Életem leghosszabb nyara volt ez. Elkezdődött tavaly májusban, majd szeptemberben, mikor már hűlni kezdett az idő - hopp! hirtelen tavasz lett. Majd januárban jött a döglesztő nyár, és most áprilisban, hétvégén végre mérséklődött a nap ereje. A Victoria Street fái elkezdték hullajtani a leveleiket. Na most hogy ezek import fák-e vagy őshonos ausztrál fák is ismerik ezt a trükköt, az jó kérdés.
Persze attól, hogy megvan az ősz költői hangulata, attől még itt meleg van. Ugyanúgy rövidgatya, mezítláb, póló, csak nem izzadja szét magát az ember, és örömmel megy ki a napra. Azt kell, hogy mondjam, ez az az időjárás, amire azt mondanám, hogy tökéletes...
Az idill nem tartott soká. Tegnap megjött az eső. Nem is akármilyen. Amolyan őszi eső keresztezve nyári záporral. Nagyon arc az erkélyről nézni, hogy hol megejelennek, hol eltűnnek a felhőkarcolók az égszakadás hullámai alatt. Ha egy kicsit hűvős van, akkor meg le a szaunába, hőfeltöltésre. Micsoda jó nap ez a tudománycsinálásra.
Ez volt tegnap. Mára az időjárás nem változott. Azaz már több mint 24 órája folyamatos eső. Amíg kiértem a kikötőbe, eláztam. A hajón megszáradtam, de az csak Rydalmere-ig ment, mert az utolsó kikötő már víz alatt volt. Ez megszokott dolog. A busz elvisz a városközpontba. Ott is esett, úgy döntöttem bevásárolok tea ügyben (az irodában csak nagyon ütős teát adnak) aztán busszal megyek az egyetemre. Mire kijöttem a boltból, napsütés. No jó, akkor gyalog megyek, kár lenne a folyó látványát kihagyni. Mire az egyetemre értem újra jött egy zápor, jól eláztam. Hiába az esőmenő...
Visszafelé már egyenesen a Rydalmere-i kikötőbe mentem. Hát nézem a folyót, dagály ellenére is tiszabecsi sodrás lefelé. No, mondom, ezen már nemigen jönnek fel. És valóban, jött egy busz, a sofőr mondta, hogy l***sz van nem komp. Visszavitt Parramattába. Itt már kint volt a katasztrófavédelem, mert már a kikötő berendezéseit vitte a víz. A múltkori kép az áradásról, az nudli. Nálam most nem volt elektronika, de nagy volt a katasztrófaturizmus, biztos lesz majd egy pár kép valahol.
Az kérdés, hogy mennyire lesz hideg "télen", ugye fűtés az nincs a lakásban, de kaptam igazi tazmániai gyapjútakarót. Vörös. Hm... A kommunizmus emlékére... Lehet mégsem kellett volna a A tanú-t megnézetni Suzanne-nal.
Mindenesetre a vörös pokróc mágikus erővel bír. Ha betakarózom vele, rögtön elalszom. A tegnap ebéd utáni lepihenésből 3 óra alvás lett. .. aztán dolgozhattam éjfélig, hogy a napra betervezett munka meglegyen...
No, ennyit az időnek járásáról.