No, véget ért az 56. (nekem persze csak második) éves összausztrál matek konferencia. Bár ez a konferencia stílus nem a leghatékonyabb, párhuzamos szekcióból néha 14 is van, de ez most igen jó volt. Engem az algebra, logika, csoportelmélet, kombinatorika vonzott. Így is néha nehéz döntés volt, hogy melyikre menjek be.
Nagy pozitívum, hogy az előadások nagy része követhető volt. Erre több magyarázat is lehet:
1. Kezdem érteni a matekot (nekem ez a változat tetszik).
2. A ballarati egyetem blokkolja a wifit az előadótermekben. Így az ember figyelmét teljes egészében az előadásnak szentelheti. Ez akkora változást jelentett, hogy a hotelben sem foglalkoztam az emailekkel. Ha valaki gyors választ várt a héten, no annak bocs.
Ballarat egy kisváros, ausztrál mértékkel történelmi, de igazából csak a 19. századi aranyláz jelenti a nagy eseményt. A hotel is amolyan barakk-dizájn, bár a sátrak szerintem csak díszlet.
Már az furcsa, hogy egy ilyen kisvárosnak saját egyeteme van, de ezt még tudták fokozni, ui. az egyetem vagy 7km-re kint van a városból. Így mindennap buszoznunk kellett.
Vicces volt a matematikusokkal megrakott busz. Tetszett ez hétfőn a buszsofőrnek is, mikor látta, hogy az utasok kíváncsian tekergetik a fejüket, hogy hol lehet az az egyetem, megállt egy teljesen elhagyatott megállóban és azt mondta: "Itt van!". No erre elkezdett a tudósnép iljedten leugrálni, majd a sofőr mondta, hogy "Nem itt van, csak vicceltem! :)", majd egészen az egyetemig ezen kacagott. No itt se mennek a szomszédba egy poénért.
A buszozás arra is jó volt, hogy afféle modern Szókratészként matek-filozófiával terrorizálhattam a matematikus utasközönséget. Leülve egy szabad ülésre... "Jó reggelt! Szép ez a napsütés, jó volt a reggeli a hotelben? No akkor nézzük ezt a kérdést: véges vagy végtelen a matematika?", vagy "Berakok egyenként 10 golyót az urnába. Majd kiveszem az elsőt. Berakok újra tíz golyót. Kiveszem a másodikat. És így tovább végtelenszer. Mennyi golyó van az urnában? Végtelen, hisz mindig 9 golyó kerül be nettóban. Vagy üres?, hisz mindegyik golyót kiveszem előbb utóbb.. Ugye nagy szívás ez a halmazelmélet..."
Ausztrália furcsán nagy. Úgy nagy, hogy közben kicsi. Nagy az ország de minden csak néhány vékony partmenti sávon történik. Jól látszik ez az ausztrál matematikus közösségen is. Azt nem mondom, hogy családias, de az egész társaság befér egy kisvárosi hotel fogadó termébe. Nyilván másodjára már kevesebb volt az ismeretlen arc.
Ejnye, honnan ismerős ez az arc? Hol láttam már ezelőtt? ;)
Szóval sűrű 4 nap volt ez, még futni sem volt idő. De most majd jön egy hosszú hétvége, talán sikerül visszaállítani a normális(abb) életritmust.
Persze ehhez előbb még vonatozni kellett egy napot. 4:30-as ébredés. Nem lévén a hotelszoba tévéjét állítottam be ébresztőre.. Tökéletesen működött. Bár talán apróbb hiba, hogy az ébresztőt nem töröltem, szóval a következő vendégnek lesz egy jó ébredése.. :)
Taxival nem foglalkoztam reggel, egy jó félóra hajnali séta a vasútállomás. Rendesen neki kellett vetkőzni a gyaloglásnak a melegfront miatt. A hét elején tiszta Anglia időjárás volt.
A 6:15-ös munkásvonattal mentem be Melbourne-be. Reggeli, majd újra a nagy vonatút.
Továbbra is nagyon tetszik, gondolkodok, hogy milyen ürüggyel lehet még párszor megcsinálni ezt az utat. A vonat most is tele van, de nem kell aggódnom a társalgás miatt. Ha valaki le is ül mellém csak ránéz a lapjaimra, hogy miket firkálok (szerdai előadásra készültem, csoportok szemidirekt szorzatai), na szóval tuti nem szól hozzám.
