Amit tavaly ilyenkor nem fotóztam le, no azt most végigfotóztam. Nyílt nap a szomszédban lévő hadihajó támaszponton. De nem a hadihajók voltak a fő attrakció, hanem az óceán pajzsa, amit már júliusban lebloggoltam. Most végre kiderült, hogy van-e teniszpálya a tetején. Nincs.
Íme a heliport, meg én a vadonatúj saját logódizájnos pólóban. Elég magasan van ez a placc, így jó rálátás volt a városra.
Alulról ugyanez így néz ki.
A kémény-szobor teljesen lenyűgözött. Alaposan körbejártam a témát.
Ilyen homokszemcsés csúszásgátló festéket annak idején én is raktam a 42-es tetejére.
Bár tény hogy itt kicsit profibban van megcsinálva.
A kapitányi híd ma már inkább számítóközpont jellegű.
A fregattokra innen bizony lefelé kell nézni.
60 tonnás daru. Háttérben a házunk.
No ide lehet pakolni bőven. Esetleg focizni egyet.
De az oldalán is nyílik egy nagy ajtó. Meg sok kicsi.
Szakik.
A hajó egyébként azért tűnik újnak, mert valóban az. Norvégiában építették, és júniusban ért Sydneybe. Humanitárius és kakatsztrófavédelmi szerepre szánták (http://en.wikipedia.org/wiki/ADV_Ocean_Shield), de nehéz nem arra gondolni, hogy a tengeren hánykolódó menekülteknek ez elég ijesztő látvány lehet.
Idén nem volt annyi ember mint tavaly, az idő volt borúsabb, vagy kevésbé volt hirdetve. Pedig volt rockzenekar is
DJ Navy akcióban
meg jazz-zenekar is.
3 óra után már a Parramatta hajót nem lehetett megnézni, csak a Ballaratot. De tök egyformák.
Van ám szelektív hulladékgyűjtés a hadihajókon is. Szintén figyelemre méltó a fenderek mérete.
Végére legyen itt egy pár kötél-kö(l)tészet kompozíció.