Az elképzelés az ugye az, hogy nem halmozok fel semmi cuccot, hogy minél könnyebb legyen a legközelebbi költözködés. Pl. totális könyvembargó van. Ebből sejthető, hogy nem viccelek dolog-birtoklás-minimalizálással. Ezen rést ütött, hogy Suzanne-tól kaptam egy könyvet. Jórészt könyvtárból élek, de ez egy másik történet.

A monitort fogyóeszköznek nyilvánítottam, a MacMini nehéz ugyan de kicsi. Ruhavétel csak akkor, ha valami szakad.

Van persze olyan dolog, ami elkerülhetetlen. Ilyen pl. a flip-flop, vagyis a tangapapucs, amit effektíve így is hívnak (thong). Enélkül itt nem ember az ember. A férfiaknak természetesen csak fekete, de kötelező.  Márminthogy mindenkinek ilyen van. A bőrszandál egyértelműen külföldit, legfőképp európait jelent. Nem mintha törekednék az asszimilálódásra, de pusztán praktikuma miatt én is beszereztem egyet. Bevásárolni frankón el lehet csattogni ezekben.

Igen, hosszú nadrággal is. Itt ilyen furán van hűvös. Valahogy a lábnak nem az. Tegnap este is, tengerparton üldögélés. Póló, ing, széldzseki, hosszúnadrág, és mezítláb a homokban (nem, nem fáztam meg). Aztán meg átkozódás mert a nedves homokot sehogy sem lehetett a lábról letakarítani (és a flip-flop sem volt ott). Viszont 3 órával naplemente után az aszfalt még mindig meleg, lehetett rajta mezítláb sétálni.