Life down under

Ausztrália beszámolók Hajdú Dani kérésére. No ilyen fejjel lefelé! Meg most ennyi itt az idő: Van több kép is itten: fotók lentalant = down under, és nem a lantot tettem le

egri-nagy.hu

Friss topikok

  • tchangalo: Állítólag lőnek vele minden délben, de előadás közben nem hallottuk a lövést, így közvetlen bizony... (2014.09.23. 12:26) Newcastle, Fort Scratchley
  • Sir: Nagyszerű jó éjszakát! Végre! Pelikánok, hajók, műköves ösvénnek, meg vaslépcsős izék... Jó kép... (2014.06.05. 23:27) Port Stephens hétvége
  • NGGR: az egész milyen? milyen érzések, hangulat, érzet? mármint ósztrália. kicsit sajnálom ezt a folk do... (2014.04.13. 20:00) Shinkanzen
  • Sir: A cseresznye fák virágzása is éppen belefért? (2014.04.09. 09:08) Japán, további képek
  • Sir: Vacsigami? (2014.03.15. 22:24) Jappán

Címkék

2011 (1) 3D-s nyomtató (1) albérlet (2) állatkert (1) amazon (1) Anglia (1) áradás (1) arduino (2) átok (1) Ausztrália (46) ausztrália (13) Ballarat (2) bálna (1) barbie (1) bbq (1) beach (1) bealvás (1) Berowra (1) bevásárlókocsi (1) Biennale (1) bitbucket (1) botanikus kert (2) Bronte beach (1) brooklyn (2) Bunadeena (1) Bundeena (3) bushwalking (10) buszmegálló (1) bútor (1) C64 (2) Calna Creek (1) camping (1) cider (2) Circular Quay (1) Coast Track (2) Cockatoo Island (1) Cook (1) cowan (2) Cronulla (4) csipkebokor (1) Darling Harbour (2) daru (1) demoscene (1) dízelmotor (1) Domain (1) egyetem (10) ekönyv (1) Endeavour (1) építészet (3) erdőtűz (2) évértékelő (1) évforduló (1) felhőkarcoló (2) felszerelés (1) ferrython (1) fish and chips (1) flip-flop (1) fogorvos (1) folyó (8) Fuji (1) gameduino (2) Gardner (1) geek (1) görbe tükör (1) Great Ocean Road (1) gyümölcs (1) hadihajó (2) haditengerészet (2) hajó (1) hal (2) halmazelmélet (1) halpiac (1) Hamilton (1) Harbour Bridge (1) hawkesbury (3) hegedű (1) heliport (1) hexaflexagon (1) hobart (1) horror (1) hőség (1) hullám (1) hyde park (1) IKEA (1) ingóság (2) installáció (1) James Craig (1) Japán (2) játék (1) jetlag (1) kaja (1) karácsony (1) karaoke (1) karavella (1) kenguru (1) kenyér (1) kenyérsütő (1) kígyó (1) kihívás (1) kikötő (8) kilátás (2) kindle (1) koala (1) kódolás (1) költözés (2) költöztetés (1) komp (7) koncert (1) konferencia (2) könyv (1) kookaburra (1) Korea (1) környezetszennyezés (1) kortárs művészet (1) krikett (1) krokodil (1) Kurnell (1) kütyü (2) laptop (1) Lenovo (1) lépés (1) lodge (1) madár (4) mangó (1) Manly (2) marketing (1) Marley Beach (1) Martin Place (1) másfél millió (1) matek (7) Mátrix (1) McMahons Point (3) medúza (1) megfázás (1) Melbourne (9) meleg (2) mérőszalag (1) metróállomás (1) modern (1) monorail (1) Mount Kuring-gai (1) művészet (4) napkelte (2) National Maritime Museum (1) Newcastle (5) North Era (1) nyár (1) nyersolaj (1) nyílt nap (1) nyuszi (1) Ocean Shield (1) oktatás (4) olajfinomító (1) operaház (1) Otford (2) panama kalap (1) papagáj (1) papucs (1) park (1) Parramatta (3) piknik (1) Port Stephens (1) programozás (6) Raspberry Pi (1) reklám (1) repülő (1) retró (2) Roppongi (1) Royal National Park (3) ruha (1) séta (4) sör (1) soul (1) sydney (11) Sydney (47) Sydney Festival (1) számítógép (6) szilveszter (2) szingularitás (1) szivárványlóri (2) szobor (1) szörf (1) t (1) Tazmánia (1) tenger (2) tengeralattjáró (1) tengerpart (2) timelapse (1) Tokió (1) trainspotting (1) túra (10) tűzijáték (3) Unicum (1) utcazenész (2) vacsora (1) válság (1) verseny (1) Victoria (1) vihar (1) vitorlás (2) vitorláshajó (2) vízum (1) vombat (1) vonat (10) wallaby (1) Warabrook (1) woy woy (1) Címkefelhő

2012.05.08. 15:08 tchangalo

Nudli zenei állóképesség

Vasárnap gyönyörű délután volt. Szeretem ezt a tiszta napos, de kissé hűvös időt. Fogtam magam, kivettem a zenész egyenruhát a szekrényből, be a hangszert a tokba, aztán neki a városnak. Vasárnap délután már nem sok ember volt a városban, de nagyon bírom a felhőkarcolók közti akusztikát. A kevés emberhez képest elég sokan dobtak. Mondtam is Andrewnak, hogy ha akkor megyek oda, amikor sok ember van, akkor gazdag leszek. Ő azt mondta, más emberek vannak ott hétköznap, nem biztos, hogy így lehet extrapolálni. Hm... Ezt a hipotézist kísérlettel le lehet ellenőrizni.  Ma délután megint bementem a városba. És bazz, Andrewnak volt igaza. Ötször annyi emberből fele annyian dobtak.  Nem mintha nem lett volna kellemes élmény. Szerintem azokat az emebereket állítom meg, akik amúgy nem szoktak foglalkozni az utcazenészekkel. Hegedűst szoktam látni, de amolyan koncertterembe való klasszikust, nem piszkos blues-folk. Londonban is ezért kaptam meg az engedélyt kapásból, mert nem volt másik versenyző a kategóriában. A gyerekeket még mindig lenyűgözi, volt egy orosz nő (szíven üthette a 'Basso', az univerzális, de leginkább orosz cigány dal, aminek a gyors részét végre el tudom játszani), aki visszajött és adott egy tejkaramell cukrot vagy mit, meg szemben tisztították az üveget a magas épületen, ezért alul volt két ember akik a kordont rakosgatták, hogy nehogy valaki fejére essen a vödör. Na azok meg táncoltak.

Csak hát nem vagyok hozzászokva a folyamatos zenéléshez. Itthon a szobában csak úgy kicsit húzogatom ide-oda a vonót, de a város zajában végig kell húzni, hogy szóljon rendesen. Hiába az úszás, bokorjárás, ez más, úgyhogy ez fárasztó. Gyakrabban kell csinálni, csak hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy mennyire szeretem én ezt csinálni.

Valaki dobott eurót. Angliában az ausztrál dollár volt extra, itt az euró az. De legalább ér 1.28 dollárt. Mondom, majd jó lesz, ha Európában leszek. Majd feltámadt bennem a gyanú. Lévén január 23. óta nem olvastam híreket... Megkérdeztem Suzannet, hogy van-e még euro Európában. Erre rám zúdította a napi híreket, így pl. most tudok a francia választási eredményekről... Meg persze, hogy van még euró. :)

2 komment

2012.05.05. 14:15 tchangalo

Bokorjárás: Cowan-Brooklyn

Címkék: ausztrália túra sydney hawkesbury bushwalking

Kézbe vettem a túraszervezés ügyét, írtam egy körlevelet a kollégáknak, hogy szombaton megyek túrázni, aki jön-jön, aki nem nem, én megyek. Ami persze csak félig igaz, mert egyedül nem vág neki errefelé senki az erdőnek. Mindenesetre sikerült James-t az újdonsült családapát (szerintem első napja volt távol a családtól), meg Nabilt a technikus srácot (ő az aki nekem adta az asztali számítógépét amikor megunta, hogy kőleves mintájára alkatrészenként próbálok összerakni egy számítógépet, és mindennap csak valami apró alkatrészt kerestem náluk) rávenni a bokorjárásra. 

Az útvonal az Anzac napi túrának a folytatása. A vasútvonal fent megy a hegyen, először le a tengerhez, aztán fel, aztán le egy másik völgybe, aztán szépen le újra a tengerhez, majd vissza vonattal. A hegyek nem magasabbak 200 méternél de így is összejön kb. 700 méter szintkülönbség. Néhol jókora szikladarabokon kell átlábalni, nem az a túraútvonal ahol az ember keze tiszta marad. Teljes infó itten. Ez az oldal annyira profi (térkép, leírás, fotók) hogy a a városban a túramukikat arról lehet felismerni (ha a bakancs meg a hátizsák nem tenné egyértelművé) hogy az oldal kinyomtatott színes PDF-ét szorongatják a kezükben.

Ha már profi térkép, hát rögtön az állomásnál sikerült benézni az ösvényt (valamiről nagyon elmélyülten beszélgehettünk, mert embermagas tábla jelezte) s így sikerült ráverni a távra még vagy másfél kilométert. Jamest idézve "akármelyik vonatot is értük volna el, a következőt fogjuk". Tekintve, hogy én voltam a túravezető így ez is bekerült navigációs baklövések nem túl hosszú de igen színes listájára. Nem az a sarudi két templomtorony, de egynek ez is jó volt. Viszont!!!!! A kitérő során láthattam életem első vadon élő kenguruját! Ott matatott valamit az ösvény mellett a bokorban, ránk nézett, aztán arrébb ugrált. Hát furcsa egy élmény. Az biztos, hogy az első európaiak igen nagyot leshettek amikor az első kenguru felbukkant előttük.

No itt egy fénykép a Jeruzsálem öbölről. Eddig jönnek föl a hajók, meg eddig tud lemenni gyalog az ember. Van több kép is, tessék kattintani, lesz még több is ha James elküldi az övéit.

From 20120505 Cowan to Brooklyn BushWalking

Mivel folyadékveszteség volt bőven egész nap, a szaunát kihagytam, megelégedtem a pezsgőfürdővel, :) valamint Suzanne vett botmixert, használni még nem tudja, mert a krémlevesben eléggé egyben volt minden, de a lényeg hogy egy jó mászkálós nap végén még meleg kaja is volt itthon...

3 komment

2012.05.02. 11:47 tchangalo

Milyen május 1?

Sir kérdezi, hogy miként telt a május elseje. Ebből meg a mai dátumból levontam azt a következtetést, hogy az tegnap volt. Hát itt azt pont nem ünneplik. Kedd volt, itthonról munka, délután szauna, este meg vacsora a Glebe városrészben (a felhőkarcolók túloldalán). Vietnami, sós-borsos polip. Aztán lótusz tea. Na most ez keverve volt bivalyerős zöldteával, ami nem volt a legjobb húzás estére, mert még 1 órakor is csak pislogtam. Szóval a mai nap kicsit nehézkes volt. Na, szóval itt semmi hír.

Viszont a múltheti túráról lettek felrakva képek itten.

1 komment

2012.04.29. 14:54 tchangalo

Ingóságok 1: a flip-flop

Címkék: ausztrália papucs flip-flop

Az elképzelés az ugye az, hogy nem halmozok fel semmi cuccot, hogy minél könnyebb legyen a legközelebbi költözködés. Pl. totális könyvembargó van. Ebből sejthető, hogy nem viccelek dolog-birtoklás-minimalizálással. Ezen rést ütött, hogy Suzanne-tól kaptam egy könyvet. Jórészt könyvtárból élek, de ez egy másik történet.

A monitort fogyóeszköznek nyilvánítottam, a MacMini nehéz ugyan de kicsi. Ruhavétel csak akkor, ha valami szakad.

Van persze olyan dolog, ami elkerülhetetlen. Ilyen pl. a flip-flop, vagyis a tangapapucs, amit effektíve így is hívnak (thong). Enélkül itt nem ember az ember. A férfiaknak természetesen csak fekete, de kötelező.  Márminthogy mindenkinek ilyen van. A bőrszandál egyértelműen külföldit, legfőképp európait jelent. Nem mintha törekednék az asszimilálódásra, de pusztán praktikuma miatt én is beszereztem egyet. Bevásárolni frankón el lehet csattogni ezekben.

flipflop.jpgIgen, hosszú nadrággal is. Itt ilyen furán van hűvös. Valahogy a lábnak nem az. Tegnap este is, tengerparton üldögélés. Póló, ing, széldzseki, hosszúnadrág, és mezítláb a homokban (nem, nem fáztam meg). Aztán meg átkozódás mert a nedves homokot sehogy sem lehetett a lábról letakarítani (és a flip-flop sem volt ott). Viszont 3 órával naplemente után az aszfalt még mindig meleg, lehetett rajta mezítláb sétálni.

3 komment

2012.04.25. 14:56 tchangalo

Anzac nap, Berowra-Cowan bokorjárás

Címkék: ausztrália túra bushwalking Berowra

Ma volt az Anzac nap. Mindenféle egyenruhás katonaemberek mentek mindenféle megemlékezésekre. Vagy csak simán kitüntetésekkel, elhunyt háborús veterán szülők emlékére. Ez a nap kifejezetten jó egynapos bokorjárásra.

From 2012_04_AU

Berowra (börára, bírom ezt a nevet) 51 perc vonatútra van a felhőkarcolóktól. Hosszan benyúló tengeröblök.

From 2012_04_AU

A társaság, engem kivéve, tisztán ausztrál volt. De nem ezért számítottam idegennek, hanem mert ők az Inner West-ben laknak, én meg Potts Point-ban. Ez ám az igazi lokálpatriotizmus! Egyébként rendkívül színes érdekes társaság volt pl. író, kémikus, környezetmérnök, várostervező, szóval volt miről beszélgetni menetközben. Mint utóbb kiderült, nem az volt a helyzet, hogy belecsöppentem egy baráti társaságba, hanem valahogy érdekesen verbuválódott a csapat. Mindenki ismert valakit.

From 2012_04_AU

Pozitívum: hajók! Negatívum: nagyon sok volt belőlük.

From 2012_04_AU

Egy igen szép szikla.

From 2012_04_AU

Volt lengő is, de mivel volt némi bizonytalanság/vita arról, hogy milyen cápák úsznak fel idáig, így nem forszíroztam az ügyet.

From 2012_04_AU

Köteles komp! Motoros. Külön gyalogos és négylábú sávval...

From 2012_04_AU

Valamint fedett paddal, benne mentőmellénnyel. Mondjuk sodrás híjján motoros. Hogy mondjak valami negatívumot is.

From 2012_04_AU

Mint utóbb kiderült ebédidőre civilizáció közelébe értünk. Háttérben egy fish&chips kajálda. Először azt gondoltam, hogy hiba volt szendvicseket hozni. Aztán úgy gondoltam, hogy szerencse. Ugyanis több mint egy órát kellett várniuk a kajára, miután 20 percbe telt a rendelés leadása. Érthetetlen. Vajon váratlanul érte a vendéglőt, hogy ünnepnapon, szép időben voltak vendégek?!?

Régebben Chrisnek mutattam Tisza-túrás képeket. Azt mondta, hogy csak döglés az egész. Heverészés, evés, meg duma. Nem kezdtem el vitatkozni, hogy hát amikor az ember evez, akkor nem fotózik. Már csak azért sem mert van igazság a dologban.  Ám a mai napon visszavághattam. Miután jöttünk valamennyit itt a füvön dekkoltunk két órát. Mondtam neki, hogy ja mi is így szoktuk.

From 2012_04_AU

Na ez az amit az ausztrálok bokornak hívnak. Nekem ez erdő. Még nem sikerült kideríteni, hogy miért lett ebből bokor.

From 2012_04_AU

Tűzveszély ma nem volt, de egy 10 évvel ezelőtti erdőtűz nyomai még mindig látszanak.

From 2012_04_AU

Itt udvariasságból kikapcsoltam a fényképezőgépet. Az a kis medence a vízesésben elég ahhoz hogy három nő a társaságban pikk-pakk ledobjon magáról minden ruhát és beleugorjon. Most már legalább tudom mi az a skinny dipping. Hát, éljen soká Ausztrália! :)

Maga az út egyébként csak 13 kilométer volt, 884 szintkülönbséggel. Fel-le. Mivel az ebéddel megcsúsztunk, meg a fürdőzés, végülis ránk nem sötétedett, de a végén azért már talpalni kellett.

A napot lazításként pezsgőfürdővel és szaunával zártam. Majdnem tökéletes nap, csak épp fennhagytam a törölközőmet.. :]

3 komment

2012.04.23. 14:53 tchangalo

Megfázás másodszor, ismét hülyeség miatt...

A hétvégén lezavartam a második megfázást, ismét nagyívű bénázás miatt: csütörtök este szauna után nyitott erkélyajtónál (gyakorlatilag kintalvás) sikerült félmeztelen elaludnom.. :]

A péntek már nem volt az igazi. Na gondoltam, ezen gyorsan túl kell esni, mert szerdára (Anzac nap) nagy bokorjárás van betervezve, és semmiképp nem akarom azt kihagyni (amit vonatról néztem meg, azt fogjuk most végigjárni).

Így a hétvégét mézestea ivással, olvasással (valami könnyen emészthető olvasmány kellett: processzor mikroarchitektúrák), de legfőképp alvással töltöttem. Ez hatékony módszernek bizonyult, mostanra semmi bajom. Azért biztos ami biztos, most este lementem egy kis hőkezelésre a szaunába. De majd most veszek fel pólót.

No, szóval ezért nincs most bejegyzés a blogban...

Ja, az ubuntu release partyt bebuktam, az most szombaton volt. Továbbra sem értem, hogy miért előtte kell megtartani. No mindegy, itt a visszaszámláló...

The next version of Ubuntu is coming soon

Szólj hozzá!

2012.04.18. 15:05 tchangalo

Végre ősz...

Életem leghosszabb nyara volt ez. Elkezdődött tavaly májusban, majd szeptemberben, mikor már hűlni kezdett az idő - hopp! hirtelen tavasz lett. Majd januárban jött a döglesztő nyár, és most áprilisban, hétvégén végre mérséklődött a nap ereje. A Victoria Street fái elkezdték hullajtani a leveleiket. Na most hogy ezek import fák-e vagy őshonos ausztrál fák is ismerik ezt a trükköt, az jó kérdés. 

Persze attól, hogy megvan az ősz költői hangulata, attől még itt meleg van. Ugyanúgy rövidgatya, mezítláb, póló, csak nem izzadja szét magát az ember, és örömmel megy ki a napra. Azt kell, hogy mondjam, ez az az időjárás, amire azt mondanám, hogy tökéletes...

Az idill nem tartott soká. Tegnap megjött az eső. Nem is akármilyen. Amolyan őszi eső keresztezve nyári záporral. Nagyon arc az erkélyről nézni, hogy hol megejelennek, hol eltűnnek a felhőkarcolók az égszakadás hullámai alatt. Ha egy kicsit hűvős van, akkor meg le a szaunába, hőfeltöltésre. Micsoda jó nap ez a tudománycsinálásra.

Ez volt tegnap. Mára az időjárás nem változott. Azaz már több mint 24 órája folyamatos eső. Amíg kiértem a kikötőbe, eláztam. A hajón megszáradtam, de az csak Rydalmere-ig ment, mert az utolsó kikötő már víz alatt volt. Ez megszokott dolog. A busz elvisz a városközpontba. Ott is esett, úgy döntöttem bevásárolok tea ügyben (az irodában csak nagyon ütős teát adnak) aztán busszal megyek az egyetemre. Mire kijöttem a boltból, napsütés. No jó, akkor gyalog megyek, kár lenne a folyó látványát kihagyni. Mire az egyetemre értem újra jött egy zápor, jól eláztam. Hiába az esőmenő...

Visszafelé már egyenesen a Rydalmere-i kikötőbe mentem. Hát nézem a folyót, dagály ellenére is tiszabecsi sodrás lefelé. No, mondom, ezen már nemigen jönnek fel. És valóban, jött egy busz, a sofőr mondta, hogy l***sz van nem komp. Visszavitt Parramattába. Itt már kint volt a katasztrófavédelem, mert már a kikötő berendezéseit vitte a víz. A múltkori kép az áradásról, az nudli. Nálam most nem volt elektronika, de nagy volt a katasztrófaturizmus, biztos lesz majd egy pár kép valahol.


Az kérdés, hogy mennyire lesz hideg "télen", ugye fűtés az nincs a lakásban, de kaptam igazi tazmániai gyapjútakarót. Vörös. Hm... A kommunizmus emlékére... Lehet mégsem kellett volna a A tanú-t megnézetni Suzanne-nal. 

Mindenesetre a vörös pokróc mágikus erővel bír. Ha betakarózom vele, rögtön elalszom. A tegnap ebéd utáni lepihenésből 3 óra alvás lett. .. aztán dolgozhattam éjfélig, hogy a napra betervezett munka meglegyen...

No, ennyit az időnek járásáról.

5 komment

2012.04.15. 15:28 tchangalo

Nézőpont és történelem lecke

Szombaton ismét egy kis modern művészet. Egyik kollégám szállást keres (menekül az egyetemi koliból), mondtam neki, hogy megmutatom neki a környékünket. Ő meg javasolta, hogy akkor nézzük meg a modern művészetek múzeumát. Éppen felújítják, és ezért ingyen van. No mondtam ezt kár lenne kihagyni, a múltkori mérőszalag-installáció komoly cucc volt. Most két dolog volt említésre méltó. Az egyik egy 24 órás jelenetmontázs ismert/ismeretlen filmekből úgy, hogy a jelenetben látható óra épp a pontos időt mutatja. Eltelt egy pár perc mire erre ráeszméltem, de utána érdekes volt nézni az újonnan érkezett nézőket, hogy mennyi idő múlva pillantanak az órájukra.

A másik az  egy nagy szoba volt leszőnyegpadlózva, meg párnák szétdobálva, és egy páran feküdtek a földön. Wow! Pihenőszoba, gondoltam mint a plázákban a játszótér a gyerekeknek, itt a látogatók pihenhetik ki a műélvezet fáradalmait. Minden további gondolat nélkül elterültünk, no ekkor vált világossá, hogy itt szó szerint magasművészetről van szó, hisz az álmennyezet áttetsző műanyag lapjai felülről vannak megvilágítva, és erre van rászórva egy csomó hungarocell golyócska, amit mesterséges minatűr szélvihar sodor ide-oda. Ezt lehet nézni. Roozbeh rögtön elaludt, engem ez lekötött egy negyedórára. Az is világos lett, hogy valójában mi voltunk az installáció részei, hisz a gyanútlan látogató két kép között egyszer csak meglát egy tucat heverésző embert. Hát voltak meglepett arcok...

No aztán elindultunk hazafelé. Megmutattam a mindenmásnapi utamat a botanikus kerten keresztül, aztán a rálátást az épületre, aztán a luxus cölöpházakat ahol az a gladiátor csávó lakik valamyik filmből, aztán az agyontakarított épületet (hát a vizesblokkot azt már kihagytam), aztán az erkélykilátást. Ezután pár percre háztól beültünk a ThaiPower vendéglőbe (ja, szólni kell, hogy a chilivel csak óvatosan). És mindezt megfejelendő, mintha csak a környék összes ázsiai szép nőjét ismerném, épp arra járt a mongol nő (szaunás ismeretség) intettem, megállt, váltottunk pár szót. Miután elment, azt mondja Roozbeh, "Hát b***meg, te aztán szerencsés alak vagy, ilyen áron ilyen környék..." Mondtam, így még erre nem gondoltam, bár az is igaz, hogy eszem ágában sincs költözni.

-------------------------------------------------------------------

Vasárnap.

Mivel közeledik az ANZAC nap, és hát megkérdeztem, hogy mi is az valójában, most már ANZAC szakértő vagyok. A rövid válasz nagyjából az, hogy az első világháborús Gallipoli vereség ünnepe, ö..., emléknapja. Amit persze jó ausztrál módon most már teljes békességben vonul együtt a török kolónia az ausztrálokkal. A hosszabb válasz az a Gallipoli című film volt, amit a szokásos vasárnapi vacsora (ezalkalommal korianderes curry-s csirke, körtés-málnás pitével, újzélandi fehér borral) után néztünk meg. Hát, nem csoda hogy Churchill nem népszerű Ausztráliában.  Egyébként a film első háromnegyede kifejezetten vidám, bár lehet sejteni, hogy a vég nem lesz happy end. Bár nem minden poént értettem... Állítólag ez az ausztrál filmek nemzetközi sikertelenségének az oka .. "Hát mert viccesen beszéljük az angolt." Mindenesetre a legjobb poént sikerült elkapnom:

A két fiatal srác gyalogol Perth felé a Nyugat-Ausztrál sivatagban. Találkoznak egy tevehajcsárral majd estére tábort vernek. Tűz ugye nincs, mert nincs mit elégetni. Kérdezi az öreg, hogy hova mennek.

- Megyünk harcolni a háborúba...

- Hova?

- Törökországba.

- Minek?

- Hát hogy a törökök ne nyerjék meg a háborút.

Az öreg kissé szkeptikus.

- Mert ha megnyerik, akkor mi lesz?

A fiatal srác elbizonytalanodik, majd megleleli a választ.

- Hát ha nyernek akkor akár még ide is eljönnek.

- Ide? - az öreg szétnéz mindkét irányba a nagy ausztrál semmi közepén - Hát ide jöhetnek, itt aztán elférnek...

2 komment

2012.04.09. 11:15 tchangalo

Félcsoportvágó előadás

No ott hagytam abba, hogy múlt kedden előadás. Ez a felturbózott technika ellenére is viszonylag jól ment. Az alapötlet az, hogy ha már úgyis megvan a sávszélesség az egyetemek között, akkor ne kelljen már annyit utazni, lehessen helyből is nézni. Szóval minden egyetemnek, vagy inkább minden campuson van egy Access Grid - szoba, megfelelően bekamerázva bemikrofonozva a hallgatóság is (ami a kérdéseken túlmenően pl. kihangosít minden toll-kattingatást, papírmatatást). Meg van egy hatalmas falfelület, amire ki van vetítve a prezentáció, meg minden hallgatóság szépen kis ablakokban...

Mindez nagyon jól hangzik.. Hol a hiba? Hát ott, hogy ez annak a tipikus esete, hogy a technológia, hardver már elérhető, de a kezelőfelület, szoftver még elég gyenge. Kell egy technikus aki az előadás előtt jó 20 percet babrál az egésszel, hogy mindenki lásson halljon mindent (mondjuk azzal szemben, hogy az előadó amikor elkezdi, akkor egy érintőképernyőn szépen bekapcsolja a távoli szobákat). No ez a technikus éppen szabadságon volt kedden. Csak a két legszebb momentumot emelném ki.

1. Az előadás diáit sikerült elküldeni Newcastle-be, hogy ők is lássák, de csak ők tudták léptetni. Sebaj mondom, ezzel biztosíthatjuk hogy nagyon figyelnek az előadásra. Csináltam már így előadást, hogy valaki bólogatásra léptetett, az a 150km távolság nem oszt nem szoroz. Ez a probléma aztán megoldódott.

2. Az előadás végén volt egy kérdés Newcastleből. Ekkor derült ki, hogy az ő hangcsatornájuk elkeveredett valahová. Nem hallottunk semmit. Mondtuk, hogy mutogassa el a kérdést. Murray elég vállalkozó szellem, így neki is fogott. Pantomim előadása osztatlan sikert aratott, persze a kérdésről továbbra sem tudtunk meg semmit.... Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy ott az interaktív tábla. Talán ha az elkezd rá rajzolni, akkor azt mi is látjuk majd. És lőn, Murray rögtön elkezdett rajzolni a táblára (ez a videón persze nem látszott, hisz a közönséget mutatta). Rajza nálunk a prezentáción jelent meg.. Először rajzolt mosolygó arcot, napocskát, majd végül felírta a kérdést, amit megválaszoltam már akkor mikor még a betűket formálta. Jól összefirkálta a képernyőt, amit mi persze nem tudtunk letörölni... :)

A nagy számítás nem ért véget az előadás idejére, a számsorozat 4. tagja még mindig rejtély. Pontosabban még mindig fut a program az angliai nagy vason, és töretlenül ontja 20 félcsoport/másodperc sebességgel az algebrai struktúrákat. Épp most érte el a 8 milliót. Az eredeti becslésem 100K volt. Nem triviális a probléma.

Ez a monstre kalkuláció ugyanaz a küzdelem amit az első számítógépek építői tapasztaltak, csak persze jóval egyszerűbb problémákkal. Ezért most szisztematikusan nekiálltam a számítógépek történetének  (könyv/film ld. twitter).

Sajnos a betervezett túra elmaradt, a kollégák visszamondták. Hiába, a húsvét itt is ünnep, így nem sok külső szemlélő számára is érdekes esemény volt a hosszú hétvége alatt.

Szólj hozzá!

2012.03.31. 14:47 tchangalo

Huszárvágás

Már hetek óta töröm a fejem egy problémán (egyműveletes algebrák Cayley-tábláinak rekurzív vágásai - a pontos dokumentálás kedvéért). Érdekes, meg hasznos is lenne ha sikerülni dűlőre jutni ezzel, de igazából nem kapcsolódik a munkámhoz. Szóval kicsit már kellemetlenül éreztem magam, hogy a tényleges munka meg nem halad.. Ja, hát az akadémiai szabadságnak is van határa. Közben felmerült, hogy mivel jövőhéten az egyetem vendégül lát egy csoportelméleti szemináriumot, és kellene helyi előadó. No,  ezt el is vállaltam, visszamenőleg hasznossá téve az "elvesztegetett" munkaidőt. Hátrányból előny lett, mi ez ha nem huszárvágás?

Mindezt azért írom, mert most hétvégén nem lesznek szép hegyekről fotók. Előadásírás van.

4 komment

2012.03.26. 13:00 tchangalo

Furber Steps, Katoomba Falls, Federal Pass, Ruined Castle - fotók

No, sikerült egy adag fotót szerezni a horvát sráctól. Mivel nem én fényképeztem, ezért kivételesen rajta vagyok a fotókon.

From Ante's BushWalking Photos

Lefelé ereszkedve a katlanba a Furber lépcsőről szép kilátás nyílik a Katoomba vízesésre. Itt mi mégis a fényképezőgéppel vagyunk elfoglalva. :)

From Ante's BushWalking Photos

Ígértem az elgondolkoztató lépcsőt, de sajnos csak pár kép készült. Ez annyira nem problémás, mert itt azért szikla van az ember lába alatt.

From Ante's BushWalking Photos

Sűrű erdő félhomályban világít a hátizsákom.

From Ante's BushWalking Photos

Egy lokális vízesés(ecske).

From Ante's BushWalking Photos

Páfrány, egy kevésbé sűrű részen.

From Ante's BushWalking Photos

Ebéd a várromnál. Várról szó nincs persze, de kilátás az van. A bakancs fölött nadrágdarabok nem dizájnelem (annak elég hülyén néz ki), hanem egyszerűen meguntam a föl-le cipzározásnál a bakancslevételt. Az ösvény végig vezet a sziklaperem alatt. A reggel különös gonddal elkészített mézes zöld teát nagy megelégedéssel ittam meg ebből a pozícióból szemlélődve.

From Ante's BushWalking Photos

A szemben lévő peremen van a legközelebbi civilizáció. De rövidítés, cs-variáns nincs. Körbe kell menni, vagy helikopter (mármint mentő). A hátunk mögött meg végképp nincs település.

From Ante's BushWalking Photos

Mondtuk neki, hogy abba az irányba másszon le amelyiken fölment. A másik irány kicsit lejtős.

BlueMountainsRulez!

3 komment

2012.03.24. 13:25 tchangalo

Bokorjárás - Katoomba ismét

Na végre! Egy teljes napos igazi taposós túra a vadonban. Egyetemi ihletettségű nemzetközi csapattal vágtunk neki. Libanoni, kínai, kolumbiai, bosnyák, horvát, ukrán és hát egy magyar. Nagyon kellemes maga a túra, az ösvény jól kitaposott, jelölni nem kell, mert csak egy van. Vadcsapás nincs, ösvényről letérni lehetetlen bozótvágó nélkül.  Viszont úgy indul a nap, hogy le a katlanba kb. 450 métert. Aztán  egy kőomlást leszámítva viszonylag szintben haladva a szikalafalak tövében vagy 6 km körben, aztán fel a várromhoz (sziklaformáció, ui. senki nem volt olyan hülye hogy ide várat építsen). Itt aztán felmásztunk a sziklákra és teljes völgyet átölelő panorámát szemlélve megebédeltünk. Civilizációs zaj semmi,  elvétve egy helikopter, bár az sem biztos, mert van itt egy madár, ami minden hangot utánoz, ami megtetszik neki. Pl. autóriasztó vagy körfűrész. Vagy a fényképezőgép objektív motorjának hangja...

Az egész út végig sűrű erdőben vezet (az ausztrál név, bokorjárás, megtévesztő). Aztán vissza majd a katlanból ki majdnem függőlegesen, néha csak sziklafalhoz rögzített alumíniumlépcsőkön. Az idő elég figyelős, ha a nap lemegy, akkor baj van, mert az éjszaka vadászó kígyókkal nagyobb eséllyel lehet találkozni. De erre nem került sor.

Képeket majd hétfőn szerzek, én ugyanis itthon hagytam a fényképezőgépet.

3 komment

2012.03.17. 13:36 tchangalo

Redd Inc

Címkék: horror

Szombat esti program: moziba mentünk. Ausztrál film, világpremier. Suzanne fiának, Anthonynak második filmje. Utána beszélgetés az alkotókkal, találkozás a színészekkel.  A speciális effekteket a hollywoodi Tom Savini csinálta, a szakma leghíresebbje. A szilveszter tűzijáték ideje alatt együtt söröztünk az erkélyen (persze nem tudtam ki az).

Hol a hiba akkor? Hát a műfajban... Horrorfilm. Az egész család jelen volt (kivéve persze a 93 éves nagymamát), de mint utóbb kiderült, csak én néztem végig minden képkockáját a filmnek. Egyébként a film jó. Kár hogy nem vagyok oda a műfajért. Bár van aki azt kérdezte a rendezőtől a film után, hogy ha a szemkinyomást mutattátok, akkor a láblevágást miért nem? Mindenesetre a vicces volt látni a főgonoszt, békésen sörözgetni a film után a bárban. Ez azért elvett az éléből egy kicsit.

Európába nemigen jut el a film. Itt az előzetes, ha valaki bírja a műfajt.

Szólj hozzá!

2012.03.17. 01:37 tchangalo

Hawkesbury folyó, Woy Woy

Címkék: ausztrália vonat folyó woy woy hawkesbury

A múlt hétvége programja viszonylag egyszerű volt: mindkét nap egy problémán dolgoztam (papírfirkálás, kódolás, keresés, olvasás, ilyenek). Még a bevásárlási időt is megspóroltam, mondjuk az ebéd az így müzli volt, de végülis csak vasárnap estig, a szokásos vacsoráig kellett kihúzni. Az úszás és a szauna idő beleszámít a problémamegoldás folyamatába. Két nap után kiderült, hogy nagy valószínűséggel beleszaladtam egy másik NP-teljes problémába (ez magyarul szívást jelent), de mindegy. Jó kör volt.

Szóval semmi igazán posztolható nem történt múlt hétvégén. Pedig van összvonalas bérletem. Ezzel el lehet menni egészen Newcastle-ig (nem, ez nem az észak angliai város), meg a kék hegyek túloldalára. Ezt mindenképp meg kellett vennem, hogy a csütörtöki óráimra el tudja vonatozni. Ezt persze ki kell használni. Kedden gondoltam jobb lesz távol maradni a számítógéptől, fogtam két cikket és felültem a vonatra. Állítólag a Hawkesbury folyó jól néz ki. A vonat előbb felmászik egy hegyre (Berowra, 227m, 38km-re a belvárostól). Ez már teljes vadon, csak fák meg sziklák mindenfelé. Aztán leereszkedik a folyóvölgybe.

From 2012 03 AU

Nehéz menetközben jó képet csinálni, szóval itt egy kép a wikipediaról.

640px-Hawkesbury_River_rail_bridge.jpg

From 2012 03 AU

A vonat vagy alagútban, vagy a víz partján megy. Egy-egy kis öblöt egyszerűen levágtak, ezért van úgy, hogy mindkét oldalon víz van.

From 2012 03 AU

Aztán mivel nem akartam egészen Newcastle-ig elmenni a Woy Woy nevű városban (nyilván a neve miatt) szálltam le és váltottam a visszairányra.

From 2012 03 AU

Ez is kétszintes vonat, bár ezen nem látszik annyira.

From 2012 03 AU

Wondabayne.Ennyi az állomás. Ez a teljes peron. A másik oldalon van még egy stég is. Ha valaki le akar szállni, akkor szólni kell, mert különben nem áll meg a vonat, meg hát oda kell pozicionálni az ajtót. Ha valaki fel akar szállni, hát annak nagyon kell integetni a mozdonyvezetőnek. Mindez 65 km-re Sydney-től. Nem vezet hozzá út. Állítólag késett már vonat amiatt, hogy egy kígyó napozott a peronon, és előbb el kellett távolítani, hogy az utas le tudjon szállni. A hely másnak is felkeltette érdeklődését, íme egy youtube video:

Szólj hozzá!

2012.03.08. 12:49 tchangalo

Diszkrét matek órák és a nagys...fenekű Queen Mary 2

No, elkezdtem a hallgató okítást itt Ausztráliában. Ehhez persze utaznom kell 55 km-t mert az óráimat a Kingswood campusra tették. De semmi panasz, egyrészt megengedték hogy óráim legyenek, aztán megkaptam a diszkrét matekot, aki az előadást tartja gyakorlatilag mindent előkészít (feladatsor részletes megoldásokkal minden hétre) így nekem már csak a showműsor részét kell a szemináriumon hozzátenni, plusz még fizetnek is az órákért, szóval az utazás miatt már nem vinnyogtam.

Ha nem a Sir Lajos féle túrákon edződtem volna, akkor ezt a Sir-özést bizony furcsának találnám, de így mi sem természetesebb. Bár volt egy srác, aki miután felhívtam a figyelmét egy hibára, azt mondta: "No worries mate! No worries..." - gondolom ő lehet itt a vidéki.

Van egy Szilagyi nevű hallgató is. Kérdeztem magyar-e, mondta igen. Mivel azonban az ékezet hiányzik, gondoltam nem lenne sikeres a magyarra váltás.

Nem javul a nemek aránya. A 60 hallgatóból egyetlenegy lány.

Az a veszély, hogy a vonaton a hallgatókba ütközök nem fenyeget. Mind kocsival járnak. Egyébként az első benyomás egész jó, dolgoztak az órán. Mondtam nekik, hogy ez az igazi programozás. Elhitték.

A vonattal szerencsém volt, állítólag Sydney lebénult a durva esők, áradások miatt. De nyugaton gyönyörű napsütés volt.

Mindez volt ma délután. Este pedig ismét hajólesés. Két napig itt volt Sydney-ben a Queen Mary 2. Ez egy akkora böhöm hajó, hogy csak farral tudott beállni a Circular Quay-re. A kompokon ki volt plakátolva, hogy csütörtök este különjáratot indítanak amiről lehet nézni a QM2 indulását. Ami egy megkomponált esemény. Naplemente után, amikor a város fényei kigyulladnak és mindezt raádásul teliholdra időzítve. Már-már pofátlan luxus-stíl. Külön lejattolni a révkalauzoknak az esti műszakért. Gondolom a dagályt is úgy intézték... És az arcátlan hedonizmust az istenek is értékelték, hisz akármilyen rossz idő is volt  egész nap, estére gyönyörűen kitisztult az ég. 

Valami gubanc azért volt az indulásnál, mert egy órát állt úgy  a hajó, hogy az orrát elengedték, de a fara még ki volt kötve. Először két kis révkalauz küzdött, de ezek olyan picik voltak a QM2-höz képest, hogy először észre sem lehetett venni őket. Aztán jött kettő abból  a fajtából, aminek olyan orgonaszerű kéményrendszere van. Az egyik elkapott egy kötelet az orrnál, a másik a farnál és elkezdték kihúzni oldalra. NB42 tapasztalataim után el tudom képzelni, hogy milyen lehet amikor egy ilyen révkalauz hajó (gyakrolatilag egy-merő-dízelmotor az egész) nekifeszül ennek az úszó városnak. Ha már dícséret, akkor a kötelet sem árt megemlíteni. Szóval kihúzták oldalra, no ekkor kezdett a maga erejéből elindulni a QM2 (a füst alapján már egy félórával előtte felpörgették a motorokat). 

Ekkor jött a hajókürt. Ugye hárommal kell jelezni az indulást, ezt a QM2 négyzetre emelte. Valamint nem mondom, hogy hangos, inkább mindent megrengető. Aztán masszív 3 másodperces visszhang a felhőkarcolókról. Nem elég hogy kint volt vagy ezer ember, az egész városnak hallania kell hogy a QM2 most indul.

Még az operaház ablaki is tele voltak nézelődőkkel. Elképzelem, hogy megy az előadás aztán megszólal a hajókürt és színész néző mind ablakhoz rohannak és rátapadnak mint óvodások a játékbolt kirakatüvegére.

Lassan indult, de hamar felgyorsult a nagy hajó. Az öblöt elhagyva az izom vontatókat már feszes kötélen húzta maga után. Feltételezem van rádiókapcsolat és a vontató túl tudja gyorsulni a nagyot, különben ha megfeledkeznek róluk, akkor Új-zélandig elhúzza őket mire azok el tudják vágni a kötelet.

Hát ez volt a ma esti program. Hajólesés. Lehet kattant vagyok, de legalább nem vagyok egyedül ezzel. Íme egy fénykép, de az öregedő kamera nem nagyon tud az esti fényviszonyokkal megbirkózni.

qm2.JPG

Szólj hozzá!

2012.03.05. 11:42 tchangalo

Horgonyfestők

Minden másnap beáll egy új óceánjáró a Circular Quay-ra, így érdemes a reggeli komphoz kicsit hamarabb kiérkezni, és akkor lehet egy kicsit stírölni az aktuális típust. Kb. két tucat hajó után kezdek képbe jönni, hogy mik a közös elemek és mik az egyéni megoldások. Ma az is kiderült, hogy sorbanállás van  kikötőért. Tegnap az állatkert felől fotóztam ezt a hajót az öbölben, ma reggel már bent állt.

From 2012 03 AU

Kedvenc esemény a cruiserspotting közben amikor kinyílik egy lemezajtó a hajó oldalában és egy fickó irgalmatlan hosszú rúdon a felmosóronggyal elkezdi sikálni a hajó oldalát. No, ezt még nem sikerült lencsevégre kapni (sosincs nálam lencse). Lencsefőzeléket is csak egyszer csináltam még itt. Mondjuk az egész másik lencse.

No, de tegnap nálam volt a fényképezőgép és sikerült elkapni valamit ami übereli a bazi-nagy-hajó-suvickolást. Horgonyfestés! Két szerencsétlen a gumicsónakban himbálózva a kompok által felszántott vízen, visszacsöpögő festék alatt. "Kapitány! Engedje mán lejjebb azt a horgonyt! Jó, jó, elég, köszi, elég, mondom elég! Neeee"-bugyborékolás...

From 2012 03 AU

Ez utóbbi jelenet persze a fantázia szülötte, de azért lássuk be, vannak érdekes munkák.

Szólj hozzá!

2012.03.04. 10:45 tchangalo

Taronga Zoo

3 hónap késéssel (még karácsonykor kaptam a jegyet) végre ma elmentem az állatkertbe. Mondván, hogy úgyis mindig 4-5 tennivaló van, így teljesen felesleges várni a hétvégét, amikor majd úgymond ráérek. Az állatkert az öböl északi oldalán van, így ide is hajóval célszerű menni. Tipikus fotó  amin a zsiráfok bámulják a várost.

From 2012 03 AU

Az állatok nagy része nem volt valami aktív. Igazi variációk egy témára, mármint a döglésre. A tazmán ördögöket is csak összegömbölyödve a félhomályban szunyókálva lehetett megnézni. Íme egy pár lustálkodási technika:

From 2012 03 AU
From 2012 03 AU
From 2012 03 AU
From 2012 03 AU
From 2012 03 AU

Még a hüllőknél volt talán a legnagyobb aktivitás. A komodói sárkány éberen figyelt.

From 2012 03 AU

Ez meg a taipan, egy 30-perces kígyó.

From 2012 03 AU

Ennek a kígyónak meg azért fekete a feje, hogy a nap  először az agyát tudja felmelegíteni.

From 2012 03 AU

Valamint létezik a kacsacsőrű emlős! De azt is csak félhomályban úszkálva lehet csak megfigyelni, így kép nincs. Viszont itt egy igazi szabadszoftver kabala állat, firefox:

From 2012 03 AU

Csimpánzokból nem volt hiány. Pont akkor kaptak délután frissítőt, jégbe fagyasztott gyümölcsdarabokat. Volt akció bőven. Az öregek elszedték a kicsiktől, majd a gyümölcsöt kikaparva visszaadták  a jeget.

From 2012 03 AU

Szólj hozzá!

2012.03.03. 13:08 tchangalo

Sűrű napok, találós kérdés

Egy ideje nem írtam ide semmit. Minden rendben van csak idő nem jutott rá. Mindig végiggondolom, megírom fejben az aznapit, csak nem írom be ide.. Pedig micsoda jó posztok azok! :)

A munka is sok szálon fut, meg könyvet is vagy négyet-ötöt olvasok egyszerre. Volt szerda este egy eligazítás a tanítást újonnan kezdőknek. Alapvetően demonstrátoroknak volt, de mivel volt kaja, meg még órának is elszámolták, hát így én is részt vettem. Az igazi profik örök kezdők alapon. Meg fene tudja mi itt a szokás, nem árt tájékozódni. A foglalkozást tartó középiskolát is megjárt matektanár természetesen tudott újat mondani. Szokásos kérdés: "Minek kell ezt nekem tudni?" - úgy látszik ez itt egyetemen is felbukkan. Nekem is megvan erre a magam válasza, de ennél sokkal okosabbat mondott. Vissza kell kérdezni: "És téged hol veszítettelek el?" ui. ha a hallgató filozofál a matematika hasznáról, van szabadideje, akkor egyértelműen elvesztette a fonalat. Lényeg, hogy nem szabad vitába bonyolódni. Úgyis mindig - s ez is érdekes vélemény - a diákok nyerik meg a vitát. Egyszerűen többen vannak. :)

Meg persze a hegedülés. Csütörtökön délután bementem a városba, nem sokat játszottam, de jó volt. A hegedű viszont nagyon szenved az időjárástól, ez a meleg párás idő nem az igazi a fának...

Erről jut eszembe, a héten kaptam a következő emailt:

------------------------------------------

Hello Attila!

Kitaláltam!
Ha hazajössz, csinálunk egy zenekart, még összeszedünk pár embert és elindul a Rolling Folks!
Tudod már hegedülni a Rolling Stones - Satisfaction-t? Tanuld meg, mert azzal fogunk debütálni! :)
Jah és bajuszt is kellene növesztenünk! Már látom... sikító tinilányok, füst, villogó fények, csárdás!
Már logót is csináltam a bandának:
rf_logo_kicsi.jpg
:)

Üdv.:

-----------------------------------------

No, vajon ki írta? :)))

1 komment

2012.02.19. 11:09 tchangalo

Jön a válság! Utcára!

Címkék: válság hegedű sydney utcazenész Martin Place panama kalap

Tazmániai környezetvédő ismerősöm mondja, hogy 3 éven belül Ausztrália is válságba kerül majd, és elég kemény lesz a taccs itt is. Annyi pénz van az államkasszában, hogy még egy ideig pénzelni tudják a tönkrement iparágakat, de ez nem egy hosszú távú stratégia.

Hm, lehet. Pont így nézett ki  Anglia is a válság előtt, nagy gazdagság vidámság mindenütt. Úgy látszik ahol megjelenek, ott előbb-utóbb baj lesz...panamahat_1.jpg

Na, mondom, vesztegetni való idő nincs, utcára kell menni minél hamarabb. Mármint utcazenélni. Mielőtt jön a válság. Londonban is  az átlag 10 font/óráról visszaesett 5 font/órára, így kellett 4 órát zenélni, hogy visszajöjjön a vontajegy ára. No, hát azt abba is hagytam (alternatív magyarázat, a pénzügyi válsággal egyidőben leromlott a játékom).

Először is engedély. Felvételi itt nincs, viszont 45 dollárba kerül a kártya. Próbáltam alkudni, hogy hát 42, mert hogy ugye, de a nő a hivatalban biztos nem olvasta a Galaxis útikalauzt. Aztán kalap. Hát a fekete kalap az otthon maradt, de amúgy se lenne jó ehhez a klímához. Ide panamakalap kell (jó szó, nem?). 99 dollár, hát ez van. Némi utazással lehetett volna 10 dollárt spórolni, de az idő többet ér. Meg egy kendő, amivel  a pénzt össze lehet kapni gyorsan. 3 dollár.  No meg kellett egy fekete nadrág, merthogy ami volt azon átlátni. Mármint nem a rendes lyukakon. Bár ezt nem számolom bele a zenész költségvetésbe, mert hát ez amúgy is kellett, de megszenvedtem a vásárlással. Először megkérdeztem egy nő ismerősömet, hogy ilyet hol tudok venni. Azt mondja a H&M-et ajánlaná. No ennek megörültem, ismerős márka, azzal nem lesz gond. Nézem a neten, hogy hol van a városban ilyen bolt. Keresem így, keresem úgy, semmi. Mondom is neki pár nap múlva, hogy hát a legközelebbi H&M üzlet Hongkongban van. Ja, ja, mondja, azért kattan be ő is teljesen  a vásárlástól amikor Londonban jár. No fasza, lehet nem volt teljesen világos, hogy gyakorlati, és nem elméleti tanácsot kértem. Szóval találomra kellett menni, MYER lett belőle. Na most vagy én öregszem, vagy a divat ment egy kicsit félre, de az eddig megszokott itt-egy-fekete-farmer-felpróbálom-jó-is-lesz helyett a tizedik volt használható. 

Szóval ma már minden együtt volt, nem lehetett tovább halogatni. (Igen, az mindig nehezen megy, először kiállni).  Kimentem a Martin Place-re (sétáló utca a felhőkarcolók tövében), Játszottam egy órát. 14 dollár. Ez pont a válság előtti érték. Remek. Nem sokan dobtak, de azok nagylelkűen. Volt minden, sarokról visszajövő, turistafotó, táncot imitáló fiatal vagány srácok, két kislány, akik mindketten kapnak az apjuktól pénzt, csak nem merik bedobni a tokba. Lassan közelednek, erre egy kicsit arrébb lépek mintegy helyet csinálva, no erre a mozdulatra aztán szétrebbennek mint a verebek de aztán összeszedik a bátorságukat, bedobjak a pénzt és boldogan elrohannak.

Az biztos, hogy a hegedű nagyon élvezte a hosszú hetek fojtásos játéka után végre teljes gőz. Annyi gyantát elfűrészeltem egy óra alatt mint az elmúlt félévben összesen.  Jó lesz ez.

3 komment

2012.02.18. 03:47 tchangalo

Közeledik az új tanév

Hamarosan szeptember, mármint tanév értelemben, hisz a szemeszter itt március elején kezdődik. Megkaptam a diszkrét matekot! Hurrá! Csütörtök délután, 3 óra egymás után.

Ezt hallván Suzanne azt mondja gúnyolódva: "Egy egész délután egy héten! Nem semmi..." Hát mondom mivel ez egy kutatói állás, ennél többet nem lehet, meg az egész kint van Penrith-ben, szóval utazással rá fog menni egy nap. Aztán eszembe jut, hogy mit mentegetőzök én itt, és a következő mondattal lezártam a vitát:  "Akinek azt mondják az iskolában, hogy menjen el lakni egy félévre Párizsba vagy Prágába, vagy ha akar akkor vissza Afrikába, kapni fogja a teljes fizetését, csak vegye már ki azt a hat hónap szabadságot, no, az nekem ne szóljon be."

Közben a három kinyírt virágból kettő feltámadt. Mint utóbb kiderült, ezek őshonos növények voltak. Ezeknél normális, hogy egy bozóttűz után újra növekedésnek indulnak. Tehát a hiányos locsolást amolyan lassú bozóttűznek fogták fel, és újra kizöldültek.

Könyvmoly kollégák. Andrew és James hasonlóan nagy könyvfogyasztók, tegnap volt is egy jelenet. Vittem vissza egy könyvet (Letters to a Young Mathematician) a könyvtárba, Andrew jött velem, hogy ő rögtön kikölcsönzi. Így is történt, mire a gép kinyomtatta a nyugtát a kölcsönzésről, megjelent oldalról James, meglátta a könyvet és azt mondta ő is ezt kereste.

Nagy olvasásban vagyok, de persze a könyvvásárlás tiltott dolog a Kindle ötletével még mindig nem sikerült megbarátkoznom, no de erről majd külön.

 

3 komment

2012.02.11. 12:08 tchangalo

Mérőszalag installáció

Címkék: geek modern művészet installáció mérőszalag

Szombat délutáni program, kiállítás a modern művészetek galériájában. 12 installáció volt, ebből nekem ez a mérőszalagos volt a nyerő. Ha mozgást észlelt, akkor beindult a motor és elkezdte kitekerni a mérőszalagot. Ami 3 méter után eldőlt. Mire a szerkezet visszahúzta. Ennyi. Pontosabban ebből sok.

A többi is ilyen interaktív, géppel vezérelt volt. Vicces lehet ilyen projekten dolgozni. Pl. ahol projektorokat kombináltak kamerákkal, ott pl. szoftveresen ki kellett takarni a kamerákra eső pixeleket. Gondolom ez nem volt benne a vezérlőszoftver 1.0-ás változatában. Jó lett volna programozókkal menni erre a kiállításra. Mondjuk Bandival tuti ki tudtuk volna akasztani a vezérlőszoftvereket... :)

 

Szólj hozzá!

2012.02.06. 12:00 tchangalo

A leg***bb számítógépes játék: programozás.

Címkék: oktatás játék egyetem programozás számítógép szingularitás

Tanszéki előadás a programozás oktatás jelenlegi helyzetéről. Kiinduló probléma: a hallgatók nem tudnak programozni. Sőt, nem is akarnak. "A haverom IT manager, 200K felett keres és lövése sincs a programozásról, akkor én mit törjem magam?"-mondják. A hallgatók 73%-a nyíltan vállalja, hogy utálja a programozást és nem is érti, hogy minek neki a diplomájához ez a tárgy.. ahem... Computing Science BSc...

Logikus első gondolat, hogy ez csak nálunk ilyen rossz. Nem, más egyetemen is ez a helyzet.

Következő lépés, talán másképp kell tanítani. Hát ja, mi digitális bevándorlók vagyunk, de akiket tanítunk, azok már digitális benszülöttek. Google/Facebook/Youtube/* hatásai: multitaszking (ez mondjuk jó, de programozáshoz annyira nagyon nem kell), koncentrációképesség hiánya (már az is jó lenne, ha meglenne legalább a youtube-os 10 perc, de lehet, hogy a figyelem képessége már csak másodpercekben mérhető vs. másfél óra), azonnali eredmény elvárása (ez mekkora bukó programozásnál). Ami megmaradt az a játék élvezete. Azt mondja  a hallgató sokkal jobb játszani, mint játékot fejleszteni. A játékfejlesztő szakon. Hm.. Konklúzió: a programozást úgy kell oktatni mintha az egy számítógépes játék lenne. A játék során endorfin szabadul fel az agyban, na erre kell alapozni. A Stanford, CMU már ezt csinálja. Pár éve viccelődtem, hogy az egyetemeknek szórakoztató központtá kell alakulniuk. No ez nem vicc, minek jöjjön be a hallgató az órára? Ha érdeklődik is, akkor is a tengerparton napozva az IPhone-ján nézheti az MIT-s előadásokat. Jogos... Ezzel kell versenyezni.

Közbe lehetett szólni, így én sem bírtam sokáig szó nélkül. Hát mondom, úgy látszik nagyot fordult a világ, mert bár játszottam is annak idején a géppel, de a legnagyobb endorfin löketeket a programozás adta. Ez a legjobb számítógépes játék. Ha úgy tetszik - követve aterminológiát - ez annyira kemény drog, hogy nekem 23 év alatt sem sikerült lejönni róla. Aki nem élvezi azt, hogy összerak valamit ami működik, mint egy gép a logikai-digitális térben, no hát az jól beszopta ha programozónak jött. Ezzel az előadó egyet értett, de mondta hogy a hallgatók már nem így gondolkodnak, és nekünk velük kell valahogy dűlőre jutni. Hát ja, ez így van.

No, ezt forgattam magamban egy kicsit, morfondíroztam, majd  előrukkoltam a következőkkel (enyém lett a végszó :)

Emberek! Hát meg lehet fogni a jobbik felén is, optimistán azt tudom mondani, hogy ez csak jól sülhet el!

  1. Sarkítva ami most történik az azt jelenti, hogy nem képződik programozó utánpótlás, tehát mi már sosem leszünk munkanélküliek!
  2. Esetleg a hallgatónak van igaza. Már nem kell programozói tudás. Ez még jobb. Ez csak azt jelentheti, hogy közel a szingularitás (lásd Ray Kurzweil), tehát már az informatikai problémák megoldásához olyan magasszintű eszközök állnak rendelkezésre, hogy egyszerűen össze lehet klikkelni a megoldást (valaki küldje már át a linket, amivel a mi mostani kutatási problémáinkra is meg lehet ezt csinálni), ami meg már egy olyan egyszerű feladat, hogy már rá lehet bízni a gépre. A gépek megcsinálnak mindent, megtermelik a javakat. A mi feladatunk pedig már csak annyi, hogy heverésszünk a parton, élvezzük a szép nők társaságát, zenéljünk, vagy csak finom könnyű borokat kortyolgassunk valahol hűs árnyékban, a rekkenő délutáni hőségben.

Na, ha lehet választani, akkor én a kettesre szavaznék.. ;)

7 komment

2012.02.05. 13:40 tchangalo

Denevérmozi

Ez jó  találmány. Szabadtéri mozi piknikkel keresztezve. A Centennial Parkban minden nyáron lekerítenek egy részt, ahol kertmozi, vagy inkább parkmozi van. A nézősereg már két órával a vetítés előtt megérkezik, leteríti a pokrócokat, előkerül  a piknikes kosár, hűtőláda. Eszegetés, borozgatás. Aztán mikor kezd sötétedni jönnek a denevérek, aztán meg a reklámok a vásznon. A denevértéma a mobiltelefon kikapcsoltató reklámba is bekerült: két denevér lóg a fán, mire az egyik szárnya alatt felfénylik valami, telefoncsörgés, meg rázkódik az egész ág, hullanak a levelek....

A film előtt még gyorsan felolvasták azon autók típusait és rendszámait akik a tilosban parkoltak a parkban. A film egyébként a Vaslady volt. Hm, nekem ez egyszerűen propagandafilmnek tűnt, a mostani megszorítások védelmében. 

Hazafelé volt egy autós liftem, csak navigálni kellett. Ez nem volt annyira triviális, hisz most voltam először ebben a parkban. Aztán arra a kérdésre, hogy most jobbra-e vagy balra... hm.. szétnéztem, láttam az egyik sarkon két fickót vehemensen ölelkezni, na mondom az lesz Kings Cross.. az volt..

Szólj hozzá!

2012.02.04. 12:50 tchangalo

Bondi Beach - Watsons Bay reggeli gyaloglás

Három napig esett az eső. Egyfolytában. La Nina, az El Nino ellentettje. Mondjuk jobb ez mint a szárazság, erdőtűz meg porvihar. Kitaláltam, hogy miután elállt az eső, milyen jó lesz majd akkor napfelkeltét nézni. A helyszín adódott, Bondi Beach. Ez a világhírű szörfös partja Sydney-nek. Ha a National Geographic ausztrál tengerpartot mutat sok emberrel meg állandóan dolgozó partiőrséggel, no akkor az Bondi. Elég nagy a tömeg ott, szóval én nem éreztem nagy  késztetést arra, hogy odamenjek, de kezdett már kellemetlen lenni, mikor kiderül egy beszélgetés során, hogy itt vagyok már egy fél éve és meg ott nem jártam. 

Izgatott lettem a tervtől, így már 4:30-kor felébredtem. Hát reggel 5-kor a Kings Crossnál még nagy élet van, kb. ekkor kezdenek jönni kifelé az emberek a bárokból s szinte minden kajálda nyitva van. Mivel metrópótló buszok voltak ma, kb. csak 6-ra értem ki a partra. No hát ott is nagyüzem van már ilyenkor. A szörfösök már kint vannak, a rengeteg homokban futó, meg evezősök is.

From 2012 02 AU

A napfelkelte persze bukta volt, mert a tenger felett még mindig felhős volt az ég. De ott voltak ezek az érdekes evezősök. Így állnak a vízben, fogják a hajót és várják, hogy ne jöjjön hullám. Akkor a kormányos elordítja magát, erre az evezősök beugranak és tiszta erőből  elkezdenek evezni, miközben a kormányos próbál nem lemaradni. Ha minden ok, akkor már ugratnak is a következő hullámon. A nyílt vizen már sima az út, de úgy tűnik a vízreszállás az izgalmas, mert hamar visszajönnek.

From 2012 02 AU

Emmán pecás! Mindig is tudtam hogy a horgászok nem az az ideges nép, de extra nyugalom (meg damil) kell ahhoz hogy valaki így kiálljon az óceán fölé...

From 2012 02 AU

Az ösvény jórészt a kertek végében vezetett, általában lekerítve a sziklafal felől, hogy le ne zuhanjon az ember.

From 2012 02 AU

Úgy tűnik veteményes helyett itt a teniszpálya a menő.

From 2012 02 AU

A terasz medencével is egy gyakori motívum, mind magán, mind panel kiszerelésben.

From 2012 02 AU
From 2012 02 AU

Kilencre értem a Watson öbölhöz, ahol rá kellett jönnöm, hogy egy órát várni kell a legelső kompig. Sebaj, szinte teljesen véletlenül nálam volt Humphrey 'Finite Reflection Groups' című könyve, így hamar eltelt az idő.

Szólj hozzá!

2012.01.26. 14:06 tchangalo

Australia Day, Ferrython 2012

Címkék: ausztrália sydney komp ferrython

Itt ma volt augusztus 20, vagy mi. Egy programon vettem részt, szakértőként nem hagyhattam ki a komp-maratont, a ferrython-t, ahogy itt nevezik. Ez ígéretes programnak tűnt, de nem volt az. Mindössze három hajó versenyzett (a többi dolgozott), és volt vagy háromszáz néző hajó, így nem is nagyon lehetett látni magát a versenyt. Érdekes módon a felvezető hajó fellocsolta a pályát, gondolom inkább bemutató jelleggel, mint sem a portól akarván megszabadulni. 

From 2012 JAN AU

 Sajnos utasként nem lehet részt venne, gondolom a szponzoráló cég  vezetőinek és rokonsági körének van fenntartva. Végülis jogos, hiszen ők fizetnek érte. No, szóval ennyi látszott a versenyből. Ezek a billegős nagyfejű katamaránok versenyeztek csak.

From 2012 JAN AU

Valószínűleg azért ilyen langyos az esemény, mert 1984-ben a nagy lelkes versenyben sikerült egy hajót elsüllyeszteni. Az egyik hajó miután harmadikként ért célba (akkor több mint három versenyző volt), rögtön szólt a rádión hogy álljon félre mindenki, ugyanis a versenytempó miatt a fa hajótest elkezdett erszteni, s mire a kikötőbe ért és az utolsó utas is kiszállt, inkább kiugrott, egyszerűen elsüllyedt a Karrabee. Íme egy összefoglaló az akkor hírekből, meg a mentési munkálatokból. A daru, amivel kiemelték, az nem semmi méret.

Ma már ilyen izgalmak nincsenek, csak rengeteg hajó.

From 2012 JAN AU

Íme egy-két érdekesebb. Mississippi style.

From 2012 JAN AU

Úszó étterem.

From 2012 JAN AU

Egy régebbi vízi alkalmatosság.

From 2012 JAN AU

Sörhajó.

From 2012 JAN AU

Vontatóhajó dizájn-kéménnyel.

From 2012 JAN AU

Ausztrália-születésnapi fellobogózott vitorlás.

From 2012 JAN AU

Amúgy jó vacak idő volt, egy jó kis zápor elverte a népet, de ezzel együtt is izzasztó meleg volt.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása