A felesleges izgalmak elkerülése végett íme a végeredmény: egy hét múlva költözünk, de csak két lakással jobbra és feljebb.
Hétfőn jött a telefonhívás az ingatlanügynöktől, hogy a tulaj nem akarja meghosszabítani a szerződést, így márciusig ki kell költöznünk. Vagyis mivel márciusban Japánban leszünk, így már februárig kell új helyet találni költözést megszervezni, lebonyolítani.
Hát ez annyira nem tetszett, persze legálisan nincs vele semmi baj. De azért az udvariasság keretei között kiadtam a mérget arról, hogy az egyik fő szempont volt a beköltözéskor a minimum 2 éves bérlet.
Szó szót követett, aztán végülis a tulaj előállt egy igen konstrutív megoldással, így házon belül megoldjuk a hurcolkodást. A másik lakásban a fa nem fogja tovább blokkolni a kilátást.
Hát nem ez volt a legjobb hét, de most már rendben van. Lényegesen jobb blogot írni mint a dögmelegben lakást keresgélni.
Erről jut eszembe. Van egy városrész Rhodes névvel. Új építésű lakótelep tokkal vonóval, folyóparttal. Lakások olcsón. Tetszett, de gyanús volt. Kicsit rákerestem és kiderült, hogy az a terület a világ egyik legnagyobb környezeti szennyezése volt. Itt gyártották a napalmot Vietnamba, meg egyéb vegyi finomságokat. Szép folyópart, de az iszap tele van ólommal, higannyal, dioxinnal. Ezért nem úszkál arrafelé senki. Ezt a tervet rögtön dobtuk.
No, de hogy legyen kép is, íme egy másik történet ami baj volt de jóra fordult. Múlt szombaton áthajóztam a másik oldalra, hogy Ryokoval meg egy itt turistáskodó házaspárral Hokkaidóról találkozzak. Csak épp a bérletemet felejtettem otthon. Odafelé kifizettem a jegyet, de visszafelé inkább átgyalogoltam a hídon. Ha már így, akkor csináltam egy pár fotót.
Így kell kikötni egy óceánjárót.
A hídfőről.
A híres Manly komp. Dízelmotorjának hangja a "fütyül a pizsama" helyi megfelelője. Este 10 után megy az éjszakai kikötőbe, ami velünk szemben van.
Sztenderd fotó: Circular Quay és a belváros.
Kedvenc hajótípusom, nem a leggyorsabb de jó kis harapós mozgású katamarán.
