztán egy kőomlást leszámítva viszonylag szintben haladva a szikalafalak tövében vagy 6 km körben, aztán fel a várromhoz (sziklaformáció, ui. senki nem volt olyan hülye hogy ide várat építsen). Itt aztán felmásztunk a sziklákra és teljes völgyet átölelő panorámát szemlélve megebédeltünk. Civilizációs zaj semmi, elvétve egy helikopter, bár az sem biztos, mert van itt egy madár, ami minden hangot utánoz, ami megtetszik neki. Pl. autóriasztó vagy körfűrész. Vagy a fényképezőgép objektív motorjának hangja...
Az egész út végig sűrű erdőben vezet (az ausztrál név, bokorjárás, megtévesztő). Aztán vissza majd a katlanból ki majdnem függőlegesen, néha csak sziklafalhoz rögzített alumíniumlépcsőkön. Az idő elég figyelős, ha a nap lemegy, akkor baj van, mert az éjszaka vadászó kígyókkal nagyobb eséllyel lehet találkozni. De erre nem került sor.
Képeket majd hétfőn szerzek, én ugyanis itthon hagytam a fényképezőgépet.