Véget ért a nagy konferencia hajtás, ezen a héten ismét Newcastle-be mentem, csoportelméleti konferenciára. Kicsit szokatlanabb, különlegesebb, mondhatni extrém konferencia volt ez, de mivel Murray szervezte (a színész matematikus) így nem ért meglepetésként.
Nem meghirdetett, hanem meghívásos alapú konferencia volt ez. 42 év alatti válogatott csoportelméletben dolgozó elit matematikusok Ausztrália minden tájáról. Hogy miként kerültem be a kiválasztottak közé, az bizony jó kérdés... minden válogatásnál csúszik be hiba. :)
A meghívottaknak még a hotelszobát sem kellett lefoglalni, Murray elintézte azt is. Novotel. Íme a szoba:
Ez a szoba csak kicsivel kerül többe mint Budapesten az Intercontinental folyóra néző Superior szobája. Ennyit a szállás árak arányairól.
Persze a hotel fekvése itt is jó. Az épületből kilépve már látszik a part.
A newcastle-i tengerpart lenyűgöző, elég jó terep a reggeli futáshoz.
Valamint vannak mindenféle furcsa hobbit űző emberek. Pl. minihelikopter fotós.
Valamint ilyet is lehet látni. A kép címe: "Beauty on the Beach" :)
Szóval a konferencia első napja. Ez volt az első olyan konferencia ahol a kávé meg a kaja mellé naptejet is adtak. Meg a résztvevők törölközőbe csavarva ülték végig az előadásokat. Két előadás között egy fürdés az óceánban. Ugyanis az első nap egy szörfklub épületében voltunk.
Érdekes volt látni az arcokat, amikor egy helyi szörfös becsattogott deszkával a hóna alatt.. szétnézett, meglátta hogy miről van szó (pl. kvantumszámítógép építése fúziós kategóriákkal) és gyorsan távozott...
Vitathatatlanul az egyik legvagányabb konferenciahelyszín, de ezzel még nem ért véget a dolog. A második nap helyszíne egy börtön volt. Newcastle városi börtöne 1986-ig volt használatban, azóta múzeum. Van rendes konferenciaterme is...
de Murray inkább a rabsétáltató udvart választotta helyszínül, így át kellett hordanunk a székeket.
A kék gurítható doboz nem más mint a tanszéki hűtőláda megrakva jéggel és italokkal.
A kijáratot jelző lámpa alighanem a múzeum tartozéka, nemigen volt része a börtönnek.
A hely elég nyomasztó volt.
de vidám társaság lévén, hamar túltettük magunkat a nyomott hangulaton. Íme a vidám ebéd a rabWC-vel a háttérben.
Péntek este ért véget konferencia, de volt még egy vacsora. Péntek este, ugye. Szóval volt alkalmam betekintést nyerni, hogy miként töltik a péntek estét a helyiek. Már az étteremben feltűnt, hogy a gitáros lány egy üvegketrecben zenélt, magasan a bejárat felett. A Blues Brothers jutott eszembe...
Aztán átmentünk a Kent nevű pubszerű "szórakozó" helyre. No itt aztán az ember elveszíti minden hitét az emberiségben. Minden pohár műanyag, alsó szinten negyedvonalbeli rockzenekar koncertezik (mindig amikor úgy tűnt, hogy ezt a számot végre jól eltalálták, kiderült hogy szünet van és valami más megy CDről), a felső szinten meg minimálzenére vonaglás mű**** lóbálással egybekötve. Mondtam is, ha szociológiai kutatást csinálnánk, akkor ez lenne az ideális terep az adatgyűjtéshez.
Szintén érdekes motívum, hogy volt ott egy fickó, aki valami szervezet nevében ingyen ásvanyvizet osztogatott. Hogy ne rúgjon be a nép annyira.
Taxit is csak úgy kap az ember, ha felmutat egy fényképes igazolványt, mindezt a taxi védelmében. Szóval van élet arrafelé.
A hely szellemét átvéve amikor taxiba ültünk hárman (egy professzor Melbourne-ből, egy adjunktus a Sydney egyetemről, meg én) letekert ablakon keresztül kilógva mindkét kézzel azt az ujjat felmutatva anyáztuk az úton átsétáló (közelben lakó) Murray-t aki szintén hadonászva elég hangosan elküldött minket a k********ba. Mindezt persze a poén kedvéért, meg hogy ne tűnjön fel, hogy nem voltunk igazán odaillő elemek. Aztán feltekertük az ablakot és békésen folytattuk a beszélgetést a hiperbolikus csoportokról. Mondta is a taxis, hogy "Na, ilyen vicces népet mint ti ritkán látni errefelé"...
