17788 lépés, könnyű 13 km-es túra a Royal National Parkban. Bundeena-Marley Beach és vissza. Persze előtte a szokásos vonat le Cornullába majd kompozás a 73 éves hajóval.
A túra Guillaume meglátogatásával indult. Ő a cider-man, azaz aki az italt hozta az egy hónappal ezelőtti tengerparti búcsú BBQ-ra. Történetesen Bundeena-ban lakik. Vittem neki egy üveg bort köszönetképpen. Mellesleg 3D-s hangmérnök és az óceán hangját meg a madárdalokat rögzíti. Hát ilyen népek élnek arrafelé.
A kitűzött cél a homokdűnés Marley Beach elérése volt, aztán ott hosszas hullámfigyelés. Szemben az előző két alkalommal történt átrohanással. Nagyon jók ezek a hullámok, pedig nem volt nagy szél.
Így volt idő körbejárni a dűnéket. Ahol lapos, ott víz szokott lenni.
Néhol van is víz.
Ez a fűféle próbálja megfogni a homokot több kevesebb sikerrel.
Jó lett volna még jobban körbejárni a terepet, de gondoltam jobb lesz annak utánanézni miféle állatok élnek homokban. (Itt bizony elvitte a szél a kalapot, de futást nem örökítettem :])
A tengerparton is volt egy két érdekesség. Íme például a portugál gálya ausztrál változata, a kéküveg (bluebottle):
Megfogni persze nem fogtam meg. Volt még egyéb medúzadarab is.
Ezeket sem tapogattam meg...
Az érdekes élőlények sora ezzel nem ért véget. Melegszik az idő, egyre mozgékonyabbak a kígyók. Itt van például ez a nem kicsi példány. Még nem tudtam beazonosítani, hogy milyen fajta, de ennek már szorítása is lehet.
Talán a második képen jobban érződik a méret. Közeli képet ne várjon senki. Szerencsére sokat nem törődött velünk. Ezzel szemben egy apró bébikígyó nyilvánvalóan támadóállásban volt, amit megint nem fotóztam le közelről, inkább továbbmentünk, mondván ezt a viselkedést nem lenne jó nagyobb kígyótól látni.
Visszafelé menet Ryoko, az egyetlen csapattag csendesen megjegyezte szokásos japán szerénységgel, hogy van valami a vízben. Hát mondom az egész óceáni élővilág benne van a vízben. De szerinte ez delfin. No akkor megláttam már én is. Hát ez delfinnek kicsit nagy, de bálnának jó lesz.
Igen, az a két fehér pamacs vízfelhő. Ennél többet persze nem látni fent a sziklákról, de végre a bálnales is sikeres volt.
Továbbra is lenyűgözőnek tartom a sziklarajzolatokat. Íme csak egy példa...
... a tízóraizó helyről.
Visszafelé hihetetlen mennyiségű embert bezsúfoltak abba a kis hajóba. Szerintem messze többen voltak a fedélzeten mint ahány mentőmellény. Ezt a Circular Quay-n biztos nem csinálnák meg.
Délután 5-kor már itthon voltam, kellemes fáradtsággal. A jó levegő garantált hatása: ledőltem egy kicsit olvasgatni. Két oldalig jutottam.. Még szerencse, hogy este 7-re beállítottam az ébresztőt, hogy a vacsoráról ne maradjak le.