A szombati taposós túra után valami nyugisabb program következett vasárnapra. Modern művészeti kiállítás egy szigeten, ingyen komp, miegymás. Szandra már leírta itt, nem ismétlem meg, csak egy pár installációt emelnék ki.
Az abszolút kedvenc egy berendezett iskolai tanterem volt, ahol az iskolapad fölé projektorok voltak rakva és a tankönyvre meg a padra irka-firka volt vetítve. Mindenféle bonyolult gépek, csata a kékek meg a feketék között. Pont olyan rajzok amikkel én is töltöttem az időt suliban annak idején. :)
A hatalamas polisztirén láncok is elég jól néztek ki a régi gépekre ráterítve. Ezt is elég jó buli lehetett építeni.
Na meg a széthajtós-kivágós-színespapíros szoba is elég jó volt. Bár sorba kellett állni, mert nem engedtek be sok embert egyszerre.
És ez mind pisztolyból, géppisztolyból, meg töltényből van. Imígyen:
Egyébként ez az egész Cockatoo sziget csak egy jó nagy marketing-trükk. Lepukkant üzemek, gyárépületek mint túristalátványosság. Hm.. és még kempingezni is lehet itt... Hát ezt azért viccesnek találom. Nem véletlen, hogy bár nap mint nap látom hajóról a szigetet, ezelőtt még nem voltam rajta.No jó, egyszer, mikor az egyik katamarán kipurcant még az olimpiai parknál és így három hajóútból lett összefoltozva a Parramatta-Circular Quay táv. Akkor kiszálltam egyszer 5 percre.
De az étterem a sziget tetején, na ez megérte a pénzt. Könnyű ebéd (na ja, az adagok kicsik) fantasztikus rálátással az öbölre, ahol szokás szerint mindenféle vízi járművek mindenfelől mindenféle irányba közlekednek...
