No ott hagytam abba, hogy múlt kedden előadás. Ez a felturbózott technika ellenére is viszonylag jól ment. Az alapötlet az, hogy ha már úgyis megvan a sávszélesség az egyetemek között, akkor ne kelljen már annyit utazni, lehessen helyből is nézni. Szóval minden egyetemnek, vagy inkább minden campuson van egy Access Grid - szoba, megfelelően bekamerázva bemikrofonozva a hallgatóság is (ami a kérdéseken túlmenően pl. kihangosít minden toll-kattingatást, papírmatatást). Meg van egy hatalmas falfelület, amire ki van vetítve a prezentáció, meg minden hallgatóság szépen kis ablakokban...
Mindez nagyon jól hangzik.. Hol a hiba? Hát ott, hogy ez annak a tipikus esete, hogy a technológia, hardver már elérhető, de a kezelőfelület, szoftver még elég gyenge. Kell egy technikus aki az előadás előtt jó 20 percet babrál az egésszel, hogy mindenki lásson halljon mindent (mondjuk azzal szemben, hogy az előadó amikor elkezdi, akkor egy érintőképernyőn szépen bekapcsolja a távoli szobákat). No ez a technikus éppen szabadságon volt kedden. Csak a két legszebb momentumot emelném ki.
1. Az előadás diáit sikerült elküldeni Newcastle-be, hogy ők is lássák, de csak ők tudták léptetni. Sebaj mondom, ezzel biztosíthatjuk hogy nagyon figyelnek az előadásra. Csináltam már így előadást, hogy valaki bólogatásra léptetett, az a 150km távolság nem oszt nem szoroz. Ez a probléma aztán megoldódott.
2. Az előadás végén volt egy kérdés Newcastleből. Ekkor derült ki, hogy az ő hangcsatornájuk elkeveredett valahová. Nem hallottunk semmit. Mondtuk, hogy mutogassa el a kérdést. Murray elég vállalkozó szellem, így neki is fogott. Pantomim előadása osztatlan sikert aratott, persze a kérdésről továbbra sem tudtunk meg semmit.... Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy ott az interaktív tábla. Talán ha az elkezd rá rajzolni, akkor azt mi is látjuk majd. És lőn, Murray rögtön elkezdett rajzolni a táblára (ez a videón persze nem látszott, hisz a közönséget mutatta). Rajza nálunk a prezentáción jelent meg.. Először rajzolt mosolygó arcot, napocskát, majd végül felírta a kérdést, amit megválaszoltam már akkor mikor még a betűket formálta. Jól összefirkálta a képernyőt, amit mi persze nem tudtunk letörölni... :)
A nagy számítás nem ért véget az előadás idejére, a számsorozat 4. tagja még mindig rejtély. Pontosabban még mindig fut a program az angliai nagy vason, és töretlenül ontja 20 félcsoport/másodperc sebességgel az algebrai struktúrákat. Épp most érte el a 8 milliót. Az eredeti becslésem 100K volt. Nem triviális a probléma.
Ez a monstre kalkuláció ugyanaz a küzdelem amit az első számítógépek építői tapasztaltak, csak persze jóval egyszerűbb problémákkal. Ezért most szisztematikusan nekiálltam a számítógépek történetének (könyv/film ld. twitter).
Sajnos a betervezett túra elmaradt, a kollégák visszamondták. Hiába, a húsvét itt is ünnep, így nem sok külső szemlélő számára is érdekes esemény volt a hosszú hétvége alatt.
