December 26 az itt ugye Boxing Day, ami karácsony utáni vásárlási rohamot jelent. A jelentős árcsökkentés miatt fogyasztók zombi-hordái lepik el a belvárost. Verekedés nem volt tudtommal, de a tömeg láttán az ember arra gondol, hogy mi lenne ha ezek az emberek nem olcsón akarnak cipőt venni, hanem mondjuk éhesek. No, az már nem lenne ilyen szép.
A kép nem adja vissza a tömeghatást, de hát ez karácsony másnapja.
Nyilván eszem ágában nem lenne ebben részt venni, de hát a házasélet, ugye. Persze nem volt nehéz megtalálni a nekem való részt, 20% kedvezmény könyvekre az itt nagyon nyerő, így már csak eszméletlen drága.
Dec. 31. Ha már tömeg, akkor ugye tűzijáték. Sejthető volt ez persze, de gyakorlatilag beköltöztünk az egyik legfrekventáltabb tűzijáték központba. North-Sydney már kora reggel háborús övezetté alakult.
A fegyveres erők is megkapták az eligazítást.
Amire szükség is volt, hiszen már délelőtt tele volt a park.
Az utcát lezárták épp a házunknál. Az alkohol is tiltva volt.
És a motozáshoz is sor állt.
Amely sorba délután mi is belefutottunk hazafelé jövet a hagyományos japán baráti főzőcskézésből. Próbálkoztunk a biztonsági őrrel, hogy mi itt lakunk. Na ja, nevetett, meg ez a pár tízezer ember is mind itt lakik, ha rajtuk múlik. Beálltam a sorba, mivel elég mérges voltam, csak pár perc után jöttem rá a megoldásra. Vissza a biztonsági őrhöz. Mondtam én itt maradok az összes cuccal. A feleségem bemegy, és kihoz bármit, az útlevéltől kezdve a WC-keféig, ami alkalmas annak bizonyítására, hogy itt lakunk. Belement.
Később édes kárörömmel néztem az erkélyről ahogy a trükkös fiatalok sziklafalon felmászva a bozóton áttörve megrökönyödve tapasztalták, hogy a biztonsági kapu, talán nem véltelenül arréb van.
Persze a tömeget is leellenőriztük.
Van aki már előző este leteríti a pokrócot, és védi a területét egész nap. A mobil-WC melletti táborveréshez csak gratulálni tudok.
Az erkélyünk nem a hídra néz, de az erkélyről így is látni a show 40%-át, és nem kell könyökölni érte.
No, hát boldog új évet akkor! :)
