12 év után újra Japán, egy régi álom teljesül ismét. Az út megvan egy éjszaka alatt, így kora reggel értünk Naritára. Az első nap a helyiérdekű vasútvonalak felfedézésével telt. Bár Tokiótól nincs messze, de a vidéki közlekedés bizony lassú. Egy völgyben eldugott temető felkeresése volt a cél - az após akivel soha nem találkoztam.
Aztán vissza a reptérre, majd onnan busz, Unimori-ba, ami Tokió másik oldalán van, Yokohama mellett. Tokió átszelése nem semmi látvány volt. Sydney ehhez képest falu. Fénykép egyelőre nincs, a látvány eléggé lefoglalt.
Van viszont kép a vacsora előételéről, az ajándékba kapott Totoróval.
A szaké is nekem volt szánva, de a pocakos Totoró ütősebb. :)
Japán tudásom az továbbra is vetekszik egy 3 éves gyerekével, egyedül így ezért kaland bárminek az elintézése. A nyelvi nehézségeken kívül nem sok minden történt a második nap, mivel ez a bevásárlásnak volt szánva. Meg a rokonlátogatásoknak. Van két mondat, amit elmondok, annyival annyi. Utólag persze megkérdezem, hogy ezek kik voltak.
Második vacsora sushi-sashimi, jó kis nyershal/polip gyűjtemény.
A holnapi program Tokió, vasárnap meg puskagolyóvonat Kiotóba.