No. Ez lényeges téma. Ugye az olvasás az nálam gyakorlatilag alapvető létfunkció. Azt a pár hónapot kivéve amikor a hajó megvétele után legsűrűbb lett a munka rajta, folyamatosan olvasok. Valamint szeretem a könyvet mint tárgyat. Van is egy pár belőle... Otthon.

Erre jött ugye két kontinensnyi ugrás, meg az ingóság embargó. Ide annyi cuccal jöttem, amennyi befért a hátizsákba, és amikor elmegyek innen, akkor is annyi cucc fog velem jönni. Itt tehát nem működik az a terv, hogy vegyük csak a könyvet, majd jön  a sógor a Citroen Jumpyval és hazavisz mindent. Se Jumpy, se sógor, se egyszerű kikompozás. Szóval eldöntöttem, könyvet pedig nem veszek. Ebben segít az, hogy itt Ausztráliában a könyvek pofátlanul drágák. De tényleg azok, mármint Angliához, vagy az USA-hoz képest. 

Mondjuk egyet vettem. Suzanne karácsonyi ajándékát. Meg kaptam kettőt. Gyakorlatilag mindkettőt a júniusi Sydney-Budapest távon kiolvastam. 

Az ötlet persze az volt, hogy akkor 2011 szeptemberében elkezdődik nálam az ekönyv korszak. Volt már kezemben ilyesmi. 2010-ben a Neumann bétatesztelt valami jó drága és gyakorlatilag teljességgel használhatatlan kütyüt. Az felejtendő volt. Aztán Kristófnak rendeltünk egy Kindle-t. Neki az tetszett. Minden arra mutatott, hogy akkor innentől ekönyvek.

Nem így lett. Meg sem száradt a festék az egyetemi kártyámon, rohantam a könyvtárba és vettem ki a könyveket. Ebből volt is egy kis összezördülés, mert a kártya még nem volt aktiválva, de szerintem akkor arról írtam. Ez volt az egyik könyvforrás. A másik Suzanne. Ő nagyobb tételben játszik. Kritikákat ír, így a kiadók már ingyen küldik az újonnan kiadott regényeket. Bár nem egy az ízlésünk, de azért van átfedés. Eltelt kilenc hónap, az ekönyv olvasó kérdés feledésbe merült.

Aztán jött az európai út. Gondoltam az odaút a két ajándékkönyvvel le van fedve. Aztán 3 hét Magyarországon, ott van a rengeteg könyvem (ezt nagyobb részben bebuktam, mert dobozolt könyvhöz nincs hozzáférés). Aztán jött a két hét Anglia. No ez volt bukó. Most otthonról vigyek olvasnivalót? Hogy aztán ott hagyjam? Vagy cűgöljem le egészen idáig? 

Újratervezés: Kindle-t kell venni az útra. De valamit sejthettem, mert először nem vettem meg, csak a Kindle app-ot töltöttem le az Ipadre. Meg egy pár mintakönyvet. Teljesen elképedtem. Azt hinné az ember, hogy az elektronikus változat hibátlan, vagy ha be is csúszik valami elírás rögtön javítják. A l*****t! Csapnivaló szövegminőség, elírások tömkelege. És hihetetlenül fájdalmas elírások. Egy Terry Pratchett könyv első oldaláról eltűnt a poén. Na most vagy a karakterfelismerő nem tud megküzdeni az írói leleménnyel, vagy a másoló-szerkesztő nem tud angolul (yes, happy outsourcing!), de minek akkor helyesírásra tanítani a gyerekeket ha ilyen trágya minőségű ekönyveket fognak olvasni. És relatíve drágák is. Konklúzió: az Amazon gyakorlatilag megerőszakolja a kultúrát. Az új piac az kell, de dolgozni azt nem akar. Ritkán vagyok mérges de vérben forogtak a szemeim. Suzanne épp itthon volt, így szemtanúja volt. Meg is ijedt, mert nem látott még morcosnak. Át is rohant az iskolába és hozott egy rakás könyvet nekem, mondván félni nem kell, olvasnivaló van. Ez kedves volt. :)  Gondoltam majd ha lenyugszok írok az Amazonnak. Erre még nem került sor.

A történet pár nappal az elutazásom előtt jóra fordult. Találtam egy független könyvolvásót, aminek nagyobb a felbontása, amit anélkül is be lehet kapcsolni, hogy az embernek oda kellene láncolnia magát egy céghez. És DJVU-t is olvas. Ennél szabadabbat nem lehet ma kapni. iRiver Story HD. Angliában nem láttam nyomát (Paolonak megtetszett), viszont Ausztráliában meg tokot nem lehet hozzá venni. Azt csak Angliában. Ennek semmi értelme, de nekem pont kijött ez a kombináció. Az olvasnivaló meg főként magyar irodalom. Ezt itt úgysem tudnám megszerezni, meg ez szabadon elérhető pl. itt. Íme a kütyü az Egri csillagok borítójával:

Ezt most azért olvastam újra, mert Suzanne-nak megvettem még Egerben az angol változatot, és így egyszerre olvassuk most. Pontosabban vasárnap befejeztem. Sir Lajosnak sose volt még ilyen jól időzített skype hívása. Még azt is megbocsátottam neki, hogy a friss blogbejegyzések elolvasása  nélkül hívott fel. Épp az utolsó nagy ostrom után hívott fel, kérdezte is hogy ki áll nyerésre.. :) de így a friss élmény közben rögtön kikérdezhettem a történelmi hitelességről meg úgy az egészről. S ezt a tudást majd át is adhatom a lelkes ausztrál olvasónak. Majd mikor befejezi. A könyv első feléről azt mondta, hogy milyen kegyetlen és véres volt az az időszak... Hát nem tudom az ostromot hogy fogja bírni. 

Mindegy. Lényeg, hogy  négy elolvasott magyar regény élménye (2 Krúdy, 1 Mikszáth, 1 Gárdonyi) mér régen behozta kütyü árát.

Remélem hamarosan ekönyveket az íróktól lehet majd megvenni, vagy tisztességes kiadóktól. Az Amazon meg pusztuljon ki a könyvpiacról. Nagy rajongója voltam a cégnek 11 évig, sajnálom, hogy ide jutottunk. Csak átkozni tudom már...