Hát itt egy újabb testvérblog.
http://ausztraliabamentem.wordpress.com
Ez azért is jó mert a közös programokat nem kell duplán blogolni. Íme a jazz és a party az ő szemszögéből:
http://ausztraliabamentem.wordpress.com/2012/06/12/jazz-es-demoscene/
Pusztán némi kiegészítést tennék a demoscene partyhoz, én ugyanis kénytelen voltam kivárni a compókat.
Szandra teljesen jogosan hagyta ott az egészet, baromi nagy türelem kellett hozzá. A szervezők igazi 8-bites generáció azaz mára már 40+. Gondolom speciális engedéllyel végre távol tölthettek egy hétvégét a családtól, szóval próbálták minél jobban érezni magukat, és nem nagyon törődtek a szervezéssel. A legaktívabbak az online közvetítést próbálták összehozni, ami kicsit felemás volt, hisz nem volt mit közvetíteni. Így történt a kb. 6 órás csúszás.
Mivel neveztünk a vad kategóriában egy közel 42 másodperces intróval a már bemutatott Gameduinón, én kitartottam. az intró nem sikerült a legütősebbre, mert annak is csak a fele ment le, a projektor panaszkodott, hogy milyen jel ez, szóval csak a fele látszott. Nem baj. Ott voltunk, a következő demo ütősebb lesz.. (Syntax party, melbourne, november).
Legnehezebb a benevezett zenék végighallgatása volt. Volt egy szám, aminek mintegy az volt a címe 'Viselj védősisakot!', s ez mindent el is mond a "zenei" tartalomról. Persze az oldschool SID zenék (a C64 hangchipje) jók voltak definíció szerint.
A csúcs természetesen a C64-es demók versenye volt. Erre kb. délután 5 helyett éjfélkor került sor. Voltunk vagy 20-an. Ez lehet az a szám ahány embert ez érdekel egy milliós nagyvárosban, sőt még Melbourneből is jöttek. Hát igen, ez egy szub-szub-szubkultúra.
No ez a néhány ember végigőrjöngte a demókat. Amíg mondjuk a digitális rajzok versenyében a megjelenő képet pár másodperc kontempláció után elismerő hümmögés és taps követte, addig a C64 demóknál minden egyes effektet nevetés, kiáltozás, felugrálás,fütyülés,asztalpüfölés, taps követte. Volt egy demó amiben nagyon durva effektek voltak, pl. karakteres képernyőre valós idejű videó (nem ASCII art, hanem a karakterek is változtak). S hát mi más lett volna a videón mint egy sztriptíz táncosnő. Valaki beordított hogy
"Miért jobb ez mint az igazi?"
Helyeslő zúgolódás, majd valaki más:
"Gyerek is van a teremben..."
majd némi gondolkozás után hozzátette
"Már úgy értem kiskorú, s nem mentálisan. Mert úgy itt mindenki gyerek...."
Hát ja, kicsit leragadtunk a 80-as években. Íme a győztes demó, ami inkább cuki mint technikailag lenyűgöző.
Persze gondolom sokaknak nem világos, hogy miről is beszélek, annak ajánlom ezt a félig magyar, félig angolul beszélő dokumentumfilmet.
