Még mindig a reggeli fények. Íme egy jelenség, ami szerintem csak pár napig van egy évben. A felkelő napnak pont úgy kell eltalálnia egy felhőkarcónak az ablakait, hogy a lakásba bevilágítva az egymás melletti ablakok sokszorozott árnyékot vetnek. A szobában így:

De a konyhában a legütősebb, mint valami geomtriai ihletettségű műalkotás.

De ezek már elmúltak mert a hét második fele felhős lett.

Szerdán elkezdődött nekem is a tanítás. Hát ez a félév kicsit meredekebb. Duplasebességű tárgy harmadannyi érdeklődés mellett. Volt is rögtön vita, hogy minek ezt tanulni (informatikusok, nem programozók mint előző félévben), de az egyik hallgató azt mondta a többinek, hogy a Google azért sikeres mert csak olyan emberekkel dolgozik, akik értenek a matekhoz. Jól van akkor, nekem még nem kellett bevetni a nehézsúlyú érveket.

Pénteken jöttek hozzánk emberek az egyetem eResearch csapatától, hogy elmondják milyen új eszközök vannak az informatikában, amik segíthetik a kutatást (verziókövetés, felhő meg ilyenek). Rövid beszélgetés után rájöttek, hogy kevés újat tudnak mondani, mindjárt változott is a státuszunk, mi leszünk a kísérleti egerek a legújabb megoldásokhoz.  Amikor a számítási kapacitásról volt szó, akkor hamar kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen akinek a használható gépe még az előző egyetemen van. Mondták, hogy van egyszerűbb megoldás, az egyetemi loginnal rögtön használni tudom az ausztrál kutatófelhőt, amit a szövetségi kormány rakott össze, de még senki sem használja. Hű mondom, ez mán beszéd, tényleg ha én most felállok innen, visszamegyek az irodámba, belépek a Nectar-ba és akkor kapok csak úgy 32 gigás virtuális gépet? Bólogattak. Erre felálltam, mondtam, hogy nagyon sajnálom, de sürgős dolgom, mennem kell. Jót nevettünk. :) Persze még nincs hozzáférés, mert igényel némi adminisztrációt.

Délutánra elég jelentős szél támadt. Rögtön eszembe villant a nagy terv, el is jöttem kettőkor. Már a Parramattán voltak akkora hullámok, hogy érezni lehetett még teljes sebességnél is, hogy nem egyenes most az út. Hú mondom, micsoda alkalom ez, hogy a nagy kompon átmenjek Manlybe, amely út egy része nyílt víz, és híresen hánykolódik a komp. Megérkeztem a Circular Quay, látom két nagy komp is bent áll, rohanok, hogy elérjem. Majdnem átestem egy táblán, amin egy az út felé mutató nyíl volt meg "hajópótló buszok" felirat. :( Úgy látszik ezt nem egyszerű eltalálni, vagy hirtelen viharra kell játszani, vagy kitapasztalni, hogy mekkora szélnél állnak le, és az azalatti legerősebb szélre rápróbálni. Mondjuk tény, hogy a pénteki szél háztetőket vitt el.. Mindegy kárpótlásként bementem a Harris Farmba és vettem vicces japán kajákat. Majd legközelebb, addig is videók: