Itt ugye nyár van, azaz meleg, valamint az utóbbi nagy kígyó találkozás emléke még nem fakult meg, így mostanában nem volt sok túrázás. Ám a mai nap hűvösebb volt (30 alatti), így nekivágtunk egy rövid túrának, a Berowra-Mount Kuring-gai távnak. Ez a valójában a Calna Creek, ami már volt egyszer. Persze most nehéz lett volna csapatot összegyűjteni, így csak ketten mentünk.
Kígyó az most nem volt. De volt minden más. Rengeteg apró gyík, ami a frászt hozza az emberre amikor hirtelen kilőve menekül lábközelből. Meg volt egy bazi nagy gyík is, ami inkább már a minisárkány kategória. Ez egyszerűen keresztbeállt az ösvényen, és így nézett ránk.
Először is csináltam róla fényképet. Aztán elkezdtem gallyakkal dobálni, hogy hát menjen már arrébb. Először csak mögé célozva, aztán kénytelen voltam rádobálni. Nem mozdult, csak a fejét fordította jobban felénk és még csúnyábban nézett. Ekkor döntöttünk úgy, hogy akkor kikerüljük. :]
Volt még rengeteg hal...
...meg rák narancssárga pöttyökkel.
Valamint egy eltévedt házikacsa/liba.
A leszakadt híd még mindig nem szakadt le. Dagálykor spontán-ponton-híddá alakul.
Az ebédhez (még a szilveszteri parti maradékából) viszont nagyon jó látványt nyújt.
Ha már túraösvény infrastruktúráról van szó. Itt egy sziklába remekelt pad.
A sós ingoványra épített dongaút továbbra is nagy kedvencem.
És továbbra is csak áldani tudom azokat a kezeket akik a sziklába recézett lépcsőfokokat flexelnek.
Befejezésként még egy pár hangulatkép az erdő mélyéről.