Péntek este beszaladtam a városba, a 3 bölcs majom nevű pub-ba, ahová Szandra hívta össze az ismerőseit, hogy megünnepljük munkába állását. Felhőtlen boldogság. Én még így embert nem láttam ennyire örülni annak, hogy dolgozhat. Meg is ittam rá két sört, de aztán jöttem hazafelé, mert szombat korán kellett kelni.

A két héttel ezelőtti túra ismétlése, csak most a 2 napos táv egy nap alatt. Hazaértem, de aludni persze csak sokára tudtam még a pénteki izgalmak, meg a másnapi nagy túra öröme miatt. Mikor Nabillal (technikus srác az egyetemről) eldöntöttük ezt, akkor meg is hirdettük rendesen, de az emailben azért tisztáztuk, hogy távra 2x, szintkülönbségre meg 3x annyi mint a szokásos túra. Eredmény... Hm.. senki nem merte bevállalni.  :] Nabilt megfenyegettem, hogy ha nem ér oda időben, akkor csapódok egy másik csapathoz, nem várom meg. Mindezt úgy tálaltam, hogy csak egy komp van reggel (pedig óránként jár). Meg is ijedt rendesen, már 7:50-kor ott volt, ugyanakkor mint én, pedig a komp csak 8:30-kor indult. Így volt idő körbefotózni.

A vitorlások már várják a nyarat.

S íme az Aussie színekben pompázó meglehetősen idős fából készült komp.

9-re átértünk Bundeena-ba és nekivágtunk a távnak. A nap sütött, de a szél is fújt, gyakran szembe. Viszont a tengert sokkal érdekesebbé tette.

A vízpermet feljött az 50 méteres szikla tetejére is, és elég nagy hangja volt a hullámverésnek. Mondtam is Nabilnak, "Szeretem a természetet, de kicsit nagy itt a zaj...", mire jött is a megjósolható reakció: "He?? Mit mondasz??"

A sajtsziklát alaposabban körbevizsgáltam most. Azonkívül, hogy két méterről már sajtnak látszik, van még egy különlegessége. Döbbenettel vegyes csodálkozással vettem észre, hogy egyszerűen le van szakadva, csak éppen tartja alulról egy másik szikla. Itt látszik a törésvonal.

Nabil ezt a leszakadás dolgot ekkor még nem tudta.. :)

Ha már kövekről van szó. Itt van két különleges formáció.

Az ebédünket 4 óra menetelés után  du. 1 órakor a Garie Beach-en fogyasztottuk el.

Innen nézve a felső végén, a füves részen. Török illetve fél-lótusz ülésben (a nyújtás miatt) szemünket a hullámokra szegezve majszoltuk a szendvicseket. Ui. volt egy pár szörfös, és azok a népek igen komolyan veszik a partról nézelődők szórakoztatását. :)

A táborhely most teljesen üres volt.

No, ennek a képnek meg az a különlegessége, hogy miután meglett, léptem kettőt és láttam egy kb. méteres viszonylag vastag fekete kígyót, hm, bekígyózni a magas fűbe. Hát akkor ez nem kamu. Ezek léteznek. Azért az megnyugtató, hogy udvariasan menekült. :/

A kígyómenekülés boldog túlélője a pálmaerdőben.

A pálmaerdő kicsit olyan mint otthon a telepített fenyves. Csak a teteje zöld.

5-re értünk az otfordi állomásra. Tehát 8 óra alatt volt meg a teljes táv, bár ebből csak 6.5 volt a tiszta gyalogló idő. Mindenestre Nabil megmondta: "Na ezt nem fogjuk minden héten csinálni."