Magyarázni nem nagyon kell, hogy túracuccnak lennie kell. A bakancsot már régen megvettem, de nemrég egy könnyebb túracipőt is beszereztem a napi gyalogláshoz.
A héten viszont szisztematikus vásárlásba kellett fognom, hétvégén ugyanis bálnaleső 2 napos túra lesz. Így kell a sátor, a hálózsák, önfelfújó matrac, dinamós LED lámpa.
A hálózsákot már ki is próbáltam, kitártam az erkélyablakot és aludtam egy jót a földön. Terveztem, hogy alszok egyet az erkélyen is, de közben itt elég meleg lett (napközben 27 fok, nesze neked téli hónap). Szandra panaszkodott a hűvösre, hogy mikor lesz már tavasz. Hát így teljesüljön minden kívánsága! :)
A sátrat nem vertem fel, bár Suzanne mondta, hogy tőle aztán a nappaliban azt csinálok amit akarok, de nehéz lenne a cövekeket leszúrni a padlószőnyegbe.
Talán látszik, hogy mindenen a Kathmandu felirat van. Mikor tavaly megérkeztem irigykedve néztem végig kollégáimon, hogy nézd má' itt mindenki Nepálba jár túrázni. Aztán kiderült, hogy ez egy áruházlánc, olyan mint otthon a Mountex (volt?). Minden rendben is lenne, csak hát itt a felszerelés ára elég mellbeverő. Még ausztrál sztenderd felől nézve is. Csak úgy érdemes vásárolni, ha leárazás van és még arra rájön klubkártyás kedvezmény. No akkor már csak drága. Pl. a sátor 240$ volt, nem egy csúcsmodell, közelébe sincs a Coleman-nak amivel az elmúlt évek Tisza-túráin hasítottunk, de egynek jó lesz. Ennek eredeti ára 650$ volt. 151 ezer forint. Nem tudom hány darabot adtak el ezen az áron...
Mindegy, könnyűnek könnyű, s ez a lényeg, mert cipekedős túra lesz. Csak 27 km két napra, de vinni kell minden felszerelést meg kétnapi vizet. Mármint ivóvizet, mert hát a tenger ott lesz végig. A leírás szerint a táborhelyen lehet vizet venni a patakból, amit persze forralni kell (tehát vinni kell gázforralót is), de a patak gyakran kiszárad. Ekkor gyalogolni kell 1.5 km-t be a szárazföld belsejébe egy másik patakhoz, ami általában szintén kiszárad. Szóval jobb vinni elég vizet, mondja az utolsó tanács.
