Hát izé. Továbbra sincs semmi jetlag problémám, gyomor rendben, bioritmus rögtön beállt. De azért most kicsit eltoltam a dolgokat. Szóval hétfőn este fél tízkor indultam el Londonból és szerda reggel 5-kör érkeztem meg Sydneybe. Ez Londonban kedd este 8. Tehát amikor aludni kéne akkor kezdődik a nap. Ez lenne a probléma klasszikus lényege. Ezzel semmi gondom, mivel átdurmoltam sok ezer kilométert ezért szerdán egyszerűen elmentem az egyetemre dolgozni, majd este hazajöttem vacsora aztán alvás. Ezt lehet bebukni úgy, hogy az ember bár fáradt de nem tud aludni, mert hát nem az jön a sorban. No én elaludtam este 10-kor. Másnap mikor felébredtem látom süt a nap. Na mondom helyes, alvással tehát nincs gond. Gondolkodtam mennyi lehet az idő, vajon Suzanne itthon van-e még? Füleltem, semmi. Felnyitom az ipadet, nézem az időt. 13:14. No, mondom szerencsétlen tabletje vajon melyik időzónába ragadt bele - de igazából tudtam én azt, hogy az ipad rögtön szinkronizálja magát tehát valóban du. negyed kettő volt. Hát akkor Suzanne még nincs itthon. Ez 15 óra egyhuzamban alvást jelent. Hát, ideje volt elkezdeni a napot.

Ez az incidens persze továbbra sem jelentett problémát azon kívül, hogy elveszett egy fél munkanap. Csütörtök este lefeküdtem és gond nélkül aludtam reggelig. Pénteken ugyanez.

Sydney szerencsére nem változott túl sokat. Bár átfestették a Kings Cross metróállomást. Néztem is szerda reggel, hogy mifene, a Martin Place után nem a Cross jön?!?! aztán láttam, hogy de. A tél itt melegebb mint az idei angol nyár, és csak az európai fák kopaszak. A nap persze kicsit északabbról süt.

Valamint reggel ezt láttam a hadi kikötőben.

No, hát ilyen hajó is van. Magas orrán helikopter leszálló. Esetleg teniszpálya, de ahhoz azért pofa kellene. Meg jó sok labda.

Már régóta le akartam fotózni ezt a táblát. Parramatta, ipari negyed.

 Magyarra kb. így fordul ez: "Hát csak gyere, hadd legyen jó napja a kutyának... Végülis a te segged..."

Az egyetemen megvan mindenki, plusz került időközben egy PhD hallgató is. Andrewnak elmondtam az európai ügyködéseket, meg ő is elmondta, hogy min dolgozott az elmúlt hónapban. Elmagyarázta a problémákat amiket nem tudott megoldani. A magyarázat közben rájött egy párnak a megoldására. Mondtam neki, hogy így bármikor tudok neki segíteni.

A futás nagyon jó a hűvös időben. Egyik este láttam valamit, amiről kiderítettem, hogy egy posszum volt. 

A szombati nap közel tökéletes volt. Reggel 7-kor keltem (áldásos hatása az időzóna szörfözésnek),
rögtön kezdtem is a napot egy jó adag kódolással. Az elmúlt két hetet folyamatos programozással töltöttem és azt kell mondjam, hogy valamit machinálhat ez a dopaminnal. Minden gyorsítás, függvényabsztrakció öröm, teljesen commitfüggővé válik az ember. Szerintem a skóciai James is hasonló pörgésben van. Majd ha véget ért ez a szoftverfejlesztési maraton, akkor rákerdezek, hogy vajon ő is versenyként élte-e meg ezt a ki tud több változtatást feltolni, ő a Citrusba, vagy én az SgpDec-be? Mindenkinek meg van a maga facebook-ja. Az enyémet bitbucket-nak hívják. Sikertörténet ez, mi szétélvezzük az agyunkat, és közben talán valami használható is kijön belőle.

10-től 11-ig előrehozott ebéd a Zinc-ben (ja, ez simán cink :) egy félig szerb félig ausztrál ( = angol, ír) ismerőssel, bizonyítandó, hogy nem vagyok teljesen szociálisan deprivált kocka. Aztán 12:30-tól este 5-ig újabb kódharc, két pull között hegedülés. Majd futás, szauna, úszás, hogy az egészség is meglegyen. Vörösboros vacsora Suzanne jóvoltából. Meg hát most blog, de már lassan megyek is aludni, mert hát az ördög tudja... Lehet ez az alattomos európai napi ritmus még itt ólálkodik mögöttem a sötétben...