Life down under

Sydneyben már rohadt meleg van. Rövid gatya póló, és elég elmenni a metróig, máris szakad rólam a víz. Délután menetrendszerűen megérkezik a Nagy Déli Odavágó (Southernly Buster), ami egy marhanagy vihar délről, villámmal, és igen sűrű esőfüggönnyel (eltűnnek pl. a felhőkarcolók). Kedden ezt erkélyről végignéztem, de gondoltam fasza lesz ez repülőről másnap. No, ezt tisztelik a repülők, és nem is szállnak fel addig, illetve messziről kerülik.

Ja, repülő. Minden kedves barátomat felkérek a JetStar (fapados Qantas) légitársaság bojkottálására. Ezt Európából nem lesz nehéz megtenni. Tegnap még tépelődtem, hogy hozzam-e a hegedűt vagy nem, megnéztem a honlapot, ott ok volt a kis hangszerre. Ennek ellenére becheckeltették. Vitatkoztam, mondván hogy nem hozom magammal ha ez van. Mondták hogy vegyek ülőhelyet a csellónak. De hát ez egy hegedű. Mondom, hogy direkt megnéztem a honlapot, mondják hogy új szabályozás van, mutatja is a manager a kinyomtatott lapot, mondom, hogy ez az info hol van?!?! Hát még nincs kirakva a honlapra... Na mondtam, hogy akkor ezt itt hagyjuk abba, csak annyit mondjon, hogy mi a módja a hivatalos panasznak.... Egyébként a becheckelős lány mikor a főnöke már elment azt mondta, hogy nekem van igazam, és megköszönte hogy nem kezdtem el kiabálni (hm.. ezek szerint az ausztrálok üvöltöznek ha meg kell válni a hegedűjöktől). Hát mondom, repültem már egy tucat légitársasággal, puccos pados mindegy, nem volt gond.  Hát, mondja a csaj, dolgozott már vagy egy tucat légitársaságnak, de ez tényleg ritkaszar. Egyébként úgy tűnik a hegedű túlélte, bár most este már nem akarok neki odahúzni.

Repülőút. Andrew-val ültem, mellettünk meg igy indiai nő. Pontosabban, észak-indiai. Guarati. Pakisztán melletti. De valójában kenyai, merthogy ott született. Így gyerekként, szuahélit, angolt és guaratit tanult. Aztán anyja azt mondta neki, hogy akkor utazhat egy országba, ha megtanulja annak nyelvét (mielőtt odamegy!). Így tanult meg németül, franciául. Aztán Liverpoolban szerzett diplomát, járt ki Londonból a St Albans-i piacra, élt Berkhamstedben (ahol befagyott a hajó) (wow - random találkozás a világ másik felén és egy csomó közös ismerős hely)... És most Hobartba utazott, hogy találkozzon férjével, aki olasz de az anyja magyar, és a francia haditengerészetnél dolgozik. És követi  a feleség a férjét a kikötőkbe, és így találkoznak...  Rámutatok Andrew-ra, na ő ausztrál, én meg magyar vagyok, de hát részünkről semmi extra.. :)

Hobart reptér. A sármellékinél egy picivel kisebb. Már esteledett, így Tazmániából sokat nem láttam, de erdővel borított szelíd dombok látszottak. Reptéri kisbusz. Hotel, nem, bed and breakfast házinénivel, aki nem tudta a wifi jelszavát. Aztán egy gyors vacsora a görög fish and chipsesnél (hát igen, mire ide eljut az európai hatás, hát addigra kicsit furcsán keverednek a dolgok.) Aztán még egy sörre bementünk valami pub-szerűségbe, happy hour volt szóval tele volt egyetemistával, mi meg egy kancsó sör mellett beszélgettünk a vallás eredetéről (4.5%-os volt a sör), és megegyeztünk, hogy a matematikai problémák sokkal egyszerűbbek...

ennyi mára... 

 

Ezen a hétvégén nem volt kirándulás, mert szerda este repülünk Tazmániába konferenciára (Andrew meg én), és hát az előadást meg kell írni. Ahhoz meg számítási eredmények kellenek. No ehhez meg ki kell találni, hogy mit kellene kiszámolni. Szóval van mit csinálni.

Megcsinálták a szaunát!! Mondjuk kicsit lassan melegszik fel a 15 személyes szauna, de hát előtte úgyis úszni kell. Viszont utána oda ülök ahova akarok. Úgy gondolom, egy darabig nem költözök ebből a házból..

Délutáni programként, amikor a napsugárzás már nem ver bele az aszfaltba, akkor mindkét nap átsétáltam a botanikus kertbe. Bocs, királyi botanikus kertbe. Minden reggel átrohanok rajta, úgyhogy  ez a látogatás már kijárt a kertnek. Vannak benne érdekes fák.

Van hosszú,

From 2011 NOV AU

fura törzsű

From 2011 NOV AU

és lila is.

From 2011 NOV AU

Emellett innen padról ülve figyelemmel lehet kísérni a kikötő forgalmát. Ami elég sűrű, minden irányból mindenféle méretű típusú hajó. A nagy fehér cruiser pl. Londonból jött. Jól eljött onnan, ahova való. Alighanem világkörüli úton van.

From 2011 NOV AU

 

Szóval Tazmánia. Erről a helyről az ausztrálok is elismerően nyilatkoznak. Egyébként szövetségi állam, tehát ez egy belföldi út lesz. Nyugi, nekem fogalmam sem volt méretéről, státuszáról, csak sejtettem, hogy valamerre itt van. Hétfőig leszünk, így hóbortos, Hobart-os hétvégénk lesz. Csütörtök, péntek konferencia, szombat kirándulás. Vasárnap, hétfő, hm.. kutatás, ezt írtuk be az utazási tervbe...

View Larger Map

Mivel nem sok minden fért rá egy képre akárhányszor fotóztam a kilátást, gondoltam itt az ideje, hogy kipróbáljam, hogy áll a linux fotó-összefércelés ügyben. Hát jól. Két klikk és íme:

From 2011 NOV AU

Hugin

Megy mindenen.

Blue Mountains. Ez amolyan kötelező kirándulóhely anak aki Sydneyben jár. 110 kilométerre a belvárostól, kb. 900 méter magasan vannak a települések, mellettük meg a mélybe szakadt völgyek, teljesen erdővel borítva. A vonat két óra alatt ér fel, és ebből egy óra már kanyargós hegyi útvonal. 11 dollárból (2200 HUF) meg lehet járni az egész utat. Érthetetlenül olcsó az út. De a látvány nem gyenge.

From 2011 Oct AU

A Három Nővér nem Csehov sztori hanem aboriginal legenda. Kővé változtatta őket varázsló apjuk valami veszély láttán, aztán maga is átváltozott madárrá, de eközben elhagyta a varázspálcáját, szóval mindenki így maradt.

From 2011 Oct AU

Oda lehet menni az egyik nővérhez.

From 2011 Oct AU

De nem kicsit meredek a lépcső, meg van a mélység a fordulónál.

From 2011 Oct AU

From 2011 Oct AU

Ez persze még mindig hivatalos kirándulóút. Vagyis igazából nincs olyan, hogy letér az ember az ösvényről. A völgyben vezet egy út, de ha valaki azon megy végig, akkor célszerű lejelenteni a létszámot, meg adnak ingyen jelzőrakétát. Szóval a völgybeli erdő lakatlan.

Hogy mivel lehet gond? Pl. erdőtűz. Az eukaliptusz (amit egyszerűen gumifának hívnak, mert folyik belőle valami gumiszerű, amit népszerű aboriginal csemege) jól ég. Itt Katoombában pl. hétfőn volt egy nagy tűz. A nyomaival találkoztam.

From 2011 Oct AU

Ez a tábla nálam jóval magasabb, és az aszfalt mellett van, mégis leolvadt. Gondolom akkor az erdőben bent elég magas lehet a láng.

From 2011 Oct AU

A libegőből jól látszik a leégett erdő. Rögtön mögötte ott van a falu, tehát nem hobbiból volt nagy tűzoltás.

From 2011 Oct AU

Nem csináltam tervet előre, hogy mit kell megnézni, de az hamar látszott, hogy van két libegő, meg valami a sziklában, amiről messziről nem derült ki pontosan, hogy mi is az.  Másrészt az piszkált a legjobban, hogy miként lehet lejutni a völgybe. Hát befizettem a teljes körútra: átlibegőzni a másik oldalra, ott a majdnem függőleges vonattal le a völgybe, aztán onnan vissza a másik libegővel vissza fel, és mégegyszer át a völgy fölött a kiindulási oldalra. No, ez 3x annyiba került mint a vonatút.

Itt egy jó összefoglaló videó, bár a völgyutat rossz irányban járja be. A vonattal lefelé (az ismeretlenbe) sokkal érdekesebb menni. Itt egy másik videó, ami csak a vonat, de lefelé. Igen, Indiana Jones zenéje szól a hangszóróból...

Azért persze nem bírtam ki egy kis kitérő nélkül, a ScenicWorld nem hirdeti, de visz egy ösvény a Katoomba Falls alá (van hangja a víznek, azért gondoltam, hogy nincs messze).

From 2011 Oct AU

Amúgy az erdő nagyon vagány. Jó sűrű, átvágás nincs, ha nincs ösvény akkor gyakorlatilag járhatatlan, és gondolom tele van mindenféle halálosan mérgező állattal.

From 2011 Oct AU

A hivatalos ösvény amúgy le van szőnyegpadlózva. Szóval nem egy nagy kaland ott járkálni, de néha a lombkoronaszintben megy, és akkor kilátni.

 

From 2011 Oct AU

From 2011 Oct AU

Szóval ez jó volt. Talán ez volt az első olyan élmény hogy aha, Ausztrália tényleg marhanagy.

Az egyetem eléggé szétszórt. Már a jelentkezési lapon találkoztam ezzel a problémával. Nem is értettem, hogy mire vontakozik az a kérdés, hogy hajlandó vagyok-e utazni? Mi hülye kérdés ez, ha egyszer a fél világot átutazom azért, hogy munkába álljak. No de utóbb kiderült, hogy sok campus van, és ezek messze vannak egymástól. A két legtávolabbi pl. 100 km-re van egymástól. Szóval az egyetem átmérője 100 km.

Pénteken meglátogattok Volker Gebhardt-ot Penrithben. Volker: német, fonatelmélész, ez a csomóelmélet egy speciális ága. Penrith: Sydney nyugati vége, onnan kezdődnek a hegyek.

Szóval reggel elvonatoztam a Summer Hill városrészbe, ahol Andrew lakik. Íme a vadnyugati romantikával megrajzolt képe a városrésznek, saját főterén. A valósághoz persze semmi köze.

From 2011 Oct AU

 

Aztán 50 perc autózás után megérkeztünk a Kingswood campusra, ahol a délelőttöt csoportelméleti problémákal töltöttük el két madár társaságában.

From 2011 Oct AU

 

From 2011 Oct AU

Ezek a madarak ugyanis ápolásra vannak nála a helyi állatkórházból. 45 percenként kell enniük, és az egyiknek be volt gipszelve a lába, és azzal próbált meg repkedni az irodában.

Íme a csapat: Andrew, Volker, én.

From 2011 Oct AU

 

Suzanne most kedden volt 65 éves, a születésnapi vacsora egy thai étteremben volt. A falnál van Suzanne, szemben (még mindig a falnál) Anthony a fia, aki horror-regény író.

From 2011 Oct AU

A többi ember az a Suzanne hugának a családja, a sógora lemaradt, mert a képet egy tökrészeg dél-afrikai nő fényképezte. Örülhetünk, hogy a fényképezőt nem ejtette el (megpróbálta)...

No itt már egészen jó idő van, ma 24 fok, holnapra meg 33 van beígérve. Mindezzel együtt sikerült megfáznom. Igen ,ilyen klíma mellett is. Szerdán mikor hajóztam az egyetemre, akkor szokás szerint érkezéskor kimegyek a fedélzetre, hogy megnézem a fordulót. Éreztem, hogy hideg szél volt, de mondom minek felvenni valamit erre a pár percre , meg úgyis olyan jól süt a nap. No, hát nem volt elég a póló. Szerencsére a héten már nem kellett menni az egyetemre, így csütörtök óta itthon vagyok, és így gyorsan elmúlt a betegség.

Persze ez a hétvégi túrázás programot kiütötte, de ma dolgozok, aztán erre a napra majd megpróbálok becserélni egy hétköznapot, s akkor még a menetrend is sűrűbb a Kék Hegyek felé.

De hogy azért történjen valami érdekes is a hétvégén, tegnap elmentem a Sydney Gó Iskolába  younggils-go-school.com/(igen, olyan ami a Hikaru No Go-ban szokott lenni). Ezt egy fiatal koreai 8-danos srác csinálja. Kicsit vonatozni kellett, mert ez egy olyan városrészben van, ahol a nem-ázsiaiak csak elenyésző létszámban vannak jelen. Bementem, mondtam a srácnak, hogy játszani szeretnék, kérdezte milyen szinten vagyok, hát mondom kb. 10 kyu, mire felcsillant a szeme, hogy akkor tud nekem ellenfelet adni most rögtön. Előkerített egy 7 éves  forma gyereket. Az első játszmában fehérrel voltam, akkor elvert 35 ponttal. Számolás után elraktuk a köveket, mire jön a mester, hogy na akkor beszéljük meg a játszmát. Na gondolom, most már hogy lesöpörtük a táblát miről is akarunk beszélni. De hát emlékezetből kell ezt. Engem is meglepett, hogy simán fel tudjuk idézni a lépések sorozatát. Ami meglepőbb, hogy a mester is fel tudta idézni, pedig ő nem volt ott a játék alatt, csak háromszor rápillantott. No, talán nem véletlen a 8-dan.

Aztán játszottam feketével, s akkor már csak 15 ponttal vert el. Hát ilyen ez. Mikor hazajöttem, Suzanne kikérdezett, hogy mi történt, jót nevetett és felhívta rá a figyelmemet, hogy amikor én elkezdtem gózni, akkor ez a gyerek még meg sem született. Hát ilyen ez, kemény játék, nem lehet korra vagy diplomára hivatkozni.

Egy hónapra be fogok iratkozni, ha majd látom előre hogy egy hónapig Sydney-ben leszek.

A szombati nap teljesen elveszett, az Apple-nek köszönhetően. De erről majd külön, ha lenyugodtam. A hétvégi nemtudományos programnak túra volt betervezve a Kék hegyekben. Ám vasárnap pályafelújítás volt az érintett útvonalon, szóval vonatozás nem lett. Maradt a komp, s akkor adódott, hogy Manly-be kellene elmenni. Ez még mindig Sydney, csak egy másik része, kerülete vagy mi. Ennek van a híres szörfös partja. Csak a lábamat dugtam bele vízbe, de ez bizony még hideg, bár a helyieket ez nem zavarja. A szörfiskola egész évben nyitva van. Felhőtlen napsütés lévén először boltba mentem naptejet venni.

From 2011 Oct AU

Szóval én inkább túráztam pancsolás helyett egyelőre, pontosabban bokorgyalogoltam, ahogy itt hívják. Elmentem ahhoz a kilátóhoz ami a gyakorlatilag Sydney kikötőjének, hm, vagyis Sydney-nek  a bejárata, mivelhogy az egész egy kikötő. 

 

From 2011 Oct AU

From 2011 Oct AU

Magának a hegynek a tetején mindenféle katonai bunkerek vannak a bokrokban, itt volt a Sydney-t védő tüzérség. Hát nagy támadást nem kellett visszeverniük. Az ismertető tábla is hangsúlyozza, hogy inkább elijesztő szerepe volt.
Hegytetőn tó, háttérben óceán.

From 2011 Oct AU

Az ösvények jórészt le vannak fedve rozsdamentes acél rácsozattal. Hogy ez most a természetet védi-e az embertől, esetleg fordítva, vagy csak az általános kényelem miatt van (ezt nem hiszem, mert nehéz látni az erdőben a lépcsőfokokat, szóval jókat lehet hasalni, ha valaki nézelődik léptei közben), ezt nem tudom, de otthon az ilyen ösvényt pikk-pakk az első éjszaka felszednék...

From 2011 Oct AU

Életveszélyes állattal nem találkoztam, egyszer rámugrott valami bogár, na azt hű de gyorsan lefújtam a karomról.

Ezekből az öblöcskékből van sok. Állítólag egy pingvinfaj idejár költeni, ennek majd utána kell nézni.

 

From 2011 Oct AU

Ja, és vigyázni kell a bandikutokra, veszélyeztetett faj! (ez valami mini kenguru)

From 2011 Oct AU

Hétfő, szerda, péntek. Ezeken a napokon megyek az egyetemre. Andrewval megegyeztünk, hogy elég ha hetente háromszor látjuk egymást.

Szóval,

• 7:00 ébreszt az ipad
• 7:30 szabadul a konyha, Suzanne ekkor megy dolgozni, a fürdőszobában nincs ütközés, mert abból van kettő. Reggeli.
• 8:00 akkor kell elindulni otthonról, reggel átsétálok a botanikus kerten, ennek a végében van az operaház, meg ebben vannak azok a nagy denevérek, amik leszarják az embert (mindkét értelemben). Csak kétszer kell átmenni úton, s reggel azok sem forgalmasak.
• 8:30 Három rövid dudaszó, ez kompnyelven azt jelenti, hogy na én akkor elindulok. A reggeli hajóút alatt általában olvasok, munkához kapcsolódót. Néha felnézek, hogy "hű de fasza ez a vitorlás", vagy "na ez vicces", ui. múltkor két horgász elég esetlenül próbálta kihalászni a jachtról a szél-vízbefújta műanyag asztalukat. Gondolom a sörük az odalett.
• 9:25 Megérkezés Parramattába. Innen még 20 perc gyalogút a folyó mellett (visszafelé) az egyetem.
• 9:45 Munka.
• 11:30 ebéd (korai, de a napban már van eddigre majd egy óra gyaloglás)
• 12:00 Munka. Valamikor délután szoktunk egy-két órát együtt dolgozni.
• 18:00 Vacsora (délben duplán veszek kaját)
• 19:00 Fogmosás, hogy otthon már ne kelljen.
• 19:30 Elindulok az egyetemről.
• 19:55 Az utolsó hajó Parramattából a városba. Ekkor már sötét van, bár egyre kevésbé, ahogy haladunk a nyárba. Ekkor nehéz megállni, hogy ne a deckken nézelődjek, nagyon jó nézni a jelzőoszlopok pislogó piros-zöld fényeit, aztán a sok kis öblöt a partmenti házak világító ablakaival (tiszta Melée Island feeling), aztán meg a felhőkarcolók csillognak a sötétben. Olvasni amúgy sem lehet, mert a kabinvilágítás elég gyér. Az ipaden szoktam gózni, ha nem nézelődök. Mindkét hajóutam az utasforgalommal szemben megy, ezért alig van rajtam kívül valaki.
• 20:50 A Circular Quay-ből még haza kell gyalogolni, a botanikus kert már zárva, így kicsit kerülni kell.
• 21:30 munka már nem, de olvasás még belefér
• 22:00 alvás

Kedden csütörtökön itthon dolgozok. A stabil program a reggeli úszás 8-tól 9-ig. HA a szaunát is megcsinálják, akkor ez lehet átkerül estére. Napközben esetleg mosás, bevásárlás. Ha nagyon muszáj.  Délutánra olvasós munkát szoktam időzíteni, mert szépen besüt a nap a szobába.

Van a ház mellett egy haditengerészeti támaszpont. HMAS Kuttabul. Már az meglepett, hogy így bent van a városban, nem úgy mint az angoloknál, akik az egészet eldugják Skóciába, amit aztán a google kirak a webre, és akkor balhé. 

From 2011 Oct AU

Szóval nézelődök ma az erkélyről, s látom, hogy civilek vannak a hajókon. Mint kiderült, nyílt nap van. Bárki bemehet, engem is beengedtek. Nehezen hittem ezt el, továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy ez csak dísz, az igazi hajók nincsenek szem előtt. A logóból is látszik, hogy ez vicc, piros vérkenguru a jelük. Mikor ezt szóvá tettem, azt mondták tud az úszni, ha nagyon muszáj. Gondolom a légierőnek meg kígyó a jele.

From 2011 Oct AU

Fényképezőt nem vittem, abban se hittem, hogy be lehet menni, nemhogy fényképezni.. No majd legközelebb, állítólag sűrűn van ilyen.

Még egy pár nap az új Ubuntuig (ez a banner szerintem nem megy), és szombat délutánra volt meghirdetve Sydneyben a release gathering. Regisztráltam. Könyvesbolt-kávézó az Oxford Streeten (semmi köze a londonihoz). Elmentem, sehol senki. Leültem olvasgatni, hozták a forró csokit. Sehol senki. Ekkor már világos volt, hogy nem ez lesz a legnagyobb horderejű linux-esemény ez évben. Aztán jött egy fickó (a szervező) aki végre kiszúrta a pólómat. Mondta, hogy meglepődött, hogy van itt egyáltalán valaki.  No mindegy, megörültünk egymásnak, meg is beszéltük mennyire összeomlós volt az idei béta, stb.

Aztán megjelent még egy fickó két elsőgenerációs ázsiai-keverék lánykával, majd a kisebbikkel elrohant wc-t keresni. No, hát ülünk szemben a kiscsajjal, hülye helyzet, valljuk be, de hát korhatár nincs, szóval csak feltettük a nyilvánvaló kérdést: "Na, és várod már az új kiadást?" - legnagyobb meglepetésünkre teljasen képben volt s elmondta, hogy sajnos át kellett térnie windowsra, mert az iskolában azt követelik, és se a tanár, se a többi diák nem tudja, hogy mi a linux, nagyon sajnálja, de ilyen a világ. Hm...ilyen egy informatikus lánygyermek... Aztán visszajött az apja, meg jött még egy fickó és így végigbeszéltük az informatika mai helyzetét. Meg aztán csoportkép...

 

Egyébként íme a találkozó tárgya, bár nagy változást nem jelent, mert már az első alfára frissítettem még a nyáron, sőt Sir Lajos is Oneiric-kel skypol a madárkút útról.

 

No ilyen egy munkábamenő katamarán. Ilyen oszlopok között navigál, amikor a folyón megy. Nem ez az utazósebesség!

Feltöltöttem a videót, erre feljött egy pár kapcsolódó videó, íme az egyik legérdekesebb. A 45 perces utat lenyomja 5 perc alatt, de legalább benne van a teljes út (odefele).

Minden irodába menő munkanap így kezdődik.. :)

Ausztrália felfedezése némileg szünetelt a hosszú hétvégén (hétfő szünnap), mivel elég sok dolgom volt. James is, John is gyorsabb tempóra kapcsoltak, le voltam maradva az utazás meg a konferencia miatt. A munkát futkározással szakítottam meg, ez persze felfedezésszámba megy, de fényképezőgépet nem vittem magammal. Az operaház melletti félsziget csúcsa mindig tele van kínai turistával. Rejtély, hogy miért ott koncentrálódnak. Meg kiderült, hogy van uszoda a házban. A lakóknak. Szaunával. Hm. Végülis ha hotelárban van az albérlet, akkor legyen is. Ez mindenesetre jó felfedezés volt.

Most szerda van, végre bejöttem az egyetemre, meg még pénteken jövök majd. Nem kell sűrűn jönni, viszont így a hajótanulmányozás lassan halad. No, most viszont irány a kikötő s aztán hazafelé...

No, véget ért a nagy ausztrál matematikai konferencia Gongban. Sikerült átfogó képet kapni az itteni kutatásokról, de ezentúl nem nagyon lehetett profitálni belőle a témák sokfélesége miatt. Kedvencem az a mosolygós kínai prof volt (mellesleg Andrew PhD témavezetője), aki azzal kezdte, hogy ez az előadás a múlthéten egész máshol tartott előadásának a második része. Puff. No ennyit arról, hogy esetleg valamit majd értek belőle. Talán ketten érthették a hallgatóságból...

No szóval még mindig gong, ígérten képeket az erdőbe beledizájnolt egyetemről, hát íme.

From 2011 e-n@ in AU

From 2011 e-n@ in AU

From 2011 e-n@ in AU

Gongban vagyok. Pontosabban Észak-Gongban, ami Wollongong város része. Akinek ez a név vicces, annak elmondom, hogy Sydney-ben a Woollomooloo (vulumulu) öböl mellett lakok.

James East (kolléga) szerint a történelemben én vagyok az első, aki Ausztráliába érkezvén, rögtön ide jön az első héten. Sydney-től délre, 2 óra autóútra, óceánparton, volt bányászváros.

View Larger Map 

Amiért itt vagyok, az az 55. ausztrál matematikai konferencia  a wollongongi egyetem rendezésében. UOW az egyik legvagányabb campus amit eddig láttam, egyszerűen beleépítették egy erdőbe.

 Vasárnap este érkeztünk (a hétvégét egyébként gépnél programozással töltöttem, zuhogott az eső, itt is van ilyen), aztán egy thai étterembe mentünk, ahol találkoztam az első kenguruval, igaz tányéron, chilis hús szójaszószban formában. Meg is kérdeztem a többieket, hogy drágább-e kenguruhús, mint a marha, mert szerintem marhahús volt amit ettünk. Nem, koalamacit nem lehet enni.

Hát ügyintézésben nem világbajnokok az ausztrálok, vagy nem reprezentatív az UWS. Irodát kaptam rögtön, de kiderült, hogy be van zárva. Kulcsot nem adtak hozzá. 3 nap múlva került kulcs, de miután bejutottam kiderült az irodáról, hogy valaki telepakolta dobozokkal.

Laptop még nincs, mert késik az Apple-től a gép. Kértem addig egyet, mondta a sysadmin, hogy válasszak nyugodtan.  Szóval most van egy csúcsmodell laptopom. Kár hogy 2007-es évjárat.

De a legszebb a könyvtár volt. Frissen aktivált azonosító kártyával bementem, kiválasztottam egy könyvet frissen induló kutatáshoz. A kölcsönzőgép visszautasította a kártyát, szóval odamentem a pulthoz. Ott azt mondták, hogy a rendszer sajnos nem tud semmit a kártyáról, mondom új, mondják még nincs összekapcsolva, mondom hát igen, úgy látszik. Aztán csendben maradtam, de valami lehetett az arcomra írva, mert némi tanakodás után megkaptam a könyvet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ominózus könyvtár épülete.

 

Ezeket a visszásságokat azért hangsúlyoztam ki, mert Kovásznai Gergő Ausztriából ellenkező tapasztalatokról számolt be. Ennyit tesz két betű különbség.  Amúgy a dolgok jól mennek, kedd szerda már matekról beszéltünk, csütörtökön egy hallgató projektbeszámolóját bíráltuk, gondolom jól kiijesztettem a lelket a srácból a javaslataimmal.. még ezt lehetne csinálni, meg még ezt lekódolni, s akkor milyen jó lesz. Ma meg a biológus és környezettanos kollégák jöttek át előadásokat tartani, hogy miket lehetne együtt csinálni. No, ez ismerős volt, pont ezt csináltuk Egerben is.

 Emellett nagyon vagány a munkába járás. Munkába hajózás. Erről persze külön fogok írni, de még nem fedeztem fel minden aspektusát. Ízelítőül itt egy kép.

Jön a macskabusz, vagy vizibusz, vagy vizimacska (rivercat), mindegy, lényeg hogy helyben fordul és belenyomódok az ülésbe amikor gyorsít.

Vagy én vagyok acélból, vagy működik a stratégia: rögtön áttérni a helyi időre. Vicceltem azzal, hogy ha reggel negyed 6-ra megérkezek, akkor 8-ra már be tudok menni dolgozni. Mondjuk 11 lett belőle, de így történt. Először adminisztrációval próbálkoztunk, aztán áttértünk matekra, és így este fél 8-ra értem haza. Ekkor még a beígért üdvözlő vacsora, szóval 10 lett mire ágyba kerültem. No, ekkor volt kérdéses, hogy hullafáradtan át fogom-e virrasztani az éjszakát, de nem, aludtam vagy 10 órát egyfolytában. Hurrá! Következő nap is 10-kor feküdtem, de már 6-kor keltem (na ja, 8 óra alvás elég is). Délután rámtör egy kis fáradtság, de ennyi. Azt írja a wikipédia, hogy a napfény segít átállítani belső órát. No napfényből itt nincs hiány, felhőt még nem láttam mióta itt vagyok. Hétvégére mond zivatarokat, hát kíváncsian várom...

 

Nincs is messze. Már mint amennyire rákészültem, hogy milyen fárasztó lesz az út. Most először nem ittam teát a repülőn és valamennyit tudtam aludni. Lehet ennyi  a titka. Az afgán és pakisztán légteret mindenesetre sikeresen átaludtam. Ezek szerint a tálibok nem tudnak ilyen magasra lőni.

Nem kellett kicsekkelni, becsekkelni.

Szingapúron a reptér tök ugyanolyan mint a többi. Talán csak annyi érdekesség van benne, hogy le van szőnyegpadlózva, így az ember tud egy jót pihenni. Valamint a WC-ben nem áll sor a "A guggoló csészét slaggal tisztítsa meg ha végzett" feliratú ajtó előtt. Vajon miért?

Az ausztrál határon szó nélkül beengedtek, ezek szerint hatékonyan működik az adatbázis és mindent tudnak rólam az útlevél alapján. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy a karanténban (ja, ilyen is van) meg kell mutatnom a futócipőmet, megnézték, hogy alaposan megmostam-e. Skót homokot és magyar sarat nem akarnak itt. Valamint azt sem gondoltam volna, hogy érdekli őket, hogy mit csináltam két hete Poroszlón (élővízzel való érintkezés), de miután kiderült, hogy a Tisza-tó nem Afrikában van, megnyugodtak.

Egy gyors vonatozás, vagy metró, vagy valami a kettő között és 7:10-re megérkeztem a lakásba. Kaptam kulcsokat meg egy teát (tejjel) és Suzanne már ment is dolgozni az utca túloldalán lévő iskolába. Nagyon jó időzítés. Semmi bonyodalom. Lefürödtem, skype-on felhívtam Andrewt, és mondtam, hogy semmi jetlag, jól vagyok, kezdhetünk dolgozni. Elhitte. Így elkezdődött első napom az iskolában.

 

Kilátás nappal és bevilágítás este.